Aki kertészkedni kezd, állandóan hallja a jó tanácsot a jószándékú szomszédoktól: ami a növénynek kell, az a fény, ezért napos helyre tedd a veteményest. De ez is csak egy részigazság. Nincs az a fényemennyiség, ami a paradicsomnak, a padlizsánnak, dinnyének sok lenne, de sok más növényünknek szüksége lehet az elkövetkező hónapokban kis árnyékra is.
Ugyanis a meleg nyárban valósággal kisül a talajból a nedvesség, és lesz egy olyan pont valamikor július-augusztus környékén, amikor heteken át ráül a kánikula az országra. Mozdulni sem fogunk tudni a hőségben, szinte forr majd a Balaton víze és a fent említetteken kívül a kertben minden más növény levele lógni kezd. Hiába locsolunk tonnaszámra, délutánra elájulnak.
Rettenetesen sokat segít ilyenkor a mulcsozás (lásd előző cikkünk), de még jobb, ha ezt kiegészítjük némi okos tervezéssel, és eleve úgy számolunk, hogy a túl sok hőre legérzékenyebb növényeket olyan területre vetjük vagy ültetjük, ahol nyáron délben-kora délután egy fa árnyéka húzódik majd rá – vagy esetleg árnyékolóhálót is bevethetünk.
A nyári árnyék lakói
A hűvösebb hónapokban bulizó növények (borsó, saláta, saláta, rukkola, cékla, retek, koriander, turbolya) szezonja például jól meghosszabbítható azzal, ha a szokásos vetési hónapok (február-március) után, április-májusban olyan helyre is vetünk, ahol júniusra-júliusra masszívan árnyék lesz. Ezért például én több emelt ágyást is direkt ezért a diófák alá telepítettem. Márciusban a napos ágyásokba vetem a borsót, de áprilisban-májusban már az épp lombosodni kezdő diófa alá, ahova nyáron csak reggel süt a nap. Így elég jó esély van rá, hogy júliusig szedni lehet majd folyamatosan a borsót.
A koratavaszi növények ugyanis eleve kevesebb fényre vannak optimalizálva, s nyáron annyi fény van, hogy bőven elég számukra az is, amit a fa árnyékában kapnak. Akkor már csak az öntözésre kell nagyon odafigyelni, mert a koratavaszi növények nem viselik jól a szárazságot.
Azért mindennek van határa
A paprika, a bab és a tökfélék – a végtelen vízigényük és a nagy párologtató-levélfelületük miatt – szintén nagyon hálásak némi árnyékért. Na azért nem diófányi árnyékban kell esetükben gondolkodni, de mondjuk egy szellősen metszett alma- vagy körtefa árnyéka elég értékes számukra. Körülbelül ebbe a kategóriába tartozik a mángold, a sárgarépa, a petrezselyemgyökér, a legtöbb mediterrán fűszernövény (kapor, kömény, bazsalikom, és a káposzta is: ezek alapvetően bírják a napot, de van egy ájulási pontjuk, ahonnan nehezen állnak fel újra.
A paradicsom a mi klímánkon köszöni, elvan, a padlizsán és a dinnye pedig szíve szerint még melegebbre költözne.
Fák nélkül
Ha nem egy gyümölcsösben kertészkedünk, akkor is vannak trükkök az árnyékolásra. A legfontosabb, hogy a növények gyökérzónája árnyékolva legyen, mert onnan szívják fel a vizet. A levágott fű vagy a szalma erre kiváló mulcs. De érdemes lehet akár árnyékoló-hálót feltenni a legmelegebb órákra (ez az a zöld háló, amit a kertészetekben is látni lehet), vagy összevarrni egyet használt krumpliszsákokból, esetleg szakadt lepedőkből. Az árnyékoló kifeszítésére sok módszer van, de házikerti léptékben pont elég leverni pár cölöpöt és rárajszögezni a hálót a tetejére. Nem kell, hogy atomstabilan álljon a szerkezet, elvégre nem kell havat megtartania. Ha meg lefújja egy nyári vihar, hát majd visszatesszük. Ha nagyon vegyesek az ágyásaink, akkor abban is lehet gondolkodni, hogy az ágyás felénél-harmadánál kifeszíteni függőlegesen egy hálót, mintha függöny lenne, úgy, hogy a délnyugatról sütő félutáni napsugarak útját állja. A fény útjába tesszük a paradicsomokat, mögé a paprikákat.
Kúszóbarátok
A talaj árnyékolására – és a terület kihasználására – amúgy különböző alacsony növényeket is lehet használni. Be lehet vetni lóherével a föld felszínét, és szokták a szamócát is használni erre. Vagy lehet nyári spenótot, azaz újzélandi-spenótot tenni az ágyásba és eligazgatni az indáit, hogy jó irányba menjenek. A hagyományos indiánhármasban – bab, tök, kukorica – az árnyékolással is segítik egymást a növények: a kukorica kicsit árnyékolja a tököt, a tök pedig megvédi a kukorica gyökérzónáját hatalmas leveleivel. A kukorica tövében például alighanem pöpecül elvan a saláta. De az árnyékolásba akár a gazok is besegíthetnek: a porcsin például, azon túl, hogy maga is ehető és finom, kiváló partnere a paprikának, nyugodtan hagyjuk békén, ne szedjük ki.
És hát a legősibb módszer: hogy az ember két sor nagy növény közé ültet be egy árnyéklakót. Két sor paradicsom közt nem fogja magát rosszul érezni a bab sem, ha kap elég vizet.
