A munkaadók a kismamák és a 45 éven felüliek esetében toleránsabbak, ám a romákat és a fogyatékos embereket a munka világában is erőteljesen sújtják az előítéletek – ismertette a kutatási eredményeket Simonovits Borbála. A kutató kiemelte, az anyákról a munkaadók jó része még úgy gondolkodik, „a nőnek az a dolga, hogy szüljön, engem is megszültek”, a romák esetében azonban már árnyaltabb a kép.
A kisgyermekes nőknél a gyerek betegsége miatt előre nem időzíthető távollétek rontják az elhelyezkedési lehetőségeket, a 45 éven felülieknél az új munkamódszerek elsajátításának – valós vagy vélt – nehézségei, járatlanságuk a számítógép használatában a foglalkoztatás gátja a munkaadók szerint. Az idősebb munkavállalóknál ugyanakkor pozitívumként jelentkezik a jelentős szakmai tapasztalat, a lojalitás és a terhelhetőség.
A legtöbb munkaadó nem érti, tulajdonképpen miért állítják, hogy a romák hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon – mondta el a tapasztalatait a kutató. A foglalkoztatók jó része úgy véli, a romák esetében nem az etnikai közösséghez tartozás, hanem a lustaság, a hozzáállásbeli problémák, az ápolatlanság vagy az alulképzettség a munkába állás legfőbb akadálya. A megkérdezettek közül sokan állították, hogy a romák maguknak köszönhetik hátrányos helyzetüket. Volt olyan munkaadó, aki nem tagadta, hogy az alkalmazottai nem szeretnének roma munkatársakkal együtt dolgozni. Máshol azzal magyarázták a munkáltatók a romák „mellőzését”, hogy a felvételüket a vásárlók akadályozzák, akik nem kedvelik, ha roma eladó szolgálja ki őket.
Nagyot lendített a fogyatékos személyek foglalkoztatásán a rehabilitációs hozzájárulás, hiszen aki nem alkalmaz ilyen személyeket, jelentős összeget kell ezen a jogcímen megfizetnie. Simonovits Borbála találkozott olyan nyíregyházi céggel, amely valósággal „vadássza” a fogyatékos embereket. Mások viszont kiemelt fontosságúnak tartják a fogyatékkal élő emberek integrálását a társadalom és a munka világába, ezek az emberek azonban mégis leginkább a védett foglalkoztatóknál találnak állást.
A hatóság kutatásai kiderítették, hogy a lakosság körében még nem köztudott az Egyenlő Bánásmód Hatóság szerepe, mi több létezése. Többek között ezen akar változtatni a 2009-ben indított, közel 1 milliárd forintos finanszírozású TÁMOP 5.5.5 A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és a hatósági munka erősítése elnevezésű projekt. A dr. Pánczél Márta által irányított program részeként 2009 őszétől minden megyében és kistérségben egyenlőbánásmód-referensek tartanak ügyfélszolgálatot, így a hátrányos helyzetbe kerülő személyeknek jogsérelem esetén van hova fordulniuk.
