Budapest reggeli forgalma arra enged következtetni, hogy bár elviekben a december 11-e munkanap, mégis sokkal kevesebb embernek kellett munkába igyekezni, mint egy átlagos hétköznapon.
Tavaly valamivel több mint 26 ezer milliárd forint volt a GDP (bruttó nemzeti termék), várhatóan idén sem lesz sokkal több, ezt állítjuk elő közösen 255 munkanap alatt. Tehát durva számítás szerint ha az ország egy munkanapot kihagy, akkor nagyjából 100 milliárd forintnyival kevesebb terméket, szolgáltatást állítunk elő.
Ennyivel leszünk szegényebbek? Nos, azért nem egészen. Sokunknak talán az jut eszébe, ilyen gazdasági helyzetben jobb nem is termelni, addig sincs veszteség (Amint a régi vicc mondja: „Ez az üzlet tiszta ráfizetés. Ha ráfizetéses a bolt, miből élnek? Abból, hogy szombat-vasárnap zárva tartunk.”)
De valójában nem erről van szó. A nyereséggel működő vállalkozás is valószínűleg jól teszi, amikor szombaton nem dolgoztatja a munkavállalóit, ha azok nem tudnák az áthelyezett munkanapon hatékonyan végezni a munkájukat (hiszen köztudomású, hogy ilyen napokon hagyományosan „a fű se nő”, képtelenség bármit is elintézni.)
Az áthelyezett munkanapon mégis pihenő dolgozó viszont igénybe tud venni olyan szolgáltatást (jó esetben például be tud ülni délben egy kisvendéglőbe, pörköltöt fogyasztani sörrel, mondjuk – persze ez társadalmi státusz kérdése), amelyre egyébként nem lenne ideje. Ezzel viszont alkalmat ad másnak dolgozni, így a maga módján – a fogyasztásával – mégis növeli valamelyest a GDP-t.
S a kipihent, elégedett dolgozó végül elképzelhető, hogy talán hatékonyabban végzi a munkáját hétfőn, mintha szombaton is berendelték volna – így a GDP-re mért csapás talán nem annyira nagy, mint első pillanatban tűnhetett. Annál is inkább, mivel ha a 24-i munkanapot nem helyezték volna át, akkor valószínűleg azon a napon folyna a maihoz hasonló, mérsékelten intenzív munkavégzés.
