Még idén publikálni szeretnék az új munka törvénykönyvének már paragrafusokba foglalt javaslatát – mondta el az fn.hu-nak Kiss György, a Pécsi Tudományegyetem docense.
Kiss Györgyöt más munkajogászokkal együtt még a Gyurcsány-kormány idején kérték fel egy új munkatörvénykönyv kidolgozására, ám a 2007-ban nyilvánosságra hozott koncepció ellen fölzúdultak a szakszervezetek, úgy vélve, hogy a tervezet nagyban szűkítené a munkavállalók jogait.
Elmosta a fölháborodás a tervet
Így azután 2008-ban lekerült a napirendről a munka törvénykönyvének radikális reformja.
Kiss György, és fölkért munkajogásztársai azonban tovább dolgoztak az új munka törvénykönyvén, bár – mint az egyetemi docens elmondta – sem felkérést, sem pénzt nem kaptak. Biztatást, illetve ígéretet arra nézve, hogy lobbizni fognak a javaslatért, viszont egyes munkaadói szervezetektől igen.
A tervezetben nincsenek lényegi eltérések az évekkel korábban ismertetett koncepcióhoz képest, a lényeg a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele – mondta Kiss.
A koncepciónak számos nagy vihart kavart eleme volt. Ilyen, hogy a munkaszerződésben nagyobb szerződési szabadságot kellene biztosítani, és a munkavállaló kárára is el lehetne térni az általános szabályoktól. A tervezet javasolta a végkielégítés kifizetésének korlátozását, ha a munkavállaló magatartásával, illetve képességével összefüggő ok miatt kerülne sor az elbocsátására. Javasolták a munkaidőre vonatkozó szabályok rugalmasabbá tételét is, és a munkavállalók nagyobb kártérítési felelősségét is.
A legnagyobb sajtóvisszhangot az a javaslat kapta, hogy a kis foglalkoztatóknak nem kellene indokolniuk a fölmondást. Ezzel kapcsolatban Kis György azt mondta: a szakszervezeti vezetők csak a mondat első felét olvasták el, a tervezetben az is benne volt, hogy ilyenkor anyagi kompenzáció járna a munkavállalóknak.
Az új, a munkajogászok által kidolgozott munka törvénykönyvében nem szerepel majd – a korábbi koncepciótól eltérően – a szakszervezetek jogainak szabályozása (korlátozása), mivel a szakemberek immár úgy látják, ez mindenképp politikai egyeztetés, illetve akarat kérdése.
Egyeztetést ígérnek
Bár vannak szakszervezeti körökben aggodalmak, hogy végül a jogászok elkészült tervezete egyenesen a parlament elé kerül majd, mindenféle érdekegyeztetés nélkül, a kormány eddigi gyakorlata szerint, de Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár eddigi nyilatkozatai nem erre utalnak. Czomba a Napinak egy interjúban azt mondta: „Jó lenne, ha minél előbb olyan munka törvénykönyve lenne, amely a jelenlegi gondokat is kezeli, azonban ez olyan átfogó egyeztetést igényel, hogy semmiképp sem sietnénk el a megalkotását.” Kiss György szerint pedig az őszi ülésszakig biztosan nem készülnek el a teljes szöveggel, s nem fogják senkinek sem elküldeni, egyszerűen csak nyilvánosságra hozzák azt.
Azt természetesen a jogász is elképzelhetőnek tartja, hogy a munkaadó szervezetek segítségével mégiscsak teret kapnak a javaslataik, de Kiss György egyáltalán nem biztos benne, hogy a jelenlegi politikai klíma kedvez a javaslataiknak.
A munkajogász arról sincs meggyőződve, hogy valamennyi munkaadói szervezet támogatni fogja a javaslataikat. A szakember szerint vannak olyan munkaadók, akiknek nem érdekük, hogy kollektív ágazati megállapodások jöjjenek létre, márpedig az új törvénykönyv ebbe az irányba tolná a munkaadókat és munkavállalókat.
A jogászok törvénykönyvverzióját leginkább a multinacionális cégek érdekképviselői támogatják, azt a tavalyi októberi konferenciát is külföldi kamarák szervezték, amelynek a célja a munka törvénykönyvéről való párbeszéd kezdeményezése volt, és amelyen Kis Györgynek és alkotótársainak a tézisei elhangzottak.
A kormány “ruganyosítana”
Annyi biztos, hogy kormány új munkatörvénykönyvet akar, és mint az eddigi törvénykezés – beleértve a “cselédtörvényt” és a közszolgák elbocsátásának könnyítését – mutatja, “rugalmasabb” munkaerőpiacot is (jóllehet bizonyos szempontok szerint a munkaerőpiacunk már a kínainál is rugalmasabb). A rugalmasabb piac a gyakorlatban jellemzően csökkenti a munkavállalói biztonságot (bár elvben a kettő nem összeegyeztethetetlen), de tagadhatatlanul a munkanélküliséget is mérsékli.
A kormány a “rugalmasítással” a vállalkozásoknak is kedvezne, de óhatatlanul csökkentené a saját népszerűségét.
Egy olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy a kormány bevezet új, egyszerűsített foglalkoztatási módot vagy módokat, ami a meglévő jogokat nem csorbítja. Így az elemei erejű fölháborodás elmaradna, a vállalkozók is elégedettebbek lennének, de fölidézné a munkaerőpiac spanyolországihoz hasonló kettészakadásának veszélyét, annak negatív társadalmi következményeivel együtt.
A kormány tervei őszre vélhetően szilárdabb körvonalakat öltenek, addig is kinek-kinek érdemes erőt és gondolatokat gyűjteni a társadalmi vitához, amelyre talán lehetőség nyílik majd.
Nem lesz meglepő, ha a szakszervezetek hangja a szokottnál is visszafogottabb lesz, hiszen a kormány csomagban tárgyalhat velük az országos érdekegyeztetésen az őket magukat is érintő kérdésekről (a szakszervezetek jogosítványairól). Arról nem is beszélve, hogy a kétharmados sztrájktörvényt a kormány úgy változtathatja meg, ahogyan csak kedve tartja.
