Napjainkban számos munkáltató és munkavállaló között rendült meg a bizalmi viszony a bérek és előléptetések befagyasztása, a toborzás visszaszorítása, az oktatási költségkeret megcsonkítása, a nyugdíjprogramokat érintő változások és a mindezt „eladni” próbáló gyenge vállalati kommunikáció miatt. Ezzel szemben akadnak olyan cégek is, akik a kevesebből többet kihozva, a bizonytalan foglalkoztatási környezet ellenére is fejlesztik munkavállalóikat.
A két eltérő stratégia próbája a felfutás időszaka lesz, amikor a gazdasági válság alatt hozott HR-döntések elkezdik éreztetni hosszú távú hatásukat és megmutatkoznak a jó képességű munkavállalókért folytatott harc nyertesei és vesztesei.
A PwC jelentése 2020-ból tekint vissza: elmeséli, miként vészelte át három fiktív szervezet a jelenlegi válságot, kifejezetten humán stratégiáikra koncentrálva. Mindhárom helyzetelemzés ugyanarra a következtetésre jut: mialatt elkezdődik a globális gazdaság stabilizálódása, a vállalatoknak meg kell vizsgálniuk, hogy HR terveik – amelyek felölelik a dolgozók toborzási, javadalmazási, megtartási, ösztönzési, oktatási és nyugdíjazási módjait –, vajon megfelelnek-e a jövőre nézve is.
„A lakosság elöregedése teljesen új kihívást fog jelenteni a munkáltatók számára, hiszen gondoljunk csak bele, nagyjából tíz év múlva akár négy különböző korosztály is együtt dolgozhat majd a munkahelyeken. A HR stratégiák sikere, vagy kudarca döntő hatással lesz arra, hogy mely szervezetek válnak a következő évtized nagy márkáivá, legjobb munkáltatóivá” – mondta Szilágyiné Gombos Andrea, a PricewaterhouseCoopers budapesti irodájának HR-vezetője, aki azt is kiemelte, hogy a humán erőforrással kapcsolatos mérések szerepe soha nem volt annyira fontos, mint ebben az időszakban.
