Nehéz értékelni az állami cégeket, hiszen szabályozott környezetben dolgoznak – mondta Móró Tamás, a Concorde Rt. elemzője, aki az FN.hu kérésére cégértékelői szemmel próbált egy pillantást vetni az állami cégekre.
Nem a veszteségtől függ
Az biztos, hogy ezen cégeket nem a profit alapján kell megítélni, hiszen a veszteség könnyen adódhat abból, hogy az állam nem biztosítja a szükséges forrásokat az általa megrendelt szolgáltatáshoz, s nincs az a menedzser, akinek az irányítása alatt ne lenne a vállalat veszteséges – tette hozzá. Veszteség adódhat persze a menedzsment hibáiból is, de roppant nehéz kiszűrni, – például a BKV esetében is –, a veszteség mekkora része adódik a források hiányából, mekkora a nemfizető utasok okozta bevételkiesésből, mekkora a vállalati vezetés esetében nagyvonalú bérpolitikából.
Sok pénz, kevés teljesítmény.
Az elemző szerint elképzelhetők olyan reálmutatók, amelyek alapján objektívan lehetne értékelni a vezetőket. Nem biztos, hogy ilyennek tekinthető a megtakarítással összefüggő prémium, különösen, ha annak módja a csoportos leépítés – értett egyet az FN.hu fölvetésével az elemző (mint ismeretes, a közrádió elnöke ilyen konstrukcióban tornászta föl havi 9 millió forint környékére a prémiumát – a szerk.). Felmondólevelek megírásához nem szükséges olyan szakértelem, amelyet milliókkal kellene honorálni.
Nem lehet ugyanakkor az állami cégeket „egy kalap alá venni”, s nem is annyira az állami cégek vezetőinek a fizetése kiugró – ezek normálisnak tekinthetők európai viszonylatban –, inkább a végkielégítések tűnnek túlzottan magasnak.
Móró Tamás megjegyezte: a hazai jegybankelnök javadalmazása is versenyképesnek tekinthető, hiszen 8 millió forint körüli fizetése jó duplája az amerikai jegybankelnökének, Ben Bernankének – természetesen azt is lehet mondani, hogy az amerikai kolléga alulfizetett.
Irreálisan magas fizetések a versenyszférában
A kiugró menedzserfizetésekre – teljesítmény nélkül – találhatunk példákat a versenyszférában is. Világszerte felháborodást keltettek a bankjaikat csődbe vivő, állami pénzekre támaszkodó bankárok. A menedzsmentet a részvényesek meglehetősen korlátozottan képesek ellenőrizni, így azoknak igen tág mozgásterük van a fizetésük és bónuszaik megállapításában – tette hozzá az elemző.
„A közvéleményben úgy csapódott le, hogy a közszféra vezetőinek a bérei polgárpukkasztóan magasak, ám kevés körítést kaptak ezek a számok. Sok esetben nem a bér, hanem a valamilyen célhoz kötött prémium a magas. Ez egyfajta teljesítménybérezés: akkor kapja meg a vezető, ha az előírt feladatok teljesültek” – mondta az FN.hu-nak Jáhny Ákos, a Balance J&B Consulting Kft. ügyvezető igazgatója.
Jellemző az állami szférára is a célközpontos vezetés (Management by Objectives), melynek során egy menedzser rövid és hosszú távú célokat tűz ki önmaga és a beosztottak elé, illetve ezek mentén végzik a teljesítmény értékelését is. Jáhny hozzátette: egy állami vagy önkormányzati vezetőnél nem mindig a nyereség növekedését, az elvárt bevételeket sorolják fel a követelmények között. Lehet, hogy ezeket nem lehet számokkal, statisztikával kifejezni, épp ezért nehéz a mérésük is.
