Még Manhertz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási szakállamtitkára is úgy látja, hogy az új képzési rendszer jelentős problémákkal küzd, például nem képes kezelni az intézményekbe áramló rengeteg hallgatót. Ugyanakkor optimista is, hiszen azt vallja, a bolognai rendszer hároméves előkészítő szakasza még nem ért véget hazánkban – írja a Világgazdaság.
A szakállamtitkár véleményét azonban nem sok szakmai szervezet osztja. Bazsa György, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke szerint a bolognai rendszer az egyik legnagyobb megrázkódtatás volt az elmúlt néhány évben a magyar felsőoktatásban. A szakirányok rendezetlenek, kaotikusak, az alapszakok rendszere pedig túlbonyolított. Sőt, a képzési rendszer 2 ciklusának – alap- és mesterképzés – illeszkedése egyelőre nem érzékelhető, az akkreditációs eljárás pedig olyan mértékű túlszabályozáson esett át, amellyel az intézmények nem tudnak lépést tartani.
Megoldási javaslatok is szép számmal elhangzottak. Például, hogy egységesíteni kellene a mesterképzésbe való bekerülés feltételeit, a felvettek minőségét pedig meghatározóvá kéne tenni. Sőt, a felvételi eljárásnál szükség lenne egységes rendszer kialakítására, amelyet bármely intézményben lehetne alkalmazni. Rudas Imre ugyanakkor felvetette: a felsőoktatás finanszírozása is jelentős átalakításra szorul, mivel a jelenlegi normatív rendszer a minőség ellen dolgozik.
1999-ben 29 ország – köztük Magyarország – a Bolognában megkötött szerződésben vállalta: egy egymáshoz közelítő, egységes európai felsőoktatás érdekében megváltoztatja saját felsőoktatási rendszerét. A legfontosabb célok azóta sem változtak: legyenek Európa-szerte összehasonlítható diplomák, támogassák a fiatalok mobilitását, valósuljon meg a kreditrendszer és a 3 ciklusú képzés.
