Pénzügy

Beledöglünk a munkába

Vannak emberek, akiknél gyakoribb a konfliktus a privát élet és a munkahely között. A legveszélyeztetettebbek a felsőfokú végzettségűek, a szellemi munkát végzők és a vezető beosztásúak. Régebben ez csak a „karrieristák” jellemzője volt. A válság miatt azonban ma már bárkivel – akár egy adminisztrátorral is – előfordulhat, hogy a magánéletét fel kell áldoznia a „munka oltárán”.

Tíz magyar dolgozó közül öt aggódik amiatt, hogy sikerül-e megteremtenie a munka és a magánélet közötti összhangot, és hogyan tud egyszerre megfelelni a családtagok és a munkahely által támasztott elvárásoknak. A felső vezetők negyede heti 40-49 órát dolgozik, a válaszadók fele 50 óránál is többet, 20 százalékuk pedig még ennél is „szorgalmasabb”, 60-80 órát tölt munkával egy héten – olvashatjuk a Hewitt Legjobb Munkahely-felmérésben.

Egy másik felmérésben a diplomás fiatalok munkahelyválasztásának okait firtatták. A húszezer megkérdezett fele (52 százalékuk) határozottan ragaszkodott a munka és a magánélet egyensúlyához, és csak a tizedük fogadta volna el, hogy néha akár elsőbbséget is élvezhet a cég. A nők legnagyobb része inkább a család mellett tette le a voksát.

A 45 év fölötti kollégákat nem annyira zavarná a túlmunka, mint a pályakezdőket. Ennek az lehet az oka, hogy a fiatalok körében a diákélet szabadsága még nem olyan távoli emlék, és akkor még a személyes érdekeik fontosabbak voltak, mint a kötelezettségeik. Ez ellentétben áll azzal a sztereotípiával, hogy a pályakezdők mindennapjai lemondásokkal, túlórákkal terhesek, mintegy befektetésként a majdani szép ívű karrierbe.

Szétesünk a válság miatt

A vélemények megoszlanak arról, hogy a nők vagy a férfiak, a családosok vagy az egyedülállók hajlamosabbak-e túl sok munkát vállalni. Egy amerikai kutatás meglepő eredménnyel zárult: téves az az általános elképzelés, hogy a szinglik több időt töltenek a munkahelyükön. A Career Builder felmérése szerint leginkább a családos férfiak kaphatók a túlórázásra. Juhos Andrea, a DBM Magyarország tanácsadó cég ügyvezetője szerint ezt az eredményt nem szabad egy az egyben rávetítenünk a magyar társadalomra, ugyanis az Egyesült Államokban még ma is sok olyan házaspár él, akik közül csak a férj dolgozik. Így érthető, hogy a recesszióban miért túlórázik a család egyetlen keresője.

„Ahhoz, hogy a válságban egy dolgozó megtartsa az állását, erőn felül és kiemelkedően kell teljesítenie. Emiatt sokszor kevesebb idő jut a magánéletre, és sokkal nagyobb stressznek van kitéve. Az ügyfeleim rendszeresen panaszkodnak, hogy hiába töltenek több időt a munkahelyen, mégsem elég hatékonyak. Az is megtörtént, hogy a meetingről sírva rohant ki az egyik vezető, egy másik pedig annyira nem tudott koncentrálni, hogy autóbalesetet okozott. A dolgozók a tréningeken gyakran ’szét vannak esve’: a fiatalabbak idegesen humorizálgatnak, az idősebbek pedig szinte csak testben vannak jelen” – tapasztalta a tanácsadó.

A nőknek nehezebb

A túlmunkát és a munkamániát kevés választja el egymástól. Nehéz megállapítani, hogy egy vezető azért van éjszakába nyúlóan az irodában, mert sok a munkája, netán rosszul osztja be az idejét, vagy azért, mert kényszeresen ragaszkodik ahhoz, hogy mindent ő végezzen el.

Juhos Andrea szerint a munkamánia inkább a vezető beosztást betöltő nőkre jellemző. „Rengeteg ügyfelem volt már, így megfigyelhettem, hogy a férfi menedzserek legtöbbje családos, a nők viszont inkább egyedülállóak vagy elváltak. Sokan közülük a munkában nagyon sikeresek, az emberi kapcsolataikat viszont teljesen leépítették. Náluk a munka pótcselekvés.”

Egy középvezetőként dolgozó nő mellé például azért „szerződtetett” a vállalat HR-ese tanácsadót, hogy rávegye: töltsön kevesebb időt az irodában. A kollégái fordultak a HR-vezetőhöz, tegyen valamit, mert már nem bírják az iramot. Nem az volt a problémájuk, hogy a közvetlen főnökük nem jól látta el a feladatait, hanem hogy tőlük is megkövetelte a 14-16 órás jelenlétet – ami sokuknál a munka rovására ment.

Egy hazai kutatásból viszont az derült ki, hogy a magyarországi nők elégedettek helyzetükkel: 83 százalékuk vallja azt, hogy képes összeegyeztetni a munkát a magánélettel, míg az uniós átlag csak 70 százalék. A kutató szerint ez nem ad okot optimizmusra: ezek a számok csupán a hazai női öntudat alacsony szintjét jelzik – magyarázta az eredményt a tanulmány szerzője, dr. Ilonszki Gabriella, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.

Mit lehet tenni?

A Legjobb Munkahely-verseny első tíz helyezettjének HR-gyakorlatát is megvizsgálta a Hewitt: a legtöbb helyen a cafetéria-rendszerben extra szabadságokat adnak ki, vagy épp sportolási lehetőséget biztosítanak. A munka–magánélet egyensúlyt megteremtő vállalatok kétharmadánál az emberek egy része rugalmas munkaidőben dolgozik, 44 százalékuknál pedig mindenki. Harmaduknál távmunkásokat is alkalmaznak.

Néha a vezetők a magánélet színtereit próbálják meg közelebb vinni a céghez, hogy a dolgozók az utazásra fordított időt megspórolhassák. Ilyen például a vállalati óvoda vagy épp az irodaházban található éttermek, boltok, bank és szépségszalon. Ám nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás: ezzel erősen behatárolhatják a kollégák mozgásterét.

Juhos Andrea szerint épp most van itt az ideje a hatékony stresszoldási technikák elsajátításának. Nem kell ördöngösségre gondolni: az aktív sport vagy egy régi hobbi – például a festészet – újrafelfedezése néha épp elég – vallja a tréner.

Kakukktojás A legjobb női munkahely

Egy informatikai cég, az SAP lett az egyik nyertese a napokban a Legjobb női munkahely-pályázatnak. Ablonczy Balázs ügyvezető igazgató az FN-nek elmondta, hogy a magyarországi vállalatnál a dolgozók negyede, míg nemzetközi szinten a 30 százaléka nő. Ez az arány más IT-cégnél jóval alacsonyabb. Az SAP-nál az informatikusoknak, a fejlesztőknek csak az egytizede kerül ki a „szebbik nem” köréből, hiszen kevés lány választja ezt a szakmát.

A munka és a magánélet egyensúlyát rugalmas munkaidővel, illetve többek között üdülési csekkel is támogatják, a cafetériarendszer részeként. Az SAP „szerződést kötött” egy környékbeli óvodával, így a dolgozóknak nem kell a város másik végére elmenniük a gyerekekért. Ha a kismamák nem akarnak gyesre, gyedre menni, hanem szülés után rögtön visszatérnének, akkor nem vesznek fel helyettük mást, hanem a munkájukat átcsoportosítják.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik