Huszonkét évig tartó nagyvállalati karrier után, az elmúlt év elején hagyta el a Magyar Telekomot Reznák Roxán. Öt-hat évente cégen belül is váltott: volt fejlesztő, személyi titkár, projektmenedzser, marketingvezető. Két éven át érlelődött benne a távozás gondolata, s végül egy cégen belüli átszervezés adta meg az utolsó lökést, hogy eldöntse: kiszáll. Elsőként „poénból” nyitott egy webáruházat, ahol kizárólag fehér ingeket, illetve blúzokat lehet vásárolni. „Mindig is szerettem a fehéret, de alig kaptam jó minőségűt és megfizethetőt, ezért nyitottam a netes boltot” – vallja.
BÁBEL GABRIELLA: Üzletágvezető – Tréner, konzulens – El Camino zarándokút – Galéria- és kórházvezető – Telekommunikációs szektor kiemelt ügyfelekért felelős vezetője. Fotó: Lakos Gábor
A pozitív nullszaldós vállalkozás mellett jelenleg üzleti tanácsadással foglalkozik. Az addigi napi 12 óra munka helyett jelenleg heti 3–4 munkanappal elirányítgatja néhány ügyfelének sorsát, amiből meg is él. „Laza és könnyed lett az életem, sokkal többet alszom és sportolok” – mondja az egyszemélyes vállalkozó, aki persze belátja, ezt mind nem tehetné meg, ha nem lenne a háta mögött sok év nagyvállalati és felső vezetői tapasztalat, amit most kamatoztat. Ráadásul a válság is neki dolgozik: külsősként, projektrendszerben most nagyobb eséllyel lehet munkát kapni.
Egy friss, a magyarországi karrierváltókról szóló tanulmány szerint a multiktól való elvágyódás a nagyon közeli jövő velejárója lesz. Bokor Attila, a kutatás vezetője, a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes docense szerint azért, mert a rendszerváltás után, tehát immár 15–20 éve nagyvállalathoz szegődők most már nagy valószínűséggel vágynak valami újra, miközben a cég nem tud továbblépési lehetőséget biztosítani. S emellett továbbra is tartja magát a mondás: legalább hétévente munkahelyet kell váltani, mert az frissen tartja a szellemet.
Miért váltanak az emberek az egyes életszakaszokban?
16–25 évesek: Pályaválasztás
●
Nem tanulhatják a vágyott szakmát vagy nem tudnak elhelyezkedni ●
Szülői nyomásra vagy tiszteletből választanak szakmát, majd elhagyják
azt ● Anyagi okokból átnyergelnek más szakmára ● Nem tudnak
elhelyezkedni, sodródni kezdenek
25–30 évesek: Kiábrándulás, átstartolás
● Néhány év munka után anyagi okokból vagy csalódottságból más szakmát választanak
30–35 évesek: Magánéleti krízis
● A férfiak anyagi okokból átlépnek az üzleti szférába ● Női váltások párkapcsolati problémák miatt
35–40 évesek: Zárás és újranyitás
Életpálya-közepi válság ● Családot alapítanak, rendbe teszik a párkapcsolatokat ● Perspektívakeresés ● Függetlenség iránti vágy
40–50 évesek
● Zárulnak a karrierívek, elhagyják a multikat ● Belevágnak a régen vágyott szakmába ● Önállósodnak
Menekülés a multiktól
Az 51 karrierváltó életét (ezen belül több csoportot, például az elhagyókat, a multiba lépőket, a visszatérőket, a civilbe váltókat és a civilt elhagyókat) feldolgozó felmérés azt is kimutatta: a váltások gyakran magánéleti eseményhez, illetve jellemző életszakaszokhoz is köthetők. Az alanyok többségének életét így vagy úgy befolyásolta a rendszerváltás, amikor általában is gyakori volt a szakmamódosítás, sokan indítottak saját vállalkozást vagy szegődtek el az újonnan megjelenő cégekhez.
A multikat elhagyó felső vezetők jellemző motivációi
MIÉRT? ● Kedvezőtlen szervezeti változás ● Záruló karrierív, nincs továbblépési lehetőség ● „Ez nem én vagyok” ● Munka és magánélet konfliktusa ● Kihívás, önállósodás
HOVÁ? ● Önálló vállalkozás, de az eddigi területen ● Régi vágyott szakma ● Civil szféra, valamely ügyet szolgálni ● Közszféra
MÁDI ZOLTÁN: Színházi gazdasági igazgató – Polgármester – Bankár – Színházi ügyvezető igazgató. Fotó: Lakos Gábor
A rendszerváltás késztette váltásra Mádi Zoltánt, a Vígszínház jelenlegi ügyvezető igazgatóját is, aki a nemrég kinevezett Eszenyi Enikő mellett a gazdasági ügyekért felel a teátrumban. Még nem volt 30 éves, amikor az 1990-es választások előtt Nyíregyháza élére nem találtak megfelelő polgármester-jelöltet, s felmerült az ő neve is. Győzködni kellett, de elvállalta. Az üzleti végzettségű Mádi a mai napig azt tartja a legdrasztikusabb irányváltásának, pedig jelenlegi munkahelyére a bankszektorból érkezett, ahol 9 évet húzott le. Igaz, a színház iránti szerelme végigvonul az életén, s Bokor Attila szerint ez az egyik kulcsa a szerencsés váltásnak. „Akik szakmaváltás után is sikeresek tudtak maradni, azok többségében olyan területbe fogtak, amely már régóta érdekelte őket, hobbiként űzték.”
Az ezredforduló környékétől egyre többen indokolják váltásukat a munka és magánélet egyensúlyának felbomlásával. Sokakat pedig magánéletbeli tragédia késztet töprengésre, majd radikális korrekcióra. Ez történt Baritz Saroltával is, aki a kilencvenes évek közepén a Pepsi kereskedelem-fejlesztési menedzseréből váltott a szerzetesi életre, miután elvesztette az édesanyját. Akkor úgy érezte, át kell gondolnia az élet értelmét. „Inkább a szolgálatot választottam ahelyett, hogy még egy üveg üdítőt eladjak.” A Domonkos-rendi nővéreknél Laura nővérként élő egykori menedzser úgy érzi, most van igazán a helyén, egyáltalán nem bánta meg a lépést. Igaz, eredeti szakmájával nem szakított teljesen: szerzetessége mellett közgazdaságtannal foglalkozik, publikál, előad, tanít. Legújabban éppen a válság kapcsán kérik fel egyre többször, hogy ismertesse a keresztény elvek mentén kidolgozott, s ezáltal nem a haszonra, hanem az értékekre koncentráló közgazdasági elméletet, amely szerinte kiutat mutathat a krízisből.
Karrierszünet
Életkortól, életszakasztól függően más és más lehet a pályamódosításra ösztönző erő (lásd külön), de kiemelkedik a 35–40 éves kor, amire különösen sok váltás esik, főleg a multikat elhagyó felső vezetők körében. Az újra és másra vágyó menedzsernek ekkor már van elég pénze és kapcsolati tőkéje egy kiugráshoz, a gyerekei sínen vannak, de már elege van a mókuskerékből és fél, később még nehezebb dolga lesz.
BARITZ SAROLTA LAURA. Kereskedelemfejlesztési menedzser – Szerzetesnő, közgazdász.
Fotó: Hartyányi Norbert
A váltásokat előszeretettel színezik karrierszünettel a munkában kicsit megfáradók. Ezek egy része kifejezetten a pihenést szolgálja (néhány hónapos utazás), más részük önismereti célzatú (zarándoklat, lelki gyakorlat), a nőknél pedig gyakran a szülés tölti be ezt a funkciót.
Harminckét évesen rohamtempóban felfelé ívelő karriert hagyott ott például Bábel Gabriella. A Microsoft üzletágvezetője már négy éve dolgozott a cégnél, amikor úgy érezte, nem tud mit kezdeni a fiatal nőként karriert építő szerepkörrel. „Nem volt értelme tovább csinálni úgy, hogy én nem élvezem” – adja meg váltásának okát a ma már újra a Microsoftnál, s ismét vezető beosztásban dolgozó szakember. Persze nem így tervezte. Eleinte csak annyit tudott, váltania kell, s hogy mindenképpen elmegy egy régóta vágyott zarándokútra. A Microsoft után trénerként, konzulensként kamatoztatta addig megszerzett tudását, és készült a nagy útra. Az El Camino életének legnagyobb kalandja volt, visszatérve mégsem a munkát, hanem egy külföldi kapcsolatot választott. Majd ismét Magyarországra jött: Kovács Gábor hívására a Kogart Ház igazgatója lett, egyszerre foglalkozott művészeti menedzsmenttel és a szintén Kovácshoz tartozó Telki Kórház marketingjével. Innen hívta vissza másfél éve a Microsoft, ahol jelenleg a telekommunikációs szektor kiemelt ügyfelekért felelős vezetője. Azt mondja, négy éve nem a multikból lett elege, csupán magával kellett rendbe jönnie; s a két és fél éves kitérő után örömmel mondott igent régi munkahelyének.
Nők és férfiak eltérően váltanak. A férfiak döntése mögött sokkal gyakoribbak az egzisztenciális, érvényesülési okok; míg a nőket a munka és magánélet ördögi köre készteti új terepre. A kutatás azt igazolja, a többször, akár élesen is váltók jó munkaerők lehetnek. Az újonnan választott területen viszont a siker titka általában az, ha az előző helyen szerzett tapasztalatokat, kapcsolatokat használják fel; vagy ha az érdeklődés régről datálható, például egy régen vágyott szakmába mennek át. Kevesen boldogultak e nélkül, márpedig a kiszállók esetében igencsak fontos az újbóli siker.
Kalandos úton
Régész végzettségétől jócskán eltávolodott, pozíciót és szektort is többször váltott Kiss Imre, a Művészetek Palotája igazgatója, ennek mégsem érezte hátrányát, éppen ellenkezőleg. Eredeti szakmájában soha nem dolgozott, a katonaság alatt viszont elvégzett egy külkereskedelmi iskolát, majd egy kozmetikai vállalat üzletkötője lett hosszú évekig. Innen HR-vonalon folytatta, a rendszerváltás okozta változások miatt szeretett bele az új területbe. Több cégváltás után olvasta, hogy a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum élére keresnek igazgatót. Még régésznek tanult, amikor kinézte magának a Szépművészeti Múzeum igazgatói székét: „a múzeumi világ volt ez első nagy szerelem, amihez így most visszatérhettem”, ha nem is az eredeti álom szerinti posztra.
A kutatásban szereplők mind a gazdasági válság előtt váltottak, így egyelőre nehéz megjósolni, a recesszió mennyire kedvez az új életkezdéshez. „Nyilván jobban kapaszkodnak az emberek, ugyanakkor többen kerülnek majd kényszerhelyzetbe, ami ugyanúgy váltásokhoz vezet” – jósol egy új fejezetet Bokor Attila. Az biztosan látszik: a civil szféra egyre vonzóbb a kiugró menedzserek számára, és már anyagilag is kifizetődő lehet. Viszont nem léteznek olyan segítők, akik a váltani akarókat támogatják. Itt-ott alkalmaznak coachot erre a feladatra, máshol a HR-es segít be, de a tapasztalat azt mutatja: az újrakezdés előtt állók leginkább a társsal, a családtagokkal beszélik meg kétségeiket, terveiket.
