Európában a mezőgazdaságban, a vendéglátó- vagy építőiparban tudnak leginkább elhelyezkedni a szezonmunkások. Általában az EURES, az Európai Unió foglalkoztatási szolgálata azoknak tanácsolja a szezonális munkákat, akik nem bírják az állandóságot, és vállalni tudják, hogy csak meghatározott ideig dolgoznak egy helyen. Kalmár András EURES-menedzser szerint ehhez másféle mentalitás szükséges, mint egy hagyományos „nyolcórás munkához”. Elmondta, hogy kapcsolatban állnak például olyan emberekkel is, akik szezonmunkára „rendezik be” az életüket: nyáron a Balaton mellett pincérkednek, télen pedig Tirolban. Ennek az oka a pénzszerzés mellett a szakmai tapasztalat bővítése.
Dániában létezik egy különleges fajtája a szezonális munkának: nyolc hónapig tart, és különféle terménybetakarításokon foglalkoztatják őket. A márciustól novemberig tartó időszak a korai földmunkával kezdődik, és az úgynevezett karácsonyfaszürettel fejeződik be. Eközben Woodstock-szerű körülmények között, faházakban vagy sátrakban élnek. Persze ennél a munkatípusnál még fokozottabban számít, hogy az aki a kényelmet szereti, ne vágjon bele.
Németország a vendéglátásban és mezőgazdaságban tud munkát adni szezonmunkásoknak, ez utóbbi azonban nemcsak a gyümölcsszedésre, szőlészetre és a kerti munkákra korlátozódik: komoly fizikai erőt kíván meg például az erdőgazdálkodás vagy a fűrészüzemben végzett munka.
Európa eprét keletről jött szezonmunkások szüretelik
(fotó: MTI)
Szeretik a magyarokat
A lengyelek és a szlovákok mellett magyarokat alkalmaznak a legszívesebben a szezonális munkákra, ugyanis általában jól dolgoznak, megbízhatóak és megelégszenek azzal az összeggel, amit fizetnek nekik. Az EURES-menedzser szerint a lengyelektől néhány munkaadó megijed, hiszen csapatostul indulnak neki a világnak. Bár ez az összetartásukat is példázza, amit viszont pozitívumként értékelnek.
Kalmár András említett egy konkrét példát is: Tirolban megpróbálták dél-európai munkásokkal betölteni a hiányszakmákat, ám nem várt akadályokba ütköztek: az olaszok honvágytól szenvedtek, a délszlávok pedig nem akartak annyit dolgozni, amennyit a szezonális munka jellege megkövetelt.
Nincs idő elkölteni a pénzt
Rendkívül sok szezonális állást kínálnak, ugyanis a helyi emberek ezeket a munkákat nem szívesen végzik el. Ha viszont mégis megpróbálják, akkor sokkal több pénzt kérnek érte, mint egy kelet-európai. Tirolban például több mint ezer magyar dolgozott legálisan az elmúlt síszezonban, és a németországi spárga- és eperszedő honfitársaink száma is már elérte az idén az ezret.
A fizetések elég széles skálán mozognak, Angliában 1000 fontot (körülbelül 300 ezer forint) is meg lehet keresni egy hónap alatt, ám ha ebből kell a szállást, ételt, utazást fizetni, akkor szinte semmi sem marad belőle. Ahol viszont minden ellátás adott, és a munka is sok, az alkalmazottnak egyszerűen nincs ideje elkölteni a pénzt. Kalmár András szerint nem mindegyik országban lehet félretenni, például Cipruson a legtöbb munkakörben nem fizetnek annyit, hogy megérje kimenni.
Sok helyen a szállás és az ellátás díját a dolgozónak magának kell kigazdálkodnia. Léteznek olyan cégek is, amelyek segítenek szállást keresni a külföldi munkásoknak, de olyanok is vannak, amelyek – főleg a szállodák – ahol a „munkahelyen” lakhatnak. Az osztrák síparadicsomokban a szobaasszonyok átlagosan 1200 eurót kapnak egy hónapra, és emellett a szállásuk adott, az étkezést pedig megoldják kedvezményesen a szálló konyháján. Fontos tudni, hogy az EURES csak az álláskeresésben tud segíteni, szállást nem tudnak biztosítani.
Szakképzett munkások is kellenek
A luxusszállodák gyakran munkabiztonsági képzéseket is tartanak a kelet-európai szobaasszonyoknak. A diákoknak főleg angliai youth hostelek ajánlanak szezonális állást, ott a recepció, a felszolgálás és a szobaasszonyi feladatok várnak rájuk – ezeket rotációs módszerrel végzik, így mindenki mindenbe belekóstolhat. A legérdekesebb munka az EURES menedzsere szerint az volt, amely Izlandra várta a megfelelő embert: gyakorlattal rendelkező sertéskasztrálót kerestek.
A mediterrán térségben főleg az idegenforgalom területén hiányoznak a szakemberek. Spanyolország, Olaszország, Ciprus, Málta és Görögország magyar szakácsokat, pincéreket, illetve animátorokat foglalkoztat szívesen. Ez utóbbi kivételével csak a szakképzett dolgozók tudnak érvényesülni, főleg akkor, ha emellett az angol nyelvtudásuk is megfelelő. Ez egyébként Kalmár szerint minden munkavállalónál kötelező, hiszen ha érti a nyelvet, akkor nem tudja a munkaadó kihasználni.
Néhol engedélyhez kötött
Az Európai Unió néhány tagországában – például Németországban is – engedélyhez kötik a szezonális munkavégzést. A szerződés határozott idejű, és ugyanúgy adót és járulékokat kell fizetnie a munkáltatónak és a munkavállalónak, mint a határozatlan idejű esetében. Ám mivel az adóbevallást az egész évben megszerzett jövedelem alapján kell elkészíteni, a dolgozó a szabályok szerint abban az országban fizet, amelyikben hosszabb ideig kapott bért. Az efféle munkavállalási engedély nem hosszabbítható meg, és egy évben csak egyszer köthető meg.
A magyar és a német állam közti egyezmény alapján például négy hónapig vállalhatnak a honfitársaink munkát. A szezonális munkáknál egyetlen lehetőség van arra, hogy tovább is külföldön dolgozhassunk: ha valaki vásári mutatványosként kér engedélyt, akkor kilenc hónapig is kint maradhat.
Kétféleképpen lehet szezonális munkára pályázni: jelentkezési lappal az Állami Foglalkoztatási Szolgálat honlapján meghirdetett állásokra, illetve már meglévő munkaadó esetében Németországban kell benyújtani a kérelmet. A jelentkezéseket a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal nemzetközi és migrációs főosztálya koordinálja.