Oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósításának 2008-ig terjedő időszakát
vizsgálja. A programban olyan célokat ismertetnek, amelyek segíthetnek a
munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedésre vonatkozó lisszaboni iránymutatások
elérésében. A jelentésből kiderül: Európának számos területen már sikerült
előrelépnie, a legnagyobb kihívást azonban továbbra is az egész életen át tartó
tanulási stratégiák végrehajtása jelenti. Ehhez erős intézményi
elkötelezettségre, koordinációra és partnerségi együttműködésre van szükség.
A tudásháromszögnek (oktatás, kutatás és innováció)
kulcsszerepe van a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés elősegítésében.
Ezért fontos annyira a reformok felgyorsítása, a szakképzési rendszerek „rendbetétele”,
a kiválóság elősegítése a felsőoktatásban, az egyetemek és az üzleti élet közti
kapcsolatban.
Az alacsony képzettség nehézsége
Gazdasági és társadalmi kirekesztés fenyegeti az alacsony
képzettségű embereket. A korai iskolaelhagyás tartósan magas szintje, az
idősebb munkavállalók és a képzetlenek alacsony arányú részvétele az egész
életen át tartó tanulásban, a bevándorlók hiányos szaktudása a legtöbb
országban aggodalomra ad okot, hiszen a tudásalapú gazdaságban a munkaerőpiacok
a jövőben a csökkenő számú munkavállalótól egyre magasabb szintű szaktudást
követelnek.
Az egységes, egész életen át tartó tanulásra irányuló
stratégiák között megtalálható az iskola-előkészítő oktatás és a képesítési
keretrendszerek létrehozása, valamint a nem kötött és kötetlen tanulás elfogadása.
A magas minőségű, hatékony és igazságos oktatás-képzés fenntartható
finanszírozása több országban még mindig várat magára, és a befektetések
növekedésének lanyhulásával ezen államok száma növekszik.
Minden országban más és más
ennyit költöttek képzésre
GDP-arányosan kifejezve 2000 (4,7 százalék) és 2003 (5,2
százalék) között az Európai Unióban nőtt az oktatásra fordított teljes
közkiadás, 2004-ben azonban 5,1 százalékra esett vissza. Az oktatásra fordított
kiadások országonként jelentősen eltérnek egymástól, például a GDP 3,3 százaléka
Romániában, míg Dániában a 8,5 százaléka. Az oktatási intézményeknek
folyósított magánkiadások 2000 óta GDP-arányosan kismértékben növekedtek, de
2004-ben ez a folyamat lelassult.
Az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó stratégiát az
EU legtöbb tagállamában már kidolgozták. Ezek legtöbbje az oktatás és
szakképzés minden szintjét érinti, ám néhány ország inkább a tanulási folyamat
egyes szakaszainak kidolgozására helyezi a hangsúlyt. Portugáliában például már
2000-ben létrehozták a kompetenciák elismerési és minősítési központjainak
(RVCC) országos hálózatát, és most csaknem 58 000 felnőtt vesz rész a folyamatban,
amely egy külső bírálóbizottság általi vizsgálatot, szükség esetén pedig
kiegészítő képzést foglal magában.
2005-ig úgy tűnt, hogy sikerül teljesíteni a felnőttoktatásban
az EU-referenciaértéket (12,5 százalék), 2006-ban ugyanakkor a 25–64 év közötti
európaiaknak átlagosan csak 9,6 százaléka vett részt oktatási vagy képzési programban,
ami kismértékben elmarad a korábbitól. Az általánosításból született adat
azonban kissé megtévesztő: a magas iskolai végzettségű felnőttek hatszor
nagyobb valószínűséggel vettek részt az egész életen át tartó tanulási
programban, mint az alacsony iskolázottságúak.
—-Nagy a felsőoktatás szerepe—-
A felsőoktatás modernizációja elengedhetetlen a lisszaboni
menetrend végrehajtásához és a tudásháromszög megvalósításához. Ennek egyik
eszköze a bolognai folyamat, a másik pedig az üzleti élettel való aktív
kapcsolat. A felsőoktatási intézmények az érdekelt felek – például különböző
vállalatok – bevonásának új formáit tesztelik, ami hatással lehet mind az irányításra,
mind a tanmenet kidolgozására.
Az EU-tagállamok egyre nagyobb figyelmet szentelnek az
egyetemek kutatási és innovációs szerepének megerősítésére, és egyre
gyakoribbak a partnerségi kapcsolatok az egyetemek és az üzleti élet vagy a
közszféra szereplői között. Ezek az északi országokban és az Egyesült
Királyságban a legerősebbek. Pozitív példa, hogy Németországban a kormány
kiválósági kezdeményezést indított, amely 2006–2011 között 1,9 milliárd eurót
biztosít a legmagasabb szintű kutatás elősegítésére a verseny alapján
kiválasztott kutatóegyetemeken.
Hogy régi fényében ragyogjon a szakoktatás és a tanárképzés
A szakoktatás vonzóbbá és színvonalasabbá tétele a
koppenhágai folyamat egyik kulcsfontosságú prioritása. Néhány országban már
létrehoztak részletes és átfogó minőségbiztosítási rendszereket, míg több
helyen még mindig csak a kidolgozásnál tartanak. Mivel a képzésekben egyre
nagyobb szerepet kapnak a tanulási eredményen alapuló módszerek, a szakoktatás
és -képzés a munkaerőpiac számára egyre fontosabb. A munkaalapú tanulás
fontosságának újbóli hangsúlyozása ugyancsak pozitívum, bár sokszor épp emiatt
nem kapcsolódik megfelelően a szakoktatás az oktatási rendszer többi részéhez.
A tagállamok még mindig nem tartják fontosnak az
idegennyelv-oktatást, hiszen a téma egyik országos jelentésben sem szerepel
kiemelt helyen. Ezzel szemben a tanárképzésre nagyobb gondot fordítottak, mivel
növelni kell a szakma vonzerejét, elismertségét. A tanulók teljesítményét
semmilyen más iskolán belüli tényező nem befolyásolja úgy, mint a tanárképzés
minősége. A közeljövőben számos idősebb tanár helyére kell majd újakat találni,
és az oktatók számára egyre nagyobb kihívást jelentenek az egyre heterogénebb osztályok,
valamint az egyéni tanulási igények figyelembevétele. Az EU-ban a tanárképzés
és továbbképzés jelenlegi rendszere sokszor nem biztosítja a szükséges és folyamatos
szakmai képzést, fejlődést.
A teljes jelentés PDF-ben letölthető.