Az ENSZ CEDAW Bizottsága – ennek tagjai küzdenek a nőket ért diszkrimináció ellen – augusztusban kiadott állásfoglalásában hangsúlyozza, hogy hazánkban csekély számú nő vesz részt a közéletben, a politikai életben és a döntéshozó testületekben, beleértve a parlamentet, a minisztériumi vezetést, az önkormányzatokat és a diplomáciai testületet. Az értékelés a 2006-os országjelentés alapján született, azonban már a négy évvel korábbi jelentés után is felszólították Magyarországot, hogy növelje a nők számát a közéletben és a politikában. A bizottság most azt javasolja, hogy Magyarország haladéktalanul fogadja el és vezesse be azt az indítványt, amely 50 százalékos férfi-női kvótát javasol az önkormányzati és a nemzeti listás választásokon.
Az SZDSZ már május 15-én benyújtotta az erről szóló javaslatát a parlamentnek. Ha a frakciók megszavazzák a nőikvóta-javaslatot, akkor a rendszerváltás óta először mondja ki törvény, milyen legyen a hölgy képviselők aránya. Az SZDSZ-es Sándor Klára és Magyar Bálint tervezete szerint a pártlistákon kellene 50 százalékos arányt biztosítani a nők számára. Ez azt jelenti, hogy az összesen 386 képviselő közül a 210, pártlistán megszerezhető mandátum felét kaphatnák nők, vagyis 105 helyet.
A Fidesz támogatja, az MDF-nek fenntartásai vannak
Két női politikai vezető, Pelczné dr. Gáll Ildikó és Dávid Ibolya eltérő állásponton vannak. Míg Pelczné, a Fidesz alelnöke szerint az első hallásra merész vállalkozásnak tűnő 50 százalékos női parlamenti kvótának a Fidesz-frakció zöld utat adna, addig Dávid Ibolya, az MDF elnöke egy Magyar Bálinthoz írott nyílt levélben 11 kérdésben fogalmazta meg a kétségeit.
Az elnök asszony szerint politikustársai nem a jó eszközt találták meg a probléma megoldására. Szerinte a származási alapú diszkriminációnak minden fajtája veszélyes – és ebben a pozitív és negatív diszkriminációk egymást is erősítik. „Ahol kvótát kérnek a nőkre, ott egyben le is értékelik őket. Ahol kvótát kérnek bármilyen csoportra, ott felélénkülnek a kiközösítő hangok. Nemcsak a nőkkel szemben” – írja a pártelnök, s jelzi: amíg kérdéseire nem kap kielégítő feleletet, pártja nem tudja nyugodt szívvel támogatni a kezdeményezést
—-Dávid Ibolya válaszokat akar—-
A pártelnök kíváncsi arra, milyen elvek alapján döntötték el, hogy a nők számára kérnek kvótát, és lesz-e újabb javaslat más csoportok – munkások, nyugdíjasok, vidékiek vagy romák – számára. Fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy ezzel a „mesterséges szabályozással” valóban a tehetséges és becsületes emberek jutnak parlamenti mandátumhoz. Arra is kíváncsi, végeztek-e előzetes vizsgálatokat arról, hogy tényleg a szabályozás hiánya miatt van-e kevesebb nő a törvényhozásban.
Ha megszavazzák a törvényt, kötelezően 105 képviselőnő lesz a parlamentben.(Fotó: sxc.hu)
Dávid Ibolya kérdései szerint a törvény degradálná a nőket, azt sugallná: nem képesek a saját erejükből a céljaik elérésére, és a tehetségeseket is azzal fogják vádolni, hogy csak a törvénynek köszönhetik a mandátumukat. Szerinte most is folyik egy szemléletváltás, amely miatt egyre több nőt találunk a politikai életben, és ennek a természetes folyamatnak gátat szabhat a kötelező kvóta.
Tart a demokratikus alapelvek sérülésétől, amely szerint az országgyűlési mandátumok kiosztása csakis a szabad és egyenlő verseny biztosításával képzelhető el – nemtől függetlenül. És talán a legfontosabb kérdés: e törvény megszűntetné-e az egyenlőtlenségeket, megváltozna-e a kulturális beidegződés a társadalomban?
A norvég példa
A közelmúltban egy konferencián Norvégia magyarországi nagykövete, Bente Angell-Hansen asszony előadást tartott hazája esélyegyenlőségi politikájáról és a női jogokról. „Norvégiában harminc évvel ezelőtt az országgyűlés képviselőinek csupán tizenöt százaléka volt nő, ezzel szemben most 36 és 39 százalék között van. A tapasztalatunk azt mutatja, hogy a nők száma nem növekszik automatikusan a politikai intézményekben, ha célzott intézkedések – például kampányok vagy kötelezően nők által betöltendő munkahelyek fenntartása – nem történnek.”
A nők számára fenntartott helyeket először a norvég szocialista liberális pártok vezették be a ’70-es években. Ma gyakorlatilag az összes jelentős pártjuk fenntart kizárólag nők által betölthető helyeket a parlamenti választások vagy az esetleges kormányalakítás alkalmával. Ezt a kvótarendszert a pártok önkéntes alapon vezetik be. Norvégiában nincsen arra vonatkozó jogi szabályozás, hogy a politikai pártokban vagy a közvetlenül a lakosok által választott politikai szervekben nemek közötti egyensúly álljon fent.
A kvótarendszer a skandináv államban bevált. Harminc évvel ezelőtt a törvényhozásban a nők csak az összes állás tizenegy százalékát töltötték be, majd az 1981-ben hozott „Nemek közötti egyenlőségi törvény” bevezetésével a nemek arányának a minimum 40 százalékot el kell érnie. Az 1986-ban a Gro Harlem Brundtland miniszterelnök asszony által alakított kormányban az eddigi legtöbb nő vett részt, és azóta egyetlen norvég kormányban sem volt 40 százalék alatt a nők aránya – tette hozzá a nagykövet.
A világon elsőként 2003-ban, Norvégiában hoztak olyan törvényt, amely megköveteli, hogy a cégek vezetőségében mindkét nemet kiegyensúlyozottan képviseljék. A nők aránya tehát már itt is évek óta 40 százalék felett van. Bente Angell-Hansen nevetve megjegyezte: náluk most már a férfiak esélyegyenlőségéről kellene törvénynek születnie.
