A Joseph Rowntree Foundation nevű, társadalmi konfliktusok kutatására szakosodott alapítványi szervezet terjedelmes felmérése szerint igen gyakori, hogy a Kelet-Európából érkezők még saját nemzetük más bevándorlóival sem hajlandók együtt dolgozni, és sokszor a legdurvább előítéletes jelzőkkel illetik honfitársaikat is. A több ezer interjú alapján összeállított jelentés idéz például egy bolgár elektromosipari alkalmazottat, aki „koszos falusiaknak” nevezte a Nagy-Britanniában dolgozó többi bolgárt. Egy lakásfelújításokkal foglalkozó lengyel szerint aggasztó, hogy a többi lengyel túl könnyen bejuthat az országba. Az illető Lengyelország legócskább söpredékének nevezte a Nagy Britanniában dolgozó lengyeleket, akik szerinte pályaudvarokon alszanak és lopnak.
Zavarják a feketék
Egy litván azt mondta a felmérés készítőinek, hogy soha nem dolgozna más litvánoknak, mert nem bízik bennük. „Nincs értelme még segítséget sem kérni tőlük … azok olyan posztszovjet emberek”, tette hozzá. A jelentés kimutatta azt is, hogy a Kelet-Európából érkezők gyakran egyáltalán nincsenek felkészülve a brit társadalom sokszínű nemzetiségi összetételére, és súlyosan előítéletesek a fogadó ország etnikai kisebbségeivel szemben. Az interjúk során elhangzott kijelentések között volt például, hogy az ázsiai származású britek koszos emberek, soha nem tartják meg az ígéreteiket, nem fizetik ki az elvégzett munkát.
Volt olyan válaszadó, aki bevallotta: mielőtt Nagy-Britanniába érkezett, fogalma sem volt arról, hogy ott „fekete emberek” is élnek, és a felfedezés „katasztrofális” hatással volt rá, mivel életében addig „legfeljebb két-három” feketét látott. Az illető rémálomnak nevezte, hogy feketékkel kell egy országban élnie, sőt szót is kell velük váltania. Figyelmeztették, hogy ne használja a néger szó angol megfelelőjét (negro), ez a kifejezés a brit-angolban rendkívül durva sértés, nyilvános használata akár rendőrségi eljárást is eredményezhet. Egy lengyel gyermekfelvigyázó, aki cigány családhoz került, csodálkozásának adott hangot, hogy alkalmazói „cigány létükre milyen rendesek”. A külföldi munkavállalók a többségi brit társadalommal sem túl elégedettek: 40 százalékuk úgy véli, hogy a britek egyenrangúként kezelik őket, de 30 százalékuk úgy érzi, hogy nem. Ennek dacára az ott dolgozók majdnem egynegyede maradni akar hosszabb távon is, érkezéskor csak 6 százalékuk nyilatkozott így.
A lengyeleket „mindenki gyűlöli”
A felmérés kimutatta azt is, hogy a kelet-európai EU-munkavállalók sokszor egymás alá ígérve igyekeznek munkához jutni, ami szintén súlyos konfliktusok forrása. Ez főleg a lengyeleket érinti, akik a többi keleti EU-országból érkezők beszámolói szerint gyakran óránként 2-2,50 fontért – a hivatalos brit minimálbér feléért – is elvállalnak munkákat. Ezt most már a brit munkaadók is általános hivatkozási alapként használják, amikor például 6 fontos órabért kérő keletieket elutasítanak. A megkérdezettek egybehangzóan bérleszorító hatásúnak nevezték a lengyelek magatartását, sokuk szerint a lengyeleket ezért „mindenki gyűlöli” a kelet-európai munkavállaló közösségben.
A jelenségre már más londoni elemző házak is felfigyeltek. Az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző központ, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) az EU-bővítés gazdasági utóhatásairól nemrégiben közölt elemzésében azt írta: csak a lengyel bevándorlás mindössze két év alatt Liverpool városáéval egyező pótlólagos vásárlóerővel bővítette” a keresletet a brit gazdaságban, úgy, hogy közben nem okozott kimutatható bérinflációs nyomást. A brit belügyminisztérium legfrissebb összesítéséből kiderül, hogy továbbra is tízezrével áramlanak a munkavállalók a brit munkapiacra az EU-ba 2004-ben felvett kelet-európai tagállamokból. Csak az idei első negyedévben 49 ezer új munkavállaló adott be állásbejegyzési kérelmet a nyolc kelet-európai országból, jórészt ugyanannyi, mint a tavalyi azonos időszakban.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
