Dienes István egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis település, Bükkszentkereszt háziorvosa. Diplomáját 1995-ben kapta meg Debrecenben. Napi munkája mellett ügyeletet is vállal: kéthavonta két hetet, mégis, többet keres, mint néhány kollégája. Az ügyelet ugyanis egy angliai városkában, a London vonzáskörzetében lévő Lutonban van.
Egy cég pályázatára jelentkezett, huszonnyolc jelöltből került bele a kiválasztott nyolcba. Míg itthon körülbelül bruttó 1800 forintot kap egy ügyeleti óráért, addig Lutonban 40 fontot, azaz 16 ezer forintot.
Hogy néz ki egy ügyelet Lutonban?
Teljesen más, mint nálunk Magyarországon. Luton London vonzáskörzetében található, olyasmi nagyságú város, mint Miskolc. Három központi és egy úgynevezett mobilorvosi ügyelet van, mindig máshová vagyunk beosztva. A traumás esetek kivételével gyakorlatilag bármilyen problémával is érkezik a páciens, fogadjuk. A traumás eseteket angol orvosok látják el.
Nyolcan váltják egymást Magyarországról. Vannak más nemzetiségű orvosok is ügyeletben?
Természetesen. Luton egy multikulturális város, így nagyon sok indai, pakisztáni kollégával dolgozunk együtt. De a magyar orvosok szaktudása abszolút mértékben versenyképes, igaz, emellett nagyon fontos a kitűnő nyelvtudás.
Ön hány nyelven beszél?
A magyaron kívül angolul és németül.
Tapasztalt-e bármilyen megkülönböztetést akár az angol és egyéb nemzetiségű orvosok vagy akár a betegek- orvosok tekintetében?
Az angol doktorokat nyilvánvalóan pozitívan diszkriminálják, több pénzhez és magasabb beosztáshoz jutnak. Érdekes, hogy a fehér ember szereti, ha fehér ember gyógyítja, míg egy pakisztáni beteg jobban örül egy színes bőrűnek – nagyobb a bizalma iránta. De nem utasítja el, ha fehér orvos látja el.
Miben tér el még az angol ügyeleti rendszer?
Először is a szemléletben. A következő történet jól illusztrálja, mennyire másképp állnak hozzá a betegekhez, mint nálunk és mennyire gördülékenyebben működik a rendszer. Mobilorvosi ügyeletet teljesítettem, amikor bejött egy hívás egy idős nénitől, hátfájásra panaszkodott. A szabály szerint vissza akarták hívni, de nem tudták, nem vette fel a telefont. Azonnal kiküldtek engem mint mobildoktort, hogy nézzem meg, hiszen sok minden okozhat hátfájást, ki tudja, talán már eszméletlenül fekszik a házában, mert infarktust kapott…Közben hívták a rendőrséget is, szirénázva jöttek, egyszerre értünk a házhoz. Többszöri csengetésre, kiabálásra sem volt reakció, folyamatosan hívtuk a telefonját, kihallatszott a készülék csörgése, de semmi válasz. A rendőrök betörték az ajtót, pontosabban az ütéstől a bejárati ajtó mögötti ablaküveg tört be hatalmas csörömpöléssel, mire felgyulladt egy lámpa az emeleten, és kisvártatva megjelent az idős néni az ajtóban, elképedve. Kiderült, hogy erősen nagyot hall, és nem hallotta a telefoncsörgést az emeleten. Fáj a háta napok óta, gondolta, szól az orvosnak…Mindenki fellélegzett majd a néni elkezdett szabadkozni és a rendőrök is sűrű elnézést kértek a kényelmetlenségekért, amit okoztak! Nálunk ez elképzelhetetlen lenne.
Ezek szerint az angol rendszer betegcentrikusabb? Kedvezőbb ellátásban részesülnek az angol betegek?
Nem ilyen egyszerű a képlet. Egyrészt nagyon odafigyelnek arra, hogy mindenki megkapja a szükséges szolgáltatást. Ugyanakkor az angolokra jellemző egyfajta racionális spórolás, ami az alapellátásban csapódik le. Ha egy beteg bemegy az ügyeletre vírusos bronchitissel, nem kap gyógyszert. Ajánlanak neki többféle vény nélkül kapható köhögéscsillapítót, és köhögjön 3 hétig. Így viszont több pénzük marad transzplantációkra, daganatos betegségek kezelésére szolgáló drága gyógyszerekre.
Ebből a szempontból szerencsésebbek a magyar betegek, hamarabb jutnak szakorvosi ellátáshoz, és azonnal megkaphatják a szükséges antibiotikumokat. A szívinfarktust nem biztos, hogy Miskolcon is túléli a beteg, viszont nagyobb az esélye rá a jobb műszerellátás – szívkatéter – és a jobb szervezés(állandó szívkatéterezésben jártas kardiológus ügyelet) miatt.
Ön szerint mi az oka annak, hogy Magyarországon jobb ellátásban részesülnek a betegek?
A paraszolvencia sunyi, álszent dolog, de ez szülte a jobb orvosi ellátást. Lehet, hogy nem költséghatékony, de ezen lehet segíteni.
Hogyan?
A minisztérium költséghatékonyabb egészségügyet szeretne, de ez az orvosok nélkül nem megy. Itt van például a gyógyszerfelírás. Egy drágább gyógyszerrel ki lehetne váltani 3-4 másikat, mégis a legolcsóbbat vagyunk kötelesek választani. Mi, orvosok költjük el az egészségbiztosítási pénztár pénzét, ezért elhibázott lépés szakmailag belekötni a munkánkba.
Egyetértek azzal, hogy szűkítették a közgyógyellátás körét, nagy visszaélések voltak. Nem jó megoldás viszont, hogy utólag finanszírozzák az útiköltség-térítést. Sokan emiatt nem tudnak igénybe venni kezeléseket, vagy nem annyiszor, ahányszor szükséges lenne. A vizitdíjjal pedig nem az a baj, hogy bevezették, hanem hogy nekünk, orvosoknak kell szedni.
Megalázó?
Nagyon. És gyanítom, nem tünteti el a paraszolvenciát.
Lutonban adnak-e pénzt az orvosnak a betegek?
Nem soha, fel sem merül. Elég annyi, hogy „köszönöm szépen”.
Miért ment ki külföldre dolgozni, mi motiválta? Csak a magasabb ügyeleti óradíj?
Az is sokat számít, de az egyetem után kíváncsi voltam, meg tudom-e állni a helyem egy idegen országban. Szerettem volna megtudni, máshol hogy működik az, amit itthon csinálok.
Most hogy érzi magát, doktor úr?
Örülök, hogy egzisztenciálisan független vagyok egy kicsit a hazai rendszertől…
