Problémák és hiányok a közoktatási programban
Ami a program problematikus elemeit illeti, Radó Péter kiemelte, hogy nem olvasható ki belőle egységes szektorstratégia. Mint mondta, kevés az átjárhatóság a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a felnőttoktatás között. Ezért ki is maradnak olyan elemek, amelyek nem köthetők szorosan egyik részterülethez sem. Például hiányzik az egységes kompetencia alapú oktatási kimeneti szabályozás megfogalmazása, nem olvasható ki egységes tanulói pályakép sem. Csak a felsőoktatási részben van utalás az élethosszig tartó tanulásra, a felnőttoktatás pedig mindössze foglalkoztatáspolitikai eszközként jelenik meg. Szintén nagy hiányossága a programnak, hogy nem fordít figyelmet a regionalitásra. Nem veszi figyelembe, hogy nem lehet más a régiók oktatáspolitikai elképzelése, mint a központi oktatásirányítás. Az egységes stratégiai hiány miatt Radó Péter szerint félő az is, hogy a második Nemzeti Fejlesztési Terv oktatást érintő fejezetei is széttagoltak lesznek, és így a horizontális célok – például a fenntartható fejlődés – nem érvényesülhetnek majd. A program az iskolakörzetek átszabását vetíti előre. Radó Péter ezt csak az iskolai szelekció mérséklésére tett a gesztusnak értékeli, a tapasztalatok szerint egy ilyen intézkedés nem változtat a gyerekek elkülönítésén. A szülői, önkormányzati technikák ugyanis megoldják, hogy bármilyen körzetesítés esetén érvényesüljenek a – sokszorszelekciót érvényesítő – szempontjaik.
A kedden benyújtott kormányprogram oktatási reformra vonatkozó része tartalmazza a legtöbb konkrétumot. A FigyelőNet által megkérdezett szakértők üdvözlik a közoktatással, a szakképzéssel és a felsőoktatással kapcsolatos elképzeléseket.
Közoktatás: folytonosság és drámai változások
Általánosságban elmondható a kormány oktatási programjáról: egyedülálló, hogy ezúttal 4-5 év kutatásai alapján, egy elvi szempontból kiérlelődött oktatási programot nyújthatott be a leendő kabinet a parlamentnek – mondta el a FigyelőNetnek Radó Péter, az Oktatáspolitikai Elemzések Központjának vezetője.
Ez alapján az oktatási célokban, tanulási eredményekben – az oktatási rendszer „szoftverszabályozásában” – folytonosság várható: ilyen a Nemzeti Alaptanterv megrekedt általános bevezetése, az olyan nevelési célok, mint az idegen nyelvi, informatikai kompetencia preferálása. Az is üdvözlendő, hogy nincs új tartalmi szabályozás, új érettségi rendszer. Kiépül az átfogó minőségi menedzsment rendszer, és a mérésekre alapozott külső intézményi értékelési szisztéma is.
A „hardverirányításban” – a finanszírozásban és a teljesítménymenedzsmentben – viszont drámai változásokra számíthatunk. Át fog alakulni a közoktatás háttérintézményi, elsősorban szolgáltatási és fejlesztési rendszere. Talán a legfontosabb változás a finanszírozás területén lesz, bár még pontosan nem lehet tudni, mit takar, hogy „a normatívákat fokozatosan a képzés elismert költségeihez igazítják, és egyszerűsítik a normatív finanszírozás rendszerét”. Radó szerint ebből a passzusból két dolog is levezethető. Ha a költségeket megpróbálják egységesíteni, az a tartalmi sokszínűség ellen hatna, s ez nem volna szerencsés. Amennyiben viszont ez azt jelenti, hogy elválik a kötelező iskolai alapszolgáltatás, amit az állam finanszíroz, és a kiegészítő, a fenntartók által pluszként vállalt és finanszírozott feladat, az egyértelműen pozitív változásokat hozhat. Kérdésünkre Radó Péter cáfolta azokat a sajtóban megjelent találgatásokat, amelyek szerint ez esetben az egyházi iskolák rosszul járnának, mert csak az alapfeladatot finanszírozná az állam. Mint mondta, a rendszer kompenzációs lehetőségeit kihasználva az egyházi iskolák ez esetben is megkaphatnák a többlettámogatást.
Felsőoktatás: a diplomás-munkanélküliség is kikényszeríti a helyes reformot
Az oktatás egészére vonatkozó kormányprogram rendkívül karakteres, véleményem szerint egy szociáldemokrata reformtervet nyújtott be a kormány, melynek legtöbb pontjával szakmailag egyetértek – mondta el a FigyelőNetnek Liskó Ilona, a Felsőoktatási Kutatóintézet (FKI) igazgatója. A szakértő a felsőoktatási reformlépések mindegyikét támogatja: a tervek szerint a képzés szerkezetét a munkaerő-piaci igényekhez igazítják, esélyegyenlőséget teremtenek a felsőoktatásban, takarékos és felelős intézményi működést várnak el. Liskó Ilona az utólagos képzési hozzájárulás bevezetését is támogatja, melyet a jelenleg működő rendszer igazságtalanságával indokol. A tandíjmentességet a teljesítményekhez kötik ugyan, de a Felsőoktatási Kutatóintézet több kutatása bizonyítja, hogy a jobb körülmények között élők jobban teljesítenek, és jelenleg is a nehezebb helyzetben lévők járnak fizetőképzésekre, így a mostani rendszer csak látszólag igazságos – hangsúlyozta Liskó. Szerinte az utólagos képzési hozzájárulás egy kompromisszumnak tekinthető a tandíj bevezetése és az ingyenes felsőoktatás között. A tandíj bevezetését ugyanis senki sem meri felvállalni, míg az utólagos képzési hozzájárulás nagyobb ellenállás nélkül bevezethető lesz véleménye szerint, mivel a 2007-es indulása miatt csak nyolc év múlva válik először aktuálissá.
Radó Péter, az Oktatáspolitikai Elemzések Központjának vezetője a felsőoktatási reformok kapcsán kiemelte: ez az első kormány, amely megígéri, hogy hozzányúl a felsőoktatás finanszírozott létszámkeretéhez. Tehát megszabja például, hogy hány mérnök, hány filozófus képzését finanszírozza. Ez nem a teljes képzési kínálatra vonatkozik, és nyilván nagy érdeksérelmekkel fog járni, de nagyon fontos, forradalmi változás lehet a felsőoktatásban – tette hozzá.
A reformok megvalósíthatósága Liskó Ilona szerint egyrészt attól függ, hogy a most felálló kormányzat mennyire lesz elkötelezett és elszánt a kivitelezés mellett, illetve mennyire sikerül lojalitást szerezni a törvényekben széles autonómiával és jogosítványokkal felruházott intézményeknél. Liskó azonban úgy látja, hogy a felsőoktatási intézmények irányítói egyre inkább belátják, hogy nem lehet e reformok nélkül kikerülni a mostani nehéz helyzetből. A bolognai folyamatot most már tényleg, és nem csak látszólagosan kell megvalósítani. Liskó Ilona szerint a munkaerőpiac ki fogja kényszeríteni a szükséges változásokat az intézményektől. Ha nem történik semmi, nagyon rövid időn belül jelentős diplomás-munkanélküliséggel kell szembenéznünk, amit ma már a felsőoktatás minden szereplője belát – véli az FKI igazgatója.
Szakképzés: jó irány tisztázatlan kérdésekkel
Szenes György, a Magyar Szakiskolai Társaság főtitkára szerint összességében üdvözlendő változások indultak el az utóbbi évek során a szakképzésben. A kormányprogramból az olvasható ki, hogy nagyjából ezek fognak folytatódni, de még sok a tisztázatlan kérdés. Nem lehet például tudni, hogy csak az oktatást felügyelő minisztériumhoz fog-e tartozni a szakképzés, vagy esetleg amellett még a munkaügyi tárcához is. Szenes György mindenesetre nem tartaná jónak, ha két tárca felügyelné a területet.
Mindenképp pozitív fejlemény, hogy a kormány az elkövetkező négy évben 30–35 intézménnyel bővíti a Térségi Integrált Szakképző Központ számát, és rögzíti a központokban tanuló diákok elérendő arányát 80 százalékban. Ez Radó Péter szerint azt jelenti, hogy megindulhat végre az intézményi integrálódás folyamata.
Szenes György azzal is egyetért, hogy a gazdasági szereplőknek nagyobb beleszólást engedélyeznének a szakképzés tartalmának meghatározásában, de mint mondta, kétséges, hogy fel vannak-e erre készülve a gazdasági kamarák. A kormány továbbfejlesztené a képző intézményektől független vizsgarendszert, hogy objektívebb legyen a szakiskolai értékelés. Szenes György szerint ez is jó elképzelés, de egyszerűen nincs elég szakember a megfelelő mennyiségű vizsgabizottságok feltöltéséhez, így félő, hogy nem lehet majd megszervezni a vizsgákat.
Összességében a szakiskolákkal kapcsolatos elképzelések – az említetteken kívül a normatívarendszer átalakítása, a pályaorientáció és a gyakorlati képzés megerősítése a 9–10. évfolyamon, a korábban szerzett tudás beszámíthatósága, a szakmai idegen nyelv támogatása – jó irányba mutatnak, majd meglátjuk, mi valósul meg ezekből a gyakorlatban – foglalta össze véleményét Szenes György.
