Balesetről akkor beszélünk, ha az emberi szervezetet olyan egyszeri külső hatás éri, amely a munkavállaló akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik e és sérülést, mérgezést vagy más egészségi károsodást, illetve halált okoz. Ha az egészség károsodás nem viszonylag rövid idő alatt következik be, hanem fokozatosan, hosszabb idő alatt végzett munka alatt, akkor nem beszélhetünk balesetről, hanem az egészségromlás bizonyos feltételek teljesülése esetén foglalkozási megbetegedésnek minősülhet.
Munkahelyinek akkor minősül a baleset, ha az a munkaviszonnyal összefüggésben éri a munkavállalót. A kárnak a munkaviszonnyal összefüggésben kell bekövetkeznie. Ez egyrészt azt fejezi ki, hogy munkaviszonynak kell fennállnia, másrészt pedig azt, hogy a munkavállalót ért kárnak valamilyen formában összefüggésben kell állnia az általa létesített munkaviszonnyal. A munkaviszonyból folyó tevékenység és a károsodás között tehát összefüggésnek, kapcsolatnak kell lennie. A munkaviszonnyal összefüggésben történik a károsodás akkor is, ha az a munkavállalót a munkáltató telephelyén kívül, pl. kiküldetés során éri.
Nem tekinthető azonban munkaviszonnyal összefüggésben bekövetkezett balesetnek a baleset, ha az a munkahelyre történő utazás, vagy hazautazás során következett be, azonban a munkáltatót terheli a felelősség, ha a kár a munkáltató saját szállítóeszközén vagy az általa bérelt járművön történt utazás során következett be.
A munkahelyi balesetekre vonatkozó szabályozás elsődleges célja az, hogy mind a munkáltatókat, mind a munkavállalókat a balesetek megelőzésére késztesse. Ennek érdekében fokozott követelményeket támaszt a munkáltatókkal szemben a biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételek megteremtése, a munkavédelem szabályainak megtartása terén.
A munkáltató köteles – az erre vonatkozó szabályok megtartásával – az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani.
A munkahelyi balesetekkel kapcsolatosan felelősség elsősorban a munkáltatót terheli, kártérítés fizetésére kötelezhető. A munkavállalóknak azonban viselniük kell a kárnak azt a részét, amely vétkes magatartásuk következményeként állott elő.
A munkáltatónak ez a felelőssége objektív felelősség, azaz a kárért vétkességre tekintet nélkül felel. A vétkesség azt fejezi ki, hogy a kár amiatt keletkezett, valamelyik fél nem úgy járt el, ahogy tőle elvárható lett volna, holott, tudta, vagy tudni kellett volna, hogy mi a helyes magatartás. A vétkességnek két fokozata van a szándékosság és a gondatlanság. A vétkességet kizárja, ha a felelős személy beszámíthatatlan, azaz vétőképtelen állapotban valósította meg a kötelezettségszegést.
A munkáltatónak a kárt akkor is meg kell térítenie, ha a baleset bekövetkezésében nem volt szerepe.
A munkáltató a felelősség alól csupán annak bizonyításával mentesül, ha a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult munkavállaló magatartása okozta.
Tipikusan a munkavállaló magatartása okozza a balesetet, ha a munkavállaló nem viseli azokat az egyéni védőeszközöket, melyeket a munkáltató megkövetel, vagy nem a szabályoknak megfelelően használja a munkagépeket.
Ha a kárt a munkavállaló és a munkáltató magatartása együttesen okozta, a kárt szenvedett munkavállaló magatartása csak az esetben lehet kármegosztás alapja, ha az vétkes volt.
Vonatkozó jogszabály:
Munka Törvénykönyve 102. §, 174. §
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
