Több mint tíz év után már másodszorra próbál hazatelepülni Saphier Regina, a Project Retour önkéntes civil szervezet alapítója. Úgy tűnik, most sikerrel jár, de nem elégszik meg azzal, hogy a saját helyzetét rendezze, állásra és kapcsolatokra találjon, hanem segíteni akar a hasonló gondokkal küszködőknek is. Nem néhány emberről van szó, évente másfél ezren honosíttatják a diplomájukat, ez a szám feltehetően még alul is becsüli a visszatérők számát.
A Project Retour nonprofit szervezet a visszatérés kettős sokkjának kezelését tűzte ki célul, valamint a magyar munkaadók negatív hozzáállásának megváltoztatását. Azért, hogy a külföldről visszatérőknek könnyebb legyen a hazatelepülés.
Tiltott kérdések
Mivel a külföldről hazatérők nincsenek hozzászokva a munkaadók törvényileg elvileg tiltott, ám a gyakorlatban bevett diszkriminatív kérdéseihez, a felvételi interjún hangot adnak felháborodásuknak. A „mikor akar szülni?” valamint a „milyen vallású?” kérdéseket a Magyarországon élőknek is felteszik, de ők általában nem tiltakoznak ez ellen. A kint nem ehhez szokottakat azonban letaglózzák ezek a kérdések, és megmondják a véleményüket az interjúztatónak, sőt esetenként véget is vetnek a beszélgetésnek.
Tévedés azt hinni, hogy a külföldről hazatérő értelmiségieknek mindig könnyű dolguk van az itthoni elhelyezkedésben. Egyedül azoknak megy simán a hazatérés, akiknek jó itthoni kapcsolatrendszerük van. A legtöbben azonban éppen ebben szenvednek hiányt. Nem azért, mert elhanyagolták az itthoni ismerőseiket, hanem mert amikor elhagyták az országot, a networking fontossága még nem épült be a magyar köztudatba, így ők sem törődtek vele. Más esetekben pedig olyan társadalmi rétegbe “képződött” át az illető, melynek tagjaival nem alakult ki eredendő kapcsolata. Ez komoly szakmai hátránnyal jár, különösképpen a hazai, hierarchikus és korlátozott körülmények között.
Az a vélekedés sem igaz, hogy a diplomás hazatérőknek biztos az anyagi hátterük. Sokan itthon ismeretlen, külföldi ösztöndíjból éltek kint, vagy csak annyi fizetésük volt, amiből nem tudtak spórolni. Mivel sok államban bérlakásokban élnek általában az emberek, még csak ingatlanjuk sincs. Alaptőke nélkül térnek haza, és újra a nulláról indulnak itthon: kapcsolatrendszer, pénz és lakás nélkül. Sikertelen visszailleszkedési próbálkozás után sokan újra elvándorolnak, és „magukkal viszik” Magyarország számára fontos szellemi tőkéjüket.
Sokan azt hiszik, hogy a hazatérők fizetési igénye túl nagy, és ezért nem alkalmazzák őket. Az igazság azonban inkább az, hogy sok vezető fél azoktól az alkalmazottaktól, akik tanulékonyak, nyitottak, és fennáll a veszélye, hogy a főnök fejére nőnek. Ráadásul lehetnek olyan kompetenciáik, amelyek már az indulásnál jobbak, mint a vezetőnek, például a nyelvtudás. „Nem azt gondolják, hogy lehet egy jó beosztottjuk, hanem konkurenciát látnak a jelentkezőkben” – véli Saphier Regina. A Project Retour segít a hazatérőnek megtalálni a szükséges kapaszkodót. 
Saphier Regina(Fotó: dr Kuti Miklós)
Visszailleszkedési támogatás?
Saphier Regina fél évig csak önéletrajzokat küldözgetett és interjúkra járt, amikor a folyamatos visszautasítást megunva, saját helyzetét távolabbról szemlélve, egyre inkább a hazatérés jelensége kezdte el érdekelni. Szakmájának is ez felel meg, hiszen „Hogyan hozzunk létre és tartsunk meg nemzetközi szürkeállományt 2001 után Magyarországon?” című disszertációját 2001-ben írta a Columbia Egyetemen, New Yorkban.
Az úgynevezett hazatérési ösztöndíj ötletével az Oktatási Minisztérium forráshiányra hivatkozva 2004-ben sem tud érdemben foglalkozni. A hónapokig tartó szervezés során Saphier Regina számára világossá vált, hogy milyen gyenge itthon a civil szféra, és mennyire nem támogatják az új szervezeteket. Ráébredt, hogy a lobbizás Magyarországon újdonság. Így a Project Retour mint társadalmi vállalkozás hosszú távú célja a magyar civil szféra megerősítése, a közigazgatás partnerévé tétele. A Project Retour anyagi támogatókat keres.
Itthon pályakezdők
A hazai munkaadók számára a külföldön eltöltött évek nem jelentenek szakmai tapasztalatot. Páris Beáta, a szervezet tagja két és fél évig kockázatelbírálóként dolgozott Los Angelesben az American Contractors Indemnity Companynál, itthon a cégek mégis pályakezdőként kezelték. Sok vállalatnál azt hiszik, hogy aki hazatér, valamilyen kudarc miatt teszi, sőt gyakran azt is kérdezik, miért akarja elvenni a magyarok munkahelyét. Pedig a hazatérők is magyar állampolgárok, és nem azzal a szándékkal mentek külföldre, hogy kint is maradnak, csak néhány év tapasztalatot akartak szerezni.
„A visszatérés sokkja speciális probléma, hiszen az egyén és a kultúra is megváltozott – mondja Saphier Regina. – A hazatérők azt hiszik, hogy az ország még a régi, és azt feltételezik, hogy ők sem változtak semmit. Ehhez képest semmi sem ugyanolyan.” Ezt a dupla sokkot tréninggel szeretnék csökkenteni.
A létrehozott civil szervezet a hiányzó kapcsolatrendszert is igyekezne pótolni. A heti rendszeres nyílt találkozók mellett a szervezet munkájában is részt vállalhatnak a külföldről visszaérkezők, a cégvezetőkkel és HR-esekkel szervezett találkozók is a kapcsolati háló erősödését szolgálnák. Ezenkívül karriertanácsadással is segítenék az elhelyezkedást, de az önálló vállalkozás beindításához szükséges feltételeket is szeretnék megteremteni. Így a visszatérők akár munkaadókká is válhatnak, innovatív ötleteikkel hozzájárulhatnak a magyar gazdaság fellendítéséhez.
Nagyobb szabású tervük a külföldön megszerzett speciális tudás magyarországi elterjesztése: a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal folytatott tárgyalások alapján lehetővé válhat, hogy a hazatérők a felnőttoktatás kereteiben képezzék az itthoni munkanékülieket, a társadalomtól leszakadókat, a nem versenyképes tudással rendelkezőket. Szintén részt szeretnének vállalni a felsőoktatásban, bár nem az egyetemek és főiskolák keretében.
