Gazdaság
Szántód, 2008. március 17.
Egy ponty a vízbeengedés előtt. A Balatoni Halászati Zrt. munkatársai megkezdték a tavaszi haltelepítést a Balatonba Szántódnál. Elsőként a Kossuth komp fedélzetéről öt tonna pontyot engedtek a tóba. Az átlagosan másfél kilós halakat saját halastavaikban nevelték fel.
MTI Fotó: Nagy Lajos

Miért nem lehet balatoni halat kapni a Balatonnál?

Ember Zoltán
Ember Zoltán

újságíró. 2017. 08. 06. 08:00

Korábban a témában:

A kormány három éve betiltotta a kereskedelmi célú halászatot a természetes vizeken, a horgászok meg nem adhatnak el halat

– válaszolja a címben is feltett kérdésünkre egy fonyódi halsütödés. A különös helyzetre tavaly még Orbán Viktor is rácsodálkozott. Olyannyira, hogy a dolog a kormány elé került, majd Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter közölte: a probléma meg is oldódott, hiszen a vendéglátóhelyek, éttermek üzemeltetői hozzá tudnak jutni a tiszai vagy a balatoni halakhoz, ha akarnak.

Csak ne legyen benne szálka

A dolog természetesen nem ilyen egyszerű. Bár a halászat tiltása miatt valóban kevesebb lett az elérhető balatoni hal, nem kizárólag a tiltás miatt nem lehet helyi halat kapni a Balatonnál. A halsütödék, éttermek a halászati tilalom előtt sem árultak balatoni halat. Főként azért, mert a magyarok az elmúlt harminc évben, egy szűk réteget leszámítva, nem keresték azt.

Ahogy a fonyódi halsütödés mondja, az emberek többsége úgy szereti enni a halat, mint a csirkemellet: csak ne legyen benne sok szálka. Erre pedig kiválóan alkalmas az Argentínából importált fagyasztott tengeri hal, a hekk.

Ráadásul a hekk kilójából vastag panírral kijön 1 kiló 10 deka. A balatoni keszeg kilójából meg 60 deka

– érzékeltette a kereskedelmi szempontokat is.

A hekket tehát olcsó beszerezni, könnyű elkészíteni, és sütödéknek is nagyobb az árrésük, mint a balatoni keszegen. Úgyhogy nagyjából harminc év alatt az argentin hekk nemcsak a Balaton partot, hanem az egész országot is letarolta. Ma is ebből a halfajtából fogy a legtöbb.

Lassan terjed a minőségi halfogyasztás

A hazai halfogyasztás kultúrája ugyanakkor lassan, de fejlődésnek indult, és ez hosszú évek múlva változásokat kényszeríthet ki, talán elsőként a Balatonnál. Már évek óta trend, hogy egyre több halat eszik a magyar, sokan keresik a minőségi halakat a gasztronómiában, és egyre több, kifejezetten halas étterem, bisztró is nyílik, nem csak Budapesten.

Ráadásul a kormány is felkarolta az egészséges halfogyasztás népszerűsítését. Jövőre 5 százalékra csökkentik az étkezési és a telepítési hal áfáját, amitől az ágazat fehéredését várják, illetve a közétkeztetésben is több halat szeretne látni a kormány. Persze van hova fejlődni: a magyarországi évi 6,2 kilogrammos fejenkénti halfogyasztás igen alacsony, jelentősen elmarad az Európai Uniós átlagtól is, amely évente és fejenként 20 kilogramm körüli.

Miközben a halas gasztrokultúra érzékelhetően felívelőben van, a halászat váratlan betiltása nagyon megnehezítette nemcsak a halászok, de a halsütők, éttermek életét is

– mondta a 24.hu-nak Németh Sarolta, a Keszegsütő franchise bisztró budapesti partnere. Vidéki üzleteiknek is új beszállítókat kellett keresniük, a biztosat bizonytalanra cserélni. Szerencsére a franchise kidolgozott rendszerével és jó kapcsolataival a Keszegsütőnek könnyű volt az átállás.

A halsütőknek és éttermeknek ugyanis biztos, minőségi forrás kell, ahonnan a friss halakat rendelhetik. Így maradnak a hazai halgazdaságok, ám itt jön a csapda. Amint a vendégeik meghallják a halgazdaság szót, kifordulnak és elmennek, mondván nem esznek vegyszerekkel kezelt halakat. Így ismét a külföldi források jelentenek megoldást, akik a Tiszából lehalászott, frissen gyorsfagyasztott halakat forgalmazzák, mondta Németh Sarolta.

Túlhalászták volna a Balatont

A balatoni hal hiányában tehát benne van a hazai halfogyasztás alacsony kultúrája, a vendéglátósok üzleti szempontjai, és természetesen a halászati tilalom is. Negyedik okként különösen fontos a tó védelme, amit talán kevésszer szoktak hangsúlyozni. A Balaton képtelen annyi halat előállítani, mint amennyit a vendéglátósok igényelnének.

A Balaton vízminőségének javulásával jelentősen csökken a tó haleltartó képessége, következésképpen egyre kevesebb a hal a vízben

– mondta a 24.hu-nak Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. elnöke, aki szerint a halászati tiltásra is a természetes vizek védelme érdekében került sor. Modern halászati eszközökkel ugyanis rövid idő alatt nullára lehet meríteni egy természetes víz halállományát, mondta.

Mivel a sűrű balatoni haltelepítések ellenére sincs elegendő balatoni hal, és nincs is annyi balatoni halgazdaság, amely ki tudna termelni akár fele annyi süllőt, mint amennyit eladnak a balatoni halsütödék, a hiányzó mennyiséget importból vagy a balatoni feketepiacról kénytelenek beszerezni a vendéglátósok.

Becslések szerint horgászattal 50-60 tonna süllőt nyernek a Balatonból, ennek fele köthet ki illegálisan az éttermeknél, halsütödéknél. Ha nem lesz változás, a balatoni halként beállított kazah keszegnek, romániai süllőnek, argentin hekknek mindig lesz felvevőpiaca, csakúgy, mint a rapsicoktól vásárolt balatoni fogasnak.

Megoldási javaslatok

A Balatoni Szövetség két dolgot javasolt a balatoni halhelyzet megoldására egy évvel ezelőtt:

  • a horgászok is eladhassák a tóból kifogott halaikat,
  • balatoni tógazdaságokba telepített haltelepítéssel („úsztatott halakkal”) kellene fedezni a vendéglátósok, a gasztronómia igényeit.

Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdaság vezetője egyik ötletet sem támogatja. Azt mondta lapunknak, hogy az úsztatotthal-koncepció alkalmatlan a probléma megoldására, mert ha néhány hétig halak úsznak egy balatoni tógazdaságban, attól az még nem lesz balatoni ízű hal. Ez a fogyasztók becsapása lenne.

A második ötletre, hogy a horgászok őstermelőként értékesíthessenek halat, azt mondta: azért nem támogatják, mert a horgászat alapvetően rekreációs tevékenység. Ennél is fontosabb, hogy ha engednék a kereskedelmi célú horgászatot, pillanatok alatt kimerülne a természetes vizeink halállománya.

Szári Zsolt úgy összegzett: szerinte a vendéglátói kör maradéktalan kiszolgálásra eddig sem volt elegendő balatoni hal, és ezután sem lesz. Ugyanakkor hazai termelésű hal korlátlanul beszerezhető tógazdaságoktól, édesvízi akvakultúrákból.

Siófok, 2012. november 27.
Mintegy száztíz mázsa pontyot telepítenek a Balatonba a Tihany és Szántód között közlekedő menetrendszerinti kompról a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. munkatársai 2012. november 27-én. A szokásos őszi haltelepítés várhatóan december elejéig tart.
MTI Fotó: Nagy Lajos
Fotó: MTI/Nagy Lajos

Igaz, a balatoni hal sokkal finomabb, húsa nemzetközileg is az egyik legízletesebb. A balatoni hal ugyanis természetes táplálékot eszik, és sokat úszhat a Balatonban, mondta.

A kormány megoldása: minősített magyar hal

Balassa Balázs, a Balatoni Szövetség elnöke, Szigliget polgármestere kérdésünkre válaszolva azt mondta, hogy az elmúlt egy évben nem történt semmilyen fejlemény a két javaslatukkal kapcsolatban. Ugyanakkor hozzátette: úgy tudja, hogy a kormány is felkarolta azt a kezdeményezést, hogy a minőségi magyar halakat állami védjeggyel lássák el a hungarikumok mintájára.

Megkerestük az Földművelési Minisztériumot az ötlettel kapcsolatban, ahol azt válaszolták: a tárca két éve dolgozik a Minőségi Magyar Hal védjegyen. A minősítési rendszerrel könnyebbé válhat a vásárlók dolga, a tanúsítvánnyal rendelkező termelők, kereskedők vagy feldolgozók esetében ugyanis biztosak lehetnek abban, hogy a kínált hal minősége kifogástalan, a termék megfelel az élelmiszer-biztonsági és a nyomon követhetőségi előírásoknak is. A tervek szerint az első védjegyes halak és feldogozott termékek jövő karácsonykor kerülhetnek a piacra.

E mellett a minisztérium szakfőosztálya egy másik tanúsítási szabályzaton is dolgozik, ami közvetlenül a Balaton vízrendszerében (tógazdaságaiban) megtermelt halfajok földrajzi származásának megkülönböztetésén alapul. Reményeink szerint az ezen eredetjelzővel ellátott halakkal mérsékelhetővé válik az a hiány, amely a tó környéki vendéglőkben kialakult, írta a minisztérium.

Ami igazán kéne: messzebbre tekinteni

Egy halászati szakmai szervezet szerint azonban kormány védjegye csak akkor jó megoldás, ha a termelő által befolyásolható tényezőkkel lehet a védjegyben kitűzött célokra pályázni. Ilyen tényező lehet például a nyomon követés, a hal útja „a tótól a tányérig”, vagy az ellenőrzött takarmányhasználatok, illetve a minőségi halfeldolgozás – mondta a 24.hu-nak Lévai Ferenc, az Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője.

A védjegy hatását persze nem lehet forintosítani, a korábbi, hasonló kezdeményezések – mint a tanúsítvánnyal minősített biohal – nem jelentettek áttörést, pláne nem plusz árbevételt a halpiacon, mondta.

Egy kis odafigyeléssel néhány év alatt el lehetne érni, hogy a balatoni halsütödéket, éttermeket maradéktalanul kiszolgálják a minőségi halat termelő ellenőrzött magyar tógazdaságok.

Addig azonban, a Balatonból történő halellátás esetén, nem látnak életképes megoldást. Már csak azért sem, mert a halászat hiányának ökológiai problémáira csak az idő adhat választ, ez ma nem számítható ki. Ilyen kérdés a balatoni busa sorsa vagy az egyre növekvő törpeharcsa populáció, mondta Lévai.

Egyelőre tehát úgy tűnik, messze még az idő, amikor a Balatonon az olasz Garda-tó mintájára, látvány halsütödék, és zsúfolásig megtelt halpiacok sorakoznak majd a tóparton.

Kiemelt kép: MTI/Nagy Lajos

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.