Professzorok Batthyány Köre: Magyarországon a látszat uralkodik

Elkészítette szokásos, az ország helyzetéről szóló értékelését a Professzorok Batthyány Köre. Mint írják, a nemzet mai helyzetét a történelem során létrejött és megőrzött értékek és a keresztény erkölcs fényében ítélik meg.

Eszerint

az országban a valóság és a látszat minden korábbinál jobban összekeveredett, és természetesen a látszat uralkodik.

Az egyén nem érzékeli a gazdaság erősödését

A professzorok jó bizonyítványt állítanak ki a magyar gazdaság és a magyar gazdaságpolitika helyzetéről. Hangsúlyozzák: tavaly visszafizettük a “gazdaságpolitikai döntések szabadságát korlátozó” külföldi hiteleket, kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, egy százalék körül jár az infláció, stabil a forint, bővül a gazdaság, az idén pedig már mindhárom piacvezető hitelminősítő befektetésre ajánlja állampapírjainkat. Értékelésük szerint egyértelműen sikeres a jegybank kamatpolitikája, azonban hozzáteszik:

A makrogazdasági mutatók javulása azonban egyelőre lassan érzékelhető az egyén számára, s ez sokakban elégedetlenséget szül. Az átlagos munkajövedelem 2002-ben érte el az 1990-es szintet, a nyugdíjak pedig 2004-ben, de ezek névleges értékének szinten tartása is csak az államadósság meredek növekedésének árán sikerült. A háztartások legtehetősebb 10%-ának jövedelme 1990-ben 2,5-szer akkora volt, mint a legszegényebbeké, a (legrosszabb) 2013-as évben azonban már 8,2-szer volt akkora.

Nehezményezik, hogy

az egészségügyre, a közoktatásra, a felsőoktatásra, a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások a rendszerváltás óta és ma is elmaradnak a hasonló országokéhoz képest,

sőt: az egészségügyi és az oktatási kiadások még a nemzeti össztermékhez képest is csökkentek.

A városi értelmiség elfordul a kormánytól

A Professzorok Batthyány Köre szerint főleg a városi értelmiség körében terjed a kormányellenes hangulat, azonban ennek oka a változással szembeni gyanakvó ellenállás, illetve az ellenséges, neoliberális attitűd. Ugyanakkor a kormány döntéseit sokszor felületes helyzetfelmérés alapján, „erőből” hozza, így

a következetlen jogalkotás nagy terhet ró az Országgyűlésre, a közigazgatásra és a gazdaságra egyaránt, másrészt borzolja az idegeket.

Szerintük az elégedetleneknek négy körét lehet azonosítani:

• a vezető értelmiséget,
• az egyes döntések által közvetlenül érintettek vezetőit és hangadóit,
• a politikai ellenzéket és a széles tömegeket,
• a közvéleményt.

Mint írják, mindegyik csoportban egyre erősebb az az öngerjesztéssel is fokozott érzés, hogy a kormány megkérdezésük nélkül jár el.

Az elhamarkodott és hibás döntések fő oka számos esetben a vezető értelmiség és a közvetlenül érintettek véleményének ki nem kérése.

Hibaként róják fel, hogy a  törvényhozatalt megelőző hatástanulmányok néha nem készülnek el, ez pedig megfontolatlan jogalkotást eredményez. Ráadásul

egyes viharos sebességgel elfogadott jogszabályok azt a gyanút ébresztik, hogy nem az egész közösség, hanem csupán egy szűk csoport érdekeit juttatják érvényre.

Szavaik szerint sok jogszabály nem megy át az előírt társadalmi előkészítési eljáráson, a parlamenti vitára pedig mindössze néhány óra marad, vagy nem is kerül rá sor.

Elismert menekültpolitika, Orbán európai hatása

A Professzorok Batthyány Köre úgy látja: a magyar emberek döntő többsége támogatja a kormány migrációs politikáját. Mint írják, az Unió meghatározó tagállamaiban fokozatosan változik a menekültpolitika, s ebben a miniszterelnök hatásos fellépésének jelentős szerepe van, azonban ügyelni kellene arra,

hogy a kormány olyan formában kommunikálja e kérdéssel kapcsolatos és vitathatatlanul helyes álláspontját, hogy az lehetőleg ne váltson ki ellenszenvet külföldön és a nemzetközi szervezetek körében.

A korrupciós helyzetet értékelő részben arról írnak, hogy a vezetők példamutatása nélkül a kisemberek köréből sem tűnik el a korrupció.

Az utóbbi években a hatalmon lévők nem tudják meggyőzni a választópolgárokat, hogy a róluk a szennysajtóban, de újabban a komoly orgánumokban is terjesztett korrupciós célzások hamisak.

Az egészségügy helyzetével kapcsolatban felhívják a figyelmet: haladéktalanul neki kell látni végre a konszolidációjának, és jelentősen növelni kell a ráfordításnak az összes hazai termékhez viszonyított arányát. A jelenlegi egészségügyi politika – a teljesítményvolumen-korlátozás miatti várólisták – a magánellátás felé terelik a fizetőképes keresletet. Egy tisztes béremelés azonban

nemcsak a kivándorlást, de ezt a folyamatot is fékezné.

A kritikákat építő visszajelzéseknek szánják és hangsúlyozzák:

a kormánypártok nézeteikben és az ország jövőjére vonatkozó elképzeléseiket tekintve továbbra is közel állnak hozzánk. Annál is inkább, mert a mai ellenzék semmiféle reális alternatívát nem képes felmutatni a gazdaság és a társadalom előtt álló kihívásokról, sem 2010 előtt, sem azóta, és nem hajlandó dialógusra a mindenkit egyaránt érintő nemzeti ügyekben sem.