Gazdaság

Tényleg elveszik a robotok a munkánkat, de ez nem biztos, hogy baj

Tamásné Szabó Zsuzsanna
Tamásné Szabó Zsuzsanna

gazdaságos. 2016. 09. 30. 12:37

Lehet, hogy első hallásra riasztónak fog tűnni, mi vár ránk. De mivel a változás nem megállítható, alkalmazkodni kell hozzá, és úgy alakítani a dolgokat, hogy minél jobb legyen nekünk. Íme, néhány gondolat a jövőből, arról, hogyan fogunk tanulni, dolgozni, élni nem is olyan sokára.
Korábban a témában:
  • Milyen jövő vár ránk, mit jelent a digitalizálódás a munka világában?
  • Tényleg elveszik a robotok az állásunkat?
  • Mire lenne szükségük a cégeknek, és milyen igényei vannak/lesznek a felnövekvő fiatal generációknál a munkáltatókkal szemben?
  • Hogyan reagáljon a változásokra a felsőoktatás, mik lesznek a legfontosabb a elvárások? Mit tehet a szülő, hogy segítse a gyerekét megtalálni a helyét az életben?

A Magyar Telekom csütörtöki HR kerekasztal-beszélgetésén a rohamosan változó munkaerőpiac volt a fő téma, a meghívott szakértők nagyon izgalmas és égető kérdéseket boncolgattak.

Mit hoz a jövő, kell-e tartanunk tőle?

Rab Árpád, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ igazgatója. 15 éve foglalkozik jövőkutatással, szerinte a trendek alapján meg lehet válaszolni azt a kérdést, hogy mire számíthatunk. Az biztos, hogy a digitalizáció teljesen eluralkodik majd az életünkben: meghatározó lesz az automatizáció, a kódolás és az információgazdálkodás. Az automatizáció legelőször az egyszerű munkákat fogja felfalni,így muszáj lesz felfelé elmozdulni a képzésben, ha azt akarjuk, hogy az emberek labdába rúgjanak. És meg kell tanítani őket jól használni az információkat.

Az újfajta munkáknál szerinte alapvető kívánalom lesz a határtalan kíváncsiság és a terhelhetőség. Márpedig a magyar munkavállalóra ma nem igazán jellemző előbbi. Így aztán az sem kizárt szerinte, hogy a sokkal kevesebb lehetőséggel rendelkező, de a kíváncsiság vezérelte afrikai informatikusok fogják majd távmunkában pótolni a nyugati világban jelentkező hiányt – jegyezte meg.

Az informatika lesz egyébként az egyik legkelendőbb szakirány, a másik pedig a biológia. Változás lesz az is, hogy az ember agya át fog „programozódni”, és a mostaninál sokkal fontosabb lesz a munkában az, hogy jó, kihívást jelentő legyen a feladat. Az oktatásnak pedig az lesz a legfőbb feladata, hogy megtanítsa tanulni a diákokat – tette hozzá. És hol tartunk ehhez képest most?

SAN FRANCISCO, CA - SEPTEMBER 13:  Amaryllis Nucleics presents a product onstage during TechCrunch Disrupt SF 2016 at Pier 48 on September 13, 2016 in San Francisco, California.  (Photo by Steve Jennings/Getty Images for TechCrunch)
Fotó: Getty Images / Steve Jennings

Magyarország még mindig feudális társadalom

Többek között ezt az első hallásra meghökkentő kijelentést tette az IBS (Nemzeti Üzleti Főiskola) alapítója, rektora, Tamás István, aki szerint a feudális hozzáállás igaz az itt dolgozó multikra is, nem csak a magyar kkv-kra. Hozzátette azt is, hogy sem a magyar, sem a külföldi felsőoktatás nincs felkészülve arra, hogy kiszolgálja a mostani, vagy a felnövekvő fiatalok megváltozott igényeit. Szerinte is arra kellene felkészíteni a diákokat, hogy folyamatosan képesek legyenek tanulni életük során, és hogy ezt természetesnek is vegyék. És olyan vezetőket kellene képezni, akik nem feudális hozzáállással akarnak dolgozni, vállalkozni.

Megemlítette, hogy informatikusból minden területen hiány van, és szerinte az a baj, hogy bármennyit is képeznek belőlük, ők azok, akik el tudnak menni. És el is mennek.

A tudásnak már ma is több lábon kell állnia

Az ELTE informatikai karának dékánja, Horváth Zoltán mintegy erre reagálva számos pozitív példát sorolt, például, hogy a társadalom-tudományi karok hallgatói is tanulhatnak náluk informatikát, és fordítva, ami által komplexebb tudást tudnak szerezni a diákok. Ugyanis szerinte ma már nem elég egy területet megtanulni, mert egymásba érnek a szakterületek. Azt is kiemelte, hogy a diákok élesben részt vehetnek K+F fejlesztésekben, ami azt jelenti, hogy már a képzés alatt szerezhetnek tapasztalatot fontos feladatok elvégzésében. Ehhez számos céggel állnak partnerségben a multiktól a kkv-kig.

Viszont ő is említett negatívumot, még pedig azt, hogy a magas ponthatárok és a túljelentkezés ellenére is nagyon gyenge a „bemenet” az egyetemre. Nem feltétlenül a tanulmányi felkészültséggel van gond, hanem mintha nem lennének elég érettek a jelentkezők. Ezt észlelve az első évben többféle, személyre szabott segítséget adnak a diákoknak, hogy képessé tegyék őket a tanulmányok elvégzésére.

Egyéniségeket keresnek

A házigazda Telekom nevében Somorjai Éva humánerőforrás vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy mint munkáltató, ők mit látnak a piacon. Először is a frissen végzettek 90 százaléka nem a pályáján helyezkedik el. Szerinte egyébként ma már nem egy irány a fontos, hanem inkább az, hogy gondolkodni tudjon az állásra jelentkező, legyen egyéniség, az alapszakja mellett értsen máshoz is. Vagyis nem elvárás a szakirányú diploma. Kitért arra is, hogy milyen kihívásokkal jár mindez (egyéniségek foglalkoztatása), például hogy a dolgozók szelektálják ma már a vezetőket – megmondják, ki az, akire hajlandóak hallgatni, akivel tudnak együtt dolgozni. Emiatt aztán folyamatosan erősíteni kell a vezetői kompetenciákat.

A jövőre utalva: elmondása szerint náluk már egyre jobban terjed a virtuális munka, önszervező csoportok visznek egy-egy projektet, és már új székházukkal is úgy készülnek, hogy a dolgozók mintegy harmada nem fog bejárni.

Milyen az ideális munka? Állás vagy karrier?

László Móni személyes brandépítő úgy látja, ma már nem elég valamiben jónak lenni, hanem meg is kell tudni mutatni ezt.

Az ideális munkát szerinte mindenki valahogy úgy képzeli el, hogy:

  • szerethető legyen
  • jók legyünk benne
  • megfizessék
  • és jelentsen valami pozitívat a számunkra.

És itt jön az a kérdés, hogy mit akarunk: állást vagy karriert? Vagyis mi a vágyunk, munkaidőben, kiszámíthatóan „robotolni”, kvázi két emberként élni (az egyik, aki dolgozik, a másik, aki már letette aznapra a melót). Vagy inkább azt szeretnénk, ha a munka egyfajta szabadságot adna, de egyben az élet szerves része is lenne és izgalmas feladatokat hozna. A kérdésfeltevésből is kiderült, ő melyikre voksolna. Innen tovább gondolva jött még egy kérdés: hogy vajon, akik karrierre vágynak, azokat hogyan lehet motiválni, megtartani.

Somorjai Éva céges tapasztalatuk alapján is azt mondta, nagyon fontos, hogy a vezető képes legyen motiválni.

Felmérésük szerint ugyanis ma már a következő a sorrend a munkavállalóik elvárásainál:

  1. jó feladatokat kapjanak
  2. jó legyen a közösség
  3. jó legyen a vezető

és a fizetés csak az 5. helyen van (azoknál, akik már dolgoznak).

Debrecen, 2014. szeptember 8.
Alkalmazottak az IT Services Hungary Kft. (ITSH) telephelyén Debrecenben 2014. szeptember 8-án.  Az ezen a napon átadott új központban 256 munkahelyet alakítottak ki, ezzel 1657 dolgozót foglalkoztatnak a hajdú-bihari megyeszékhelyen.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
A kép csak illusztráció. Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt

És lesz egyáltalán munka?

Ez a kérdés is felmerült, ha már a jövőről, az automatizációról beszéltünk. Somorjai Éva egy közelmúltban rendezett konferenciáról két riasztó példát is hozott. Az egyik, hogy az amerikaiak hazahozták a textilgyártást Kínából. Méghozzá azért, mert a robot olcsóbban termel, mint a legolcsóbb kínai munkás. A másik az önvezető autók terjedése, ami egy csomó szakmát fog kiradírozni a sofőröktől a logisztikai dolgozókig. És feltette a kérdést, vajon mi lesz azokkal a tömegekkel, akiknek emiatt nem lesz munkájuk? Hiszen már most is rengetegen vannak, akik nem tudnak bekerülni a munkaerőpiacra, és ez már most is égető probléma.

Nemes Orsolya Y generáció-kutató úgy véli, az automatizáció új munkaköröket is fog teremteni. Feltétlenül szükségesnek tartja, hogy egy új elit, egy újfajta vállalkozói réteg alakuljon ki, akik többek között valós problémákra keresnek válaszokat.

Tamás István szerint pedig nem biztos, hogy baj, ha a robotok elveszik a munkánk. Ő úgy véli ugyanis, hogy ha ez bekövetkezik, akkor az együtt jár majd azzal, hogy rövidülni fog (az emberi) munkaidő, több szabadidő marad, szórakozásra, vagy akár tanulásra. És ez jó dolog lehet.

A jövő iskoláját valahogy úgy képzeli, hogy megtanít majd tanulni, dolgozni, együtt élni és élni is.

A nagy kérdés szerinte az, hogy ebben a szép új világban, akik haladni tudnak a korral, lesznek-e elég toleránsak ahhoz, hogy foglalkozzanak a lemaradókkal is.És milyen lesz a jövő munkavállalója? Somorjai Éva egyetértett a jövőkutatóval, hogy kell a kíváncsiság. És hozzátette még az értékválasztást, a kezdeményezőképességet, valamint azt, hogy valaki a problémákban is képes legyen lehetőséget látni. Szerinte a pozitív hozzáállás, a víziók és a jó feladatok fogják előrevinni a dolgozókat.

Hogyan segíthet a szülő?

Mindezek hallatán a 24.hu arra volt kíváncsi, mit tehet egy mai, vagy holnapi szülő azért, hogy a gyerekének segítsen megtalálni a saját útját ebben a rohamtempóban változó világban.

Tamás István kérdésünkre azt mondta, szerinte a legtöbb, amit a szülő tehet, hogy ne erőltesse a gyerekénél a pályaválasztást. Ne kényszerítsen rá semmit csak azért, mert illik legkésőbb 18 évesen dönteni. És akkor se tukmálja rá, hogy legyen orvos, ha az apja is az volt, és azt se, hogy legyen informatikus, mert most az a menő, vagy azt keresik. Nemes Orsolyával egyetértve szerinte is csak az a jó, járható út, ha a gyerek olyan területet választ, amit szeret.Tamás István annak ellenére is türelmet javasol a szülőknek, és kivárást, hogy meggyőződése, 18 évesen nem szabad abbahagyni a tanulást. Viszont sok „gyerek” ilyenkor még nem tud dönteni. Erre feloldás lehet, amit Amerikában csinálnak, hogy van egy kvázi nulladik év az egyetemeken, ami az önismeretről a készségfejlesztésről szól, felkészítve a pályaválasztásra a diákokat. Valami hasonló honosítását tervezik az IBS-en, plusz lenne benne munka is, hogy kipróbálják magukat a diákok, és informatikai oktatás szintén szerepelne.

Horváth Zoltán megismételte, hallgatóiknál jelenleg probléma a személyiség fejletlensége (első évben ezen igyekeznek javítani, ahogy említette). Aztán nagyon keveset tudnak arról is a jelentkezők/felvettek, hogy mit is jelent informatikusnak állni. Emiatt kevés is a motivációjuk. És nem jól gazdálkodnak a középiskola utolsó két évével – konkrétan szoros az összefüggés aközött, hogy valakinek van-e emelt szintű érettségije, és hogy jól kezd-e az egyetemen. A hiányosságokat itt is igyekeznek pótolni.

Somorjai Éva a pályaválasztásra utalva visszakanyarodott oda, hogy az egyetemet végzettek döntő hányada nem a saját szakterületén kezd el dolgozni. Mert rájön, hogy az nem is tetszik neki, és mással kezd el foglalkozni. Ez jól látszik az átlagosan 500 diákkal zajló gyakornoki programjukban is. És itt jön be előnyként, ha valaki több szakterületet is tanult, mert akkor könnyebben tudja megtalálni a helyét. De kiderülhet a rossz választás egy nyári munka alkalmával is, és akkor még menet közben lehet a képzési irányon változtatni. Ezért egyetértett: nem kell a gyereket már középiskolás korában valamerre tolni. Bőven jó az is, ha az egyetem alatt végzett munkából tapasztalatot szerez, és aszerint változtat, vagy felvesz pluszszakokat, kvázi kitolva a pályaválasztást.Nemes Orsolya szerint az egyetemi alapképzés válik lassan olyan időszakká, ami alatt kitalálják a diákok, hogy mit is akarnak magukkal kezdeni, miközben elsajátítanak egy gondolkodásmódot, megtanulnak önállóan kutatni, határidőket betartani. És ez szerinte jó dolog. Szóval ne sürgessük a gyerekünk, ha azt akarjuk, hogy megtalálja a helyét, azt, hogy mivel szeretne foglalkozni.

Nem az a fontos, hogy X, Y vagy Z

Mostanában divat lett generációkban gondolkodni, és az Y-okat (1980 és 1999 között születettek) sűrűn emlegetni, hogy ők már nagyon mások, mint az X-ek (az 1960 és 1979 között születettek). Kvázi a jövő gyermekei. Nem is beszélve a Z-kről, akik 1999 után születtek. Na és ott vannak még az alfák, akik 2008 után jöttek világra – kvázi mindenféle kütyüvel a kezükben, és ahhoz való képességgel, hogy kezeljék is őket. Valami ilyesmi az általános kép – skatulyázunk.

Nemes Orsolya szerint erősen túlértékeltek ezek a kategóriák. Sokkal fontosabb az, hogy valaki pl. honnan jön, milyen az értékrendje, mennyire fogékony az újra, és milyenek a lehetőségei, és mit kezd velük.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.