Gazdaság

Orbán álmáról, frusztrált politikusokról, euróról, 9 százalékos szjáról

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2016. 09. 22. 14:36

László Csaba úgy számol, a maximum 9 százalékos szja legkorábban 5-6 év múlva bevezethető.

László Csaba, a KPMG szenior partnere a Figyelőnek a készülő adóváltozásokról azt mondja, az elmúlt évek tapasztalatai alapján a tavaszi csomagot mindig követi egy őszi, korrekciós. Az reagál az uniós jogszabályok, a gazdaság változásaira. Hallani egy új, önálló adóigazgatási törvényről is, de a tanácsadói piac azt várja legjobban, mi lesz az ígért járulékcsökkentéssel. Az javítaná ugyan versenyképességet, de a költségvetéstől függ, mennyit lehet vágni.

A volt pénzügyminiszter azt gyanítja, a munkaadók kérésére korábban fittyet hányó kormány most azért állt hirtelen az ötlet mellé, mert

sok helyen kritikussá kezd válni a munkaerőhiány. A bérek meglódultak, némely szektorban egészen látványosan. Márpedig ez versenyképességi feszültséget jelez, rontja a befektetési környezetet. A cégeknek muszáj alkalmazkodniuk, a kormány a járulék oldalán tud segíteni. Eddig azért ódzkodtak ettől nagyon, mert egy kisebb csökkentés is súlyos százmilliárdokat vesz ki a költségvetésből. Nagyon sok pénzről beszélünk tehát, ugyanakkor minimum 4-5 százalékpontos csökkentésre lenne szükség, ennyit már megéreznének a munkaadók. A költségvetés jelenlegi állapota alapján ezt több évre előre beütemezve, talán be lehet vállalni.

László Csaba úgy számol, a maximum 9 százalékos szja legkorábban 5-6 év múlva lehet, hiszen ahhoz is forrás kell a büdzsében. Ő az adóknál nem lát mozgásteret, kiút egy akkora növekedés lehetne, ami kitermeli az adócsökkentés alapját.

Orbán álma álom marad

Szerinte a következő két-három évben nincs realitása az Orbán Viktor által már rövidtávon is vágyott 3-5 százalékos növekedésnek. Sok függ attól, hogyan alakulnak az uniós támogatások, de a nemzetközi környezet sem kedvez Európában a növekedésnek. A 3 százalék feletti növekedést nem segíti az S&P felminősítése, mert a piacok ezt régen beárazták, új tőke pedig nem jön az országba. Azok fejlesztenek, akik már itt vannak, akik már nagyjából kiismerték a szabályozási, kulturális, politikai közeget. Egy befektetőnek első körben az adónál fontosabb a logisztikai háttér, a munkaerőpiac, a politikai környezet. Számít a jogbiztonság, a stabilitás és a külföldi sajtó által sugallt kép, amely szerint Magyarország nem éppen befektetőbarát. Az elmúlt években a környező államok jobban teljesítettek nálunk.

Kecskére káposztát

Volt pénzügyminiszterként pozitív dolognak tartja, hogy 3 százalék alatti a költségvetési hiány, de kockázatosnak tartja, hogy még mindig nagyon magas az elvonások szintje.

A centralizáció a GDP 50 százaléka, míg a közép-európai versenytársainknál ez jóval alacsonyabb. A magyar állam túlterjeszkedik, a szomszédoknál ez másként van, ezért tudnak alacsonyabb adók mellett működni. Túl nagy az állam mérete, de ehhez nem igazodik a szolgáltatás színvonala. A magyar oktatással, az egészségügyi ellátórendszerrel senki nem elégedett.

A bolgár, a román nyugdíjas nem él olyan jól, mint egy magyar, bár az utóbbiak nyugdíjából sem lehet elvenni, de – teszi hozzá – vannak a miénknél jóval mértéktartóbb ellátórendszerek. Az állami bürokrácia leépítését nem lehet rábízni a bürokratákra, mert csak még nagyobbá teszik. Amikor a politikai vezetők arról beszélnek, hogy racionalizálni kell az államigazgatást, azt komolyan gondolják, csak ők is

frusztráltak. Sokszor tapasztalják meg azt, hogy a kezdeményezéseik szétolvadnak a bürokratikus rendszerben. A karcsúsításból azonban nem lehet sokat megtakarítani.

Szerinte azt kellene megvizsgálni, hogy az oktatás infrastruktúrája miért igazodik a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz. Kevesebb a gyerek, de a pedagógusok száma nem csökkent ezzel arányban. A demográfiai folyamatok miatt az egészségügyben is egyre kevesebb az ellátandó, csak a munkaerő elvándorlása miatt jobbak az arányok, de ebben a szektorban is

megkövesedett struktúrák vannak.

László Csaba szerint addig nem lesz érdemi spórolás, amíg a kapacitás nem követi a változást.

Euróról, bátorságról

Fel kell készülni arra az időre, amikor csökken az uniós támogatás, de addig sem érdemes sehova nem vezető kerékpárutakra, 40 centis kilátókra költeni, csak a gazdasági növekedést szolgáló projektekre. A mezőgazdaságban a támogatások jelentős része jövedelempótlásra megy, nem a technológia fejlesztésére. A kis családi gazdaságoknak össze kellene állniuk, szövetkezniük, ahogy a dán, holland gazdák.

Az élet minden területén javítani kell a gazdasági hatékonyságon. László Csaba – Orbán Viktorral ellentétben – nyugodtabb lenne, ha lenne eurónk. Ez a pénzügyi stabilitás szempontjából a válság idején is nagy előny lett volna.

Mi ebben az akváriumban a magunk forintjával nagyon kicsik vagyunk a cápák között.

Szerinte a magyar politika nem merné meglépni azt, amit a balti országok, amikor az euróhoz rögzített árfolyamrendszert működtettek. Megcsinálták, és ő is azt hitte, amikor kint járt lett kollégáinál, és ránézett a makroszámokra, hogy egy év múlva csődbe megy az ország. Nem lett igaza. Ők tudták, egy esélyük van, ha szorosabbra húzzák a nadrágszíjat. Ugyanakkor nem árt az óvatosság,

mert nem mindegy, milyen feltételekkel vezetjük be a közös pénzt. Nagyon kockázatos lenne túlértékelt devizával csatlakozni az eurózónához. Korábban Brüsszelből, illetve az Európai Központi Bankból olyan jelzések érkeztek az aspiránsokhoz, hogy erős monetáris rendszerhez erős devizával kell csatlakozni.

Szerinte van olyan feltételrendszer, ami mellett 20 év múlva sem érné meg belépni, de ha most csatlakoznánk, akkor azt a 325-ös árfolyamszint környékén tehetnénk. Ha a piacra bíznák, lehet, hogy ez 250 forint lenne, de ettől óvná a magyar gazdaságot. Nem állítja, hogy 400 forintos árfolyam szükséges, de szerinte a mainál kicsivel gyengébb jó lenne az országnak. Ha nő a hatékonyság, az árfolyam kérdése kezelődik. Ha e nélkül nőnek a bérek, az problémát jelent.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind