A kormányzat a munkáltatókat próbálja megnyugtatni egy járulékcsökkentési ígérettel, amelynek révén szerintük nőhetnek a bérek. A Policy Agenda (PA) megvizsgálta, hogy milyen eszközök lehetnek a kormány kezében, és megoldás lehet-e az, ha csökkentenék a munkáltatók terheit.
A probléma oka: alacsonyak a bérek
A mai magyar gazdaság egyik fő problémája, hogy tartósan alacsony bérszintre „sikerült” beállni. Ez elsőre jónak tűnhet a vállalkozások számára, hiszen az alacsonyabb bértömeg kifizetésével látszólag növekedett versenyképességük. Ugyanakkor az alacsony bérek azzal jártak, hogy emiatt megnövekedett az elvándorlás nem csupán a szakmák között, hanem országon belül és legfőképpen azon kívül. Ha pedig nincs munkaerő, akkor az azonnali és elhúzódó válságot okoz egyes ágazatokban – vázolja a kialakult helyzetet a PA.
A válság kezelésére szerintük három eszköze van a kormánynak:
- munkaerő „importálása” (külföldről),
- a vállalkozói járulékok csökkentése (olcsóbb foglalkoztatás),
- a munkavállalók bérének általános növelése (minimálbér emelése, szja csökkentése).
Jönnek az ukránok?
Nyilvánvaló szerintük, hogy a külföldi munkaerő „beengedése” politikai okokból vállalhatatlan a kormány számára. Még akkor is, ha nem Európán kívülről – azaz nem a menekültválság miatt más kontinensről – érkezőkből válogatnának munkaerőt, hanem a környező országokból. Ezen országok közül pedig elsősorban Ukrajna jöhet számításba. Az ottani háborús helyzet – a keleti országrész összeomlott gazdasága – miatt triviálisnak tűnik, hogy olcsó, tömeges munkaerő érkezzen az országba.
Ez alapvetően nem az ukrán-magyar kettős állampolgársággal rendelkezőket jelenti, hiszen számukra nem kell külön munkavállalási engedély sem. A foglalkoztatottak számának növekedésében benne vannak azok is, akik Kárpátaljáról magyar állampolgársággal rendelkezve áttelepültek Magyarországra, (és ez a növekmény elvileg a statisztikákban sem jelenik meg).
A kormány tehát nem érvelhet azzal, ha az ukránokat beengedi a magyar munkaerőpiacra, hogy a határon túl élő magyarokkal oldaná meg a hazai munkaerőhiányt. Úgy vélik, feltehetőleg ez a politikai megfontolás késztethette a kormányt arra, hogy kihátrált a nemzetgazdasági miniszter korábbi kijelentéséből, amely szerint külföldi munkaerővel kell/lehet kezelni a munkaerőhiány okozta problémákat.
Azaz a most sem túl „magas” bérszínvonalat az alacsony kereseti sávban még inkább visszafogná.
Járulékcsökkentés, amely nem tudni mire jó
A második megoldási lehetőség – amely mellett láthatólag letette a „garast” a kormány – ha csökkentik a munkavállalók után a foglalkoztató által fizetendő járulékokat. Az érvelés az, hogy ezzel a vállalkozásoknál többletforrás szabadul fel, melynek révén növelhetik a béreket.
A Policy Agenda megítélése szerint azonban ezzel az eszközzel Egyrészt hiszen nem a munkavállalók nettó keresetét növeli meg automatikusan, hanem elvi lehetőséget teremt a munkáltatónak a bér emelésére. Természetesen ahol munkaerőhiány van, ott a cégek az így kapott „ajándékpénzt” béremelésre, vagy új dolgozók felvételére fogják fordítani. Más területeken azonban nem feltétlenül erre fordítják a felszabaduló forrást.
Ennek hatására a nehéz helyzetben lévő ágazatokban persze kezelni lehet a munkaerőhiányt, és a bérfeszültséget, de ezzel együtt a munkaerő más területekről át fog átvándorolni ide. Így például nem a kereskedelemben lesz érintett munkaerőhiány, hanem például más olyan ágazatokban (akár az egészségügyben is), ahol a bérek emelkedése nem következik be.
A másik probléma, hogy
Mert mi a helyzet pl. ha átlagbérrel számolunk? Amennyiben a munkáltató által fizetett szociális hozzájárulási adót 27 százalékról mondjuk 20 százalékra csökkentik, az kb. 18 ezer forint megtakarítást jelentene a munkáltatónak. Amennyiben ezt béremelésként odaadják a munkavállalónak, azok ebből csak 10 ezer forintot fognak megkapni, míg 8 ezer munkaadói és munkavállalói adó járulékként az államkasszába kerül. Ez pedig csupán 6% alatti nettó emelést jelentene – állapítja meg a PA.
Általános béremelés
A harmadik út, de ezt a kormány nem vetette fel,hogy általános béremelést próbálnak elindítani. Azaz nemcsak a piacra bíznák a munkaerőhiány miatti válság kezelését, hanem minden területen megpróbálnának a bérnövekedésre nyomást gyakorolni.
Egyrészt a mintegy 200 ezer közfoglalkoztatott esetében, akiknek a bére nem éri el a minimálbér összegét sem. Másrészt a minimálbér és a garantált bérminimum meghatározásával, mivel jogszabályban tudja meghatározni ezek mértékét. Harmadsorban pedig a közszféra és az állami vállalatok dolgozóinak bérszínvonal-alakításával.
Az ősz egyik fontos kérdése, hogy a gazdasági szereplők, illetve a szakszervezetek milyen nyomást tudnak kifejteni, és kinek az akarata győz. Az biztos, hogy a kormány lépéskényszerben van.
