Hol a pénz?
– kérdezte Inotai András, az MTA Világgazdasági Intézetének kutatóprofesszora a Világgazdaság Magyar Gazdasági Csúcstalálkozó 2016 című konferenciáján. A professzor arra utalt, hogy 2004 óta éves átlagban 3 milliárd euró volt a magyar EU-támogatások mértéke, ami a GDP 3 százaléka, ám ebből láthatóan kevés hasznosult a hazai intézményrendszer miatt.
Hozzátette: kellene egy lista a nagyberuházásokról (ő megelégszik a 100 millió euró felettiekkel is), hogy lássuk, mire ment el a pénz. Ilyen lista azonban nincs. A 2020 utáni helyzetről azt mondta: az ország nem nagyon kap majd EU-támogatást, vagy ha igen, az inkább visszatérítendő forrás lesz, és egyelőre nem látni, mi lesz, ha elzárulnak az uniós pénzcsapok.
Rossz irányba fejlesztünk
A kutató az Orbán-kormány iparosítási politikájáról szólva elmondta: a világban zajló változások tükrében téves felfogás kettéválasztani az ipart és a szolgáltatásokat, hiszen ezek egyre inkább egymásba érnek. Bár 2008 előtt a magyar gazdaság exportszerkezete sokkal kiegyensúlyozottabb volt, kisebb volt a járműipar aránya, azóta egyirányú exportszerkezet felé tolódtunk, ami nem egészséges. Már csak azért sem, mert az európai piacon két terület (járműipar, gyógyszeripar) van, amelyet a kínai cégek még nem hódították meg, ez öt éven belül radikálisan megváltozik.
Szerinte nem véletlen, hogy az idei első negyedévben ekkora visszaesés volt a magyar gazdaságban. Tavaly ugyanis három terület húzta a gazdaságot: az autóipar, az uniós pénzek, az NHP. Ebből 2016-ra kiesett az NHP, valamint az uniós pénzek is, mivel az új ciklus lehívása még nem indult meg. További probléma, hogy 2016-ban a beruházások aránya 20 százalékkal alacsonyabb, mint 2008 előtt volt. Bár a beruházások az egész világon lecsökkentek, hiszen az alacsony kamatok miatt a megtakarításokat a tőzsdébe vagy ingatlanban fektetik, nem a termelésbe, Magyarországon további probléma, hogy akuttá vált a munkaerőhiány. Így, ha akarnának, sem tudnának jönni a befektetők.
A kutató ugyanakkor üdvözölte, hogy az uniós támogatások második ciklusa főként a kis- és közepes vállalkozások segítéséről szól, szerinte ezt már jóval előbb meg kellett volna lépni. Konkrétan: a hazai beruházásokat kell erősíteni az értelmetlen infrastruktúra-fejlesztés (pl. térkövezés, ravatalozó) helyett, mert csak az előbbi generálhat munkahelyeket, élénkítheti a belső fogyasztást.
Mert autógyárak összeszerelő-műhelye vagyunk
Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára szerint az EU annak idején megkérdezte Magyarországot, hogy biztosan így akarjuk-e felhasználni az infrastrukturális támogatásokat, és mi büszkén mondtuk, hogy igen. Egyetértett Inotai Andrással, hogy új gazdasági modell kell az országnak, mert abból nem lehet megélni, hogy az autógyárak összeszerelő-műhelyévé váltunk.
Az oktatásról szólva elmondta: ez a legfájóbb pont, hiszen itt 20 éves távlatok vannak, amiből a mindenkori hatalom rövidtávon keveset profitál, ezért nem is foglalkozik vele (hasonlóan a kultúrához, tehetnénk hozzá). És ha igen, akkor általában rosszul csinálja. Erre hozta fel példának az új irányt, hogy majd a kamarák dönthetik el a szakképzés irányát a pillanatnyi „munkaerőpiaci helyzet” alapján. Nagyon sajnálatosnak nevezte, hogy nincs húsz évre szóló oktatási elképzelése a kamaráknak.
És amúgy is jönnek a robotok
A panelbeszélgetés harmadik részvevőjeként, Krisán László, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója a drámai magyar munkaerőhiányt, az uniós támogatások „buta lehívását”, a világban zajló technológiai fejlődést emelte ki. Az uniós pénzek lehívásáról azt mondta,
Buta beruházások tömkelege zajlott le, döntő részük sehogy sem hasznosult.
Krisán szerinte a versenyképesség a jövő, a felzárkózás kulcsa. Ha nem tudunk csatlakozni a technológiai forradalomhoz, végérvényesen leszakadunk. A Nokiáról sem gondolta volna senki tíz évvel ezelőtt, hogy el fog tűnni a süllyesztőben. Ne gondoljuk azt, hogy tíz év múlva Magyarországot majd elkerüli a technológiai fejlődés. A robotok térhódítása a nagyvállalatokon keresztül az életünk minden területére ki fog hatni (gondoljunk például az Uberre, amely 2020-ra teljesen áttér az önvezető autókra, és kiiktatja a sofőröket). Már most látni, hogy például a világ pénzügyi rendszere a készpénzmentes, virtuális tranzakciók felé tolódik (miközben mi a készpénzes fizetéseket erőltetjük).
