A napokban kiszivárgott Panama-iratok elsősorban vezető politikusok, bűnözők és hírességek offshore ügyeit tárták fel, amellyel kiválóan ráirányították a hazai és nemzetközi nagyközönség figyelmét a globális adóelkerülésre és az „ősbűnre”, a korrupcióra.
Az offshore adóparadicsomokban azonban nemcsak Messi, Putyin és Horváth Zsolt (egykori) fideszes politikus, de a világ vezető nagyvállalatai is ott vannak. Sőt, a magyar milliárdosok egy része is offshore-ban tartja saját és cégeik vagyonát. Kezdjük először a multicégekkel.
A Google éves adózatlan nyereségének 80 százalékát egy bermudai fantomcégen keresztül optimalizálja. Így a teljes európai adófizetésének nagyjából a felét megússza. Az Amazonnak, a Starbucksnak nincs székhelye Európában, a számlázás Luxemburgból történik, ami Európa egyik adóparadicsoma. A világ élvonalában lévő 201 vállalatból 188 legalább egy adóparadicsomban jelen van.
Mi a helyzet Magyarországon?
A vagyonkimentés globális probléma, és a világ minden országát érinti. Nincs ez másként a hazai cégekkel sem. A magyar gazdaságot a nyolcvanas évek végétől szövik át az offshore kapcsolatok, egyre kiterjedtebb mértékben. Ez a mindenkori magyar kormányok előtt is ismert (lásd kis offshore történelem cím keretes írásunkat).
Pitti Zoltán, aki az APEH elnöke volt 1994-1997 között (most a Corvinuson tanít) azt mondta egy korábbi tudósításunk szerint egy offshore-ról szóló előadáson: a Pénzügyminisztériumban ő 1992-ben találkozott először magyar offshore vagyonokkal. Bár a minisztérium érzékelte ezt a problémát, gyorsan kudarcba fulladt, hogy kövessék, feltárják ezeket az offshore ügyeket, mert nem volt elég képzett munkaerő és infrastruktúra, mondta.
Bár a NAV-nál ma már elérhető a legmodernebb technológia, és képzett szakemberekből sincs hiány, az elmúlt harminc évben mégsem sikerült megakadályozni, hogy a magyar üzleti szférát – pártállástól függetlenül – mélyen átjárja az offshore adókimentés és a valódi tulajdonosok eltitkolása (nyilván nem függetlenül a globális folyamatoktól, az offshore egyre növekvő népszerűségétől).
Egy neve elhallgatását kérő cégvezető, aki ingatlanfejlesztési területen dolgozik, úgy nyilatkozott a 24.hu-nak, hogy “szinte nincs olyan szektor ma Magyarországon, amely ne lenne érintett az offshore vagyonkimentésben”. Szerinte főként az ingatlanfejlesztés, a kiskereskedelem, a pénzügyi szolgáltatások a legfertőzöttebb területek hazánkban.
Ami nagyon érdekes, hogy a Tax Justice nevű szervezet adatai szerint, Magyarország benne van az offshore által legkedvezőtlenebbül érintett húsz fejlődő ország között. Sőt, az elmúlt 25 év alatt a 242 milliárd dolláros veszteségével megelőzi a nálánál sokkal nagyobb, és korruptabb hírben álló Lengyelországot, Ukrajnát és Kazahsztánt is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elmúlt harminc év megszorításainak többsége értelmetlen volt.
Mi ezzel a probléma?
Sokak szerint, az adóparadicsomok központi szerepet játszanak abban, hogy az állami újraelosztó rendszerek finanszírozhatatlanná válnak, és ez végeredményben aláássa a demokráciát is, mert növeli a súlyos egyenlőtlenségeket.
Az egyensúlytalanságok miatt ráadásul a fejlődő országokban – mint amilyen Magyarország – van egy káros nemzetközi adóverseny, amelyben a kormányok jelentős kedvezményrendszerekkel (munkahely teremtési milliárdok, társasági adókedvezmény, csökkentett iparűzési adó, stb.) igyekeznek egymásra licitálni, hogy idecsábítsák a fejlett világ multinacionális vállalatait.
Mások szerint a kedvezményrendszerek végső mérlege a kormányok felé pozitív, legalábbis bizonyos szektorokban. A termelőegységeket például könnyen tudják kivonni a multik egy országból, ha lejár a támogatás időtartama, míg a magasabb hozzáadott értékeket teremtő vállalatok (pl. egy IT-szolgáltatóközpont) nehezebben mozdulnak.
Mindenesetre a társasági adó csökkenése jól érzékelteti azt a világfolyamatot, hogy a nagyvállalatok egyre kevesebb adót fizetnek. Az USA-ban 1952-ben még az állam adóbevételeinek 32,1 százalékát adta a társasági adó, tavaly már csak 8,9 százalékát. Pitti Zoltán szerint a hazai multicégekre is igaz, hogy nem vagy alig fizetnek társasági adót:
Csak meg kell nézni a Top 500 hazai vállalat kiadványokat. Ebből világosan látszik, hogy sok külföldi cég adózás utáni eredménye azonos az adózás előtti eredményével, ami adózási nonszensz. Ez azt is jelentheti: ezek a cégek egy fillér társasági adót nem fizetnek Magyarországon.
A multik azt mondják erre, ők nagyon sok iparűzési adót fizetnek, és közterhek formájában visszaadják az államnak a nyereségük egy részét. Ez igaz, de ezt ugyanúgy el lehet mondani az egyszerű brit vagy magyar kisvállalkozóról is, aki egyébként éppen a multik miatt megy tönkre.
A milliárdosok egy része azt mondja: keményen megdolgoztak a vagyonukért, és nem hajlandóak tőkejövedelmük felét befizetni az amerikai, brit, svájci, svéd, esetleg magyar államkasszába. Azt is mondják, ők a legnagyobb személyijövedelem-adózók, és ha ők nincsenek, munkahelyek ezrei nem jöttek volna létre. Nekik ez a pénz jár, mert ők sokkal többet adtak bele a közös kasszába, mint amennyit kivesznek, és ez így erkölcsös, mondják.
A magyar milliárdosok harminc éve ezt csinálják
Sajtó- és üzleti körökben szintén köztudott, hogy a magyar gazdaglisták egyes szereplői is – pártállástól függetlenül – immáron évtizedek óta külföldre mentik a vagyonukat. Az erre vonatkozó furcsa helyzetet Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, aki a Bajnai-kormány tagjaként dolgozta ki Magyarország egyetlen, érdemi offshore szabályozását (és amit a Fidesz 2010-ben azonnal eltörölt), úgy jellemezte egy korábbi cikkünkben:
Nagyon figyelemreméltó, hogy amikor egy ismert magyar üzletemberről a napokban „egyszer csak kiderült”, hogy 64 milliárd forintnyi magánvagyonát évek óta Szingapúrban tartja, ez vajon miért nem okoz országos felháborodást, miért nem ír róla megfelelő kontextusban a sajtó.
Oszkó azt is elmondta, hogy 2009-ben felhívta őt egy nagyon neves üzletember, a hazai gazdaglisták elitjének állandó szereplője, aki tudomást véve a Bajnai-kormány offshore-ellenes terveiről, kifejezte nemtetszését a volt pénzügyminiszternek. Oszkó azt mondta, hogy ehhez ők ragaszkodnak, legfeljebb az Orbán-kormány majd eltörli. Így is lett.
Mit lehet tenni?
Az offshore ellen elsősorban nemzetközileg lehet érdemben fellépni, hiszen a vagyonkimentés nincs tekintettel az országhatárokra. A kormányok azonban, akik saját országukban is sokat tudnának tenni, mindenhol kettős játszmát űznek az offshore-ral kapcsolatban. Egyrészt élvezik ennek előnyeit, mint Luxemburg, másrészt csak szavakban akarnának harcolni, és mindenki a másik országra vár.
Az utóbbi időben az USA jobban aktivizálta magát, ennek nyomán az OECD automatikus adatcsere egyezménye sokat segíthet. Az OECD egyezménye 2017-ben lép életbe, és segítségével nemcsak a magánemberek jövedelme, hanem alapítványok és cégek mindennemű kamatjövedelme és számlaegyenlege, valamint a valódi tulajdonosok (haszonhúzók) kiléte is automatikusan hozzáférhetővé válik az adóhatóságok előtt – Magyarországon is.
Például, ha egy kedvelt hazai élelmiszerlánc egyik tulajdonosának karibi offshore cége bankszámlát nyit Londonban, akkor a számlavezető banknak automatikusan értesítenie kell a nemzeti adóhatóságot a cég mögötti valódi számlatulajdonos kilétéről és a számlaegyenlegről is. Itt megtekintheti, hogy eddig mely országok írták alá az egyezményt (pdf), köztük Magyarország is.
Új időszámítás 2010-től
A Panama-iratok kiszivárogtatása többek között azért nagyon kínos a Fidesznek is, mert a kormánypárt 2009-ben élesen kritizálta az offshore-céges kötődéssel rendelkező közéleti szereplőket, akiket maga Orbán Viktor nevezett offshore-lovagoknak. Ám kormánya nemhogy felszámolta volna a vagyonkimentést, állami segédlettel kiteljesítette azt.
Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy 2010-től a Fidesz-kormánynak köszönhetően új fokozatra kapcsolt a vagyonkimentés. Arról van szó, hogy sok területen állami segédlettel, vagy “félrenézéssel” vándorolnak ki a milliárdok az országból. Elég csak a már említett maffiózóknak letelepedést kínáló, állami kötvénybizniszre, Andy Vajna kaszinóira, vagy akár az MNB-székház fejlesztőjére utalni.
Az is sokatmondó, ahogyan a világ politikusai reagáltak a Panama-iratok napvilágra kerülésére. Miközben a fejlett világ demokráciái sorra elítélik az offshore vagyonkimentést, de még a panamai elnök is zéró toleranciát hirdetett, Putyin Kremlje nyugati kommunikációs háborúról beszél. Magyarországon eddig egyedül Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese reagált, aki a jobbikos Szilágyi György napirend előtt kérdésére annyit volt képes válaszolni, hogy:
az elmúlt nyolc évben mindennapos gyakorlat volt, hogy közpénzeket visznek ki offshore cégeken keresztül az országból.
