Gazdaság

Az oroszok tényleg a spájzban vannak

Duronelly Péter (Duronelly Péter)
Duronelly Péter (Duronelly Péter)

Mi várható a hazai és nemzetközi gazdaságban idén? Új korszak kezdődik a világgazdaságban, vagy már itt van? Miért gazdagodnak a gazdagok, és szegényednek a szegények? Miért csökken az olaj ára? Hogyan árazza be Paks2-őt a költségvetés? Miért keresnek ilyen keveset a magyarok? Igaz-e, hogy az orosz titkosszolgálat megfertőzte a magyar üzleti életet? Többek között erről beszélgettünk Duronelly Péterrel, az Aegon Alapkezelő elemzőjével és vagyonkezelőjével.

Magyarországon miért ilyen alacsonyak a keresetek Európához képest?

A magyar jövedelmek nagyjából tükrözik azt, hogy mennyi hozzáadott értéket állt elő a magyar gazdaság, a magyar munkavállaló. Az uniós bérszínvonalbeli különbségek összhangban vannak a munkavállalókra eső GDP arányaival. De nem kell ilyen messzire menni, hogy ezt lássuk: Budapesten azért lehet jobban keresni az országos átlagnál, mert itt az egy főre jutó GDP is magasabb. Ezt az összefüggést sokan vitatják, de szerintem ez a helyzet.

Tehát nem dolgozunk rosszabbul vagy keveset, mint Nyugaton.

Nem dolgozunk kevesebbet, de az elvégzett munka összminősége, a produktum nem olyan magas, mint a „gazdagabb” országokban. Nem beszélünk nyelveket, nincs olyan szaktudásunk és szemléletünk, és nincs olyan üzleti morálunk, ami a globális versenyképességi rangsorban előrébb tenne minket. A vállalati szektor által létrehozott komplex hálózat összteljesítménye így lesz kisebb, mint ami lehetne. Sajnos a magyar munkavállaló Budapestet, és még néhány „szigetet” leszámítva, mint amilyen Győr, Székesfehérvár, nem termel annyi hozzáadott értéket, mint Nyugaton.

Miért ilyen kiemelt hely Budapest?

Ennek részben történelmi okai vannak. Trianon után fővároscentrikussá vált az ország, a városi környezetben mindig magasabb a képzettség, és Budapest ipari központ is, amely vonzza a képzett munkaerőt.

Mi a helyzet a magyar vállalatokkal? Ők mennyire versenyképesek?

A kép vegyes, sokan nem állítanak elő komoly mennyiségű hozzáadott értéket, egy vékonyabb réteg csak az országhatáron belül sikeres. Aztán vannak a nemzetközileg sikeres magyar vállalatok, csak nagyon kevés. A magyar gazdaságot multicégek húzzák, nemcsak az Audi és a Mercedes, de sok más is, akik fejlesztési és szolgáltató központtal jelen vannak Magyarországon, de ennek értelemszerűen megvannak a korlátai. A jól menő magyar vállalkozások közül sokan a külföldi leányvállalatok hazai beszállítói.

Fotók: Berecz Valter

Ez nem csapdahelyzet? Azért nem tudunk kitörni a beszállítói szerepből, mert tömegesen nem termelünk magas hozzáadott értéket. De éppen azért nem termelünk magas hozzáadott értéket, mert a multiknak szállítunk be. És a multik azért jönnek ide, mert a magyar munkaerő olcsó.

Pont fordítva van. Éppen az a gond, hogy a multikon kívül csak nagyon kevés magyar közepes vállalat fizet magasabb bért. A multiknál dolgozók ráadásul képzettek, nyelveket beszélnek, és egyre magasabb hozzáadott értéket termelnek. Ezért fizetik meg őket jól.

Hogyan lehet sikeres Magyarország?

Mi akkor tudunk sikeresek lenni, ha integrálódunk a világgazdaságba. Ezt úgy is elérhetjük, ha fejlett beszállítói vagyunk a multiknak. De úgy is, hogy családi vállalkozások fejlődnek nemzetközi cégekké. Sajnos, magyar sajátosság, hogy a hazai közepes vállalkozások nem is akarnak növekedni. A tulajdonos nem akarja kiadni a kezéből az irányítást, nem akarja úgy átalakítani a vállalkozást, hogy az túl tudjon lépni egy meghatározott méreten, ami ahhoz kell, hogy akár külföldön is sikereket érjen el. Van egy lépés, amit olyan sok magyar vállalat nem lép, nem lépett meg, hogy a kis- és középvállalati szektorból valahogy nem született valami minőségileg más az elmúlt húsz évben. Talán ez a magyar gazdaság döcögésének az egyik legfontosabb oka.

Szemben például Ausztriával, ahol a gazdaságot a nagyra nőtt osztrák családi vállalkozások húzzák.

Így van. Nekik van egy Red Bulljuk, a finneknek Nokiájuk, és még egy csomó olyan cég, amelyik a maga területén globális márka. Nekünk talán a több száz éves tokaji az egyetlen globális márkánk, aminek híre van. Azért ez elég szomorú.

Mi várható a magyar gazdaságban 2015-ben?

Tavaly nagyon erős évet zártunk. Bár idén az egyszeri tételek kifutnak, szerintem az európai gazdaság jobban fog teljesíteni, mint azt várjuk, ezért a magyar gazdaság is jobban fog növekedni. Lesz európai gazdasági fejlődés, ami jó lesz az országnak is. És ami szintén nagyon fontos a pénzügyi döntéseink szempontjából, hogy továbbra is alacsony marad az infláció. Nemcsak nálunk, hanem az egész világon.

Úgy beszélünk az árcsökkenésről, mint valami rossz dologról. Ha egyre olcsóbbak a dolgok, az miért nem jó az embereknek?

Az árcsökkenés rövid távon jó az embereknek, de hosszú távon nem biztos, hogy jó a gazdaságnak. Ha tudom, hogy holnap még olcsóbban vásárolhatom meg a tévét, akkor elhalasztom a vásárlásomat. Ha elhalasztom a vásárlásomat, a tévégyártó cég visszafogja a termelését, hiszen még azt sem tudja eladni, amit tegnap megtermelt. Ha pedig a tévégyártó cég kevesebbet termel, elbocsátások jönnek, és még jobban visszaesik a fogyasztás, hiszen az embereknek nincs miből vásárolniuk. Tehát visszaesik a gazdasági növekedés. Ez egy spirálhatás, amit deflációnak hívunk.

Meg lehet mondani, hogy az egyre csökkenő, akár negatív infláció mikortól csap át igazán deflációba?

Nem igazán, mert a deflációt csak utólag ismerjük fel. Ez kicsit olyan, mint a pornográfia. Nehéz leírni, de ha látom, akkor tudom, hogy ez az volt-e vagy sem. Az, hogy ársokkról vagy tartós árcsökkenésről beszélünk, mindig utólag dől el. Az olajárcsökkenés az infláció szempontjából ársokk, ami lefelé húzza az árindexet – de csak egy ideig. Hogy ez mikortól defláció, azt csak tíz év múlva fogjuk tudni megmondani. Az biztos, hogy jelenleg vannak deflációs veszélyek.

A csökkenő árak nem jelentenek meglepetést? A válságot a világ jegybankjai erőteljes pénzkiáramoltatással próbálták kezelni. A klasszikus közgazdaságtani elvek szerint ezért nőnie kellett volna az inflációnak. Miért nem nőtt?

Mert a technológiai fejlődés szétfeszíti ezeket az elveket. Amerikában az látszik, hogy az elmúlt tizenöt évben úgy nőtt a privátszektor termelékenysége, hogy ehhez nem kellett számottevő új munkaerőt bevonni. A vállalatok hatékonyabban termelnek, miközben a munkavállalók ugyanannyi vagy kevesebb munkaórában dolgoznak. A kibocsátás növekedéséhez és az ebből származó árbevételhez képest pedig sokkal kevesebbet kellett a vállalatoknak bérekre költeni.

Ezek szerint új korszak küszöbén áll a világgazdaság?

Igen, és ez a technológiai forradalomnak köszönhető. Az ún. internet of things (a dolgok internete, például amikor egy hűtőszekrény csatalkozik a netre – a szerk), a nanotechnológia, az intelligens gyártási technológiák, az energiatárolás új módjai át fogják formálni a világot, így a gazdaságot is. Például az új áramtárolás az egyre olcsóbb napkollektorokkal párosulva majdnem ingyen áramot hozhat el a háztartásoknak. És nem évtizedek, hanem évek alatt.

A társadalomban melyek a már most is látható következményei a technológiai fejlődésnek?

Az egyik, hogy a bérfeszültségek sokkal kisebbek lettek. Mivel a munkaerőigény nem olyan nagy, a béremeléseket hosszú ideje nem tudják érvényesíteni a munkavállalók. A másik, hogy a gazdasági növekedés hozadéka kizárólag a tőketulajdonosoknál csapódik le. Ezeket főként az USA-ban látni nagyon jól, mert ott vannak a megfelelő statisztikák. De ez az egész világra érvényes.

Vagyis a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek?

Így van. De van egy harmadik, szintén nyertes réteg is. Ők azok a munkavállalók, amelyek magas hozzáadott értéket képesek előállítani ebben az új, technológiavezérelt gazdasági növekedésben. A jól képzett, kreatív, nyelveket beszélő munkavállalók igen magas összegre tudják váltani a tudásukat ezen a piacon.

Az előbb említette a csökkenő olajárat, ami kihat a termékek árára, azok egyre olcsóbbak lesznek. De miért csökken ilyen drasztikusan az olaj ára?

Ennek két oka van. Az egyik, hogy az USA-ban a technológiai fejlődés miatt jóval több olajat lehet kitermelni, mint korábban. Ha nő a kínálat, és magától nem nő a kereslet, akkor esnek az árak. A másik, hogy a jelentős plusz mennyiséget 80-100 amerikai vállalat állítja elő, amelyekre az OPEC-nak (a legnagyobb olajkitermelő országok szervezete – a szerk.) nincs ráhatása, így nem tudnak beleszólni az árak alakulásába, mint korábban. Szaúd-Arábia piacszabályozó szerepét gyakorlatilag átvették az amerikai vállalatok, amelyek tisztán piaci alapon döntenek az olaj áráról a kereslet és kínálat alapján. Ez egy minőségi változás, amely alaposan felforgatta a világ energiapiacát, és szerintem ez így is marad hosszú távon.

Ezek szerint politikai szempontok nem játszanak szerepet az USA-ból kiinduló árcsökkenésben. Oroszország, Irán, Venezuela megregulázása például?

Nem hiszem, mert ha az amerikaiak pár éve két vállra fektethették volna Oroszországot, ezt már megtették volna. Az olcsóbb olajár az amerikai kormánynak inkább csak egy kellemes politikai mellékhatás. Segíti az amerikai gazdaság növekedését, miközben Oroszországnak iszonyú károkat okoz.

Ahhoz képest, hogy mekkorát esett az olaj ára, Magyarországon ezt miért nem érezzük arányosan a benzin árában?

A benzinen egész Európában jelentős a jövedéki adótartalom. Magyarországon erre még rájön az áfa is, amely mint tudjuk, Európában a legmagasabb. Mindezek nagyban tompítják az olajár csökkenését.

Nyugat-Európában 3-4 éve folyamatosan esnek az energiaárak. Ez is az olcsóbb olaj miatt van?

Nagyjából igen. A világgazdaság a szénhidrogénekre épül. Ha egy tiszta, átlátható piacon csökken a szénhidrogének ára, akkor az energiaárak is esnek. Nyugat-Európában most éppen ez történik.

Vagyis a rezsicsökkentés Európában piaci alapon megy végbe? Szemben például Magyarországgal, ahol a rezsicsökkentés az állam, a kormánypárt akaratából történik?

Igen, ezt mindenképpen mondhatjuk.

Mi a különbség a kettő között? Az embereknek mindegy, mi miatt csökken a rezsi.

Meglehet, de a kettő között mégis óriási különbség van. A piaci alapú rezsicsökkentés átláthatóbb, egyszerűbb, korrektebb, mert egyik szereplőnek sincs pluszköltsége. Az állami rezsicsökkentésnek mindig ára van, amit az energiaszolgáltatók, vagyis közvetve az emberek fizetnek meg. Mondanom sem kell, Nyugat-Európa energiapiaca sokkal átláthatóbb, mint Közép-Európáé, és főként Magyarországé.

Most eszembe jutnak a bankvezetők milliárdos fizetései. Ön el tudja képzelni, hogy egy bankvezető ilyen sokat érjen a bankjának, hogy ennyi hasznot hozzon? Illetve általában nem erkölcstelen-e ennyi pénzt adni egy munkavállalónak?

Nemcsak a bankárok keresnek nagyon sokat, hanem a vállalatvezetők is. De a kérdés jó, mert nem tudjuk, hogy miként árazzuk be ezeket a teljesítményeket. Vajon Steve Jobs esetében, aki a világ egyik leggazdagabb embereként halt meg, meg tudnánk-e mondani, hogy mennyit tett hozzá a világ fejlődéséhez, és ehhez képest megérdemelte-e a milliárdjait? Én nem akarok erkölcstelennek mondani valakit, aki egy óriási magáncéget vezet, és ezért milliókat kap. Akkor inkább nézzük azt, mit csinál a pénzével, mint pl. Bill Gates a maga alapítványán keresztül. Lehet társadalmi haszna a milliárdos fizetésnek is.

Ön milyen személyes életstratégiát ajánlana a mai fiataloknak?

Tanuljanak minél többet! Aki nem beszél angolul, nem ért a számítástechnikához, nincs tisztában alapszinten a pénzügyekkel, például a hitelfelvétellel, a kamatterheléssel, az nem fog tudni megfelelően megélni a jövőben. Erre a tudásra mindenkinek szüksége van, még ha nem is közgazdász, hanem mondjuk jogász.

Ehhez képest a kormány vissza akarja szorítani a diplomások számát, és minél több szakmunkást, esztergályost, maróst akar látni.

Az üzleti életben folyamatosan jönnek a visszajelzések, hogy kevés a szakmunkás. A probléma az, hogy ami megvalósul a szakmunkásképzéssel, az kevéssé fogja tudni integrálni a globális világba a magyar munkaerőt. Ha megnézünk egy autógyárat, ott senkinek sem piszkos a keze, a munkát azok végzik, akik irányítják a robotokat. Holott az autógyártás nem egy innovatív műfaj, évek óta nincs átütő fejlesztés.

A Tesla elektromos autói nem innovatívak?

Nagy kérdés, hogy ez az autóipar innovációja-e vagy más területeké, amelyek az autóiparba beszivárogtak. Az új technológiákat, elektronikát, áramtárolást például nem az autóipar fejlesztette ki.

Ha befektetést ajánlana, milyen eszközöket mondana most?

Azzal kell tisztában lenni, hogy a kamatszint nagyon alacsony a világban. A bankbetéteken nem lesz reálhozam. Ha mondjuk lesz, akkor az azt fogja jelenteni, hogy komoly defláció van az országban. A megtakarításaink reálértékének a megőrzése már igen nagy teljesítmény lesz a jövőben. Úgy néz ki, hogy a magyar lakossági állampapíroknál, amely egyébként nagyon sokba kerül az adófizetőknek, el lehet érni egy alacsony, de stabil reálhozamot.

A merészebb befektetőknek mit ajánlana?

A részvényeket, valamilyen formában. Fektethet részvényalapba, abszolút hozamú alapba. Ezek jóval kockázatosabbak, de azt reméljük, hogy hosszabb távon meghaladják az állampapírok hozamát.

Ingatlan, mint turisztikai befektetés Budapesten? Érdemes?

Az biztos, hogy Budapest egyre klasszabb hely, de az ingatlanhoz érteni kell. Magas hozamot hozhat, de ha kiszámolom, hogy mennyit dolgozok vagy dolgozik vele más, a költségek miatt már nem feltétlenül olyan jó befektetés. Itt is számít a méret: egy nagyobb ingatlanportfolióval rendelkező tulajdonos mást tud ebből kihozni, mint aki egy lakást ad bérbe. De keresetkiegészítésként jó lehet egy lakás is, aki hajlandó vele dolgozni.

Arany?

Az arany nem egy olyan eszköz, aminek az értékét racionális gazdasági elemzéssel meg lehet határozni. Gazdasági, politikai válságok hatására néha felmegy, aztán normál ügymenetben leesik. Amikor jól ment a világgazdaságnak, sokáig elfeledték. Ehhez képest tíz éve sokat erősödött, a válság alatt menekülőeszközzé is vált, mert féltek az inflációtól. Ma már nincs válság, nincs infláció, így az arany fénye újra megkopott. A jegybankok aranypiaci aktivitása az utóbbi években megnőtt, de ez elkerüli a piacot, mert ők egymás között adnak-vesznek.

A görög válság hogyan befolyásolja a magyar emberek életét?

Sehogy. Alapvetően Európáét sem. Görögország most egy zárvány, a pénzügyi problémái szét vannak porlasztva az európai jegybankon keresztül. Négy éve még közvetlenül az európai bankokat sújtotta volna a görög államcsőd. Igazából nem a németek vannak kiakadva a görögökre, hanem az eurozóna szegényebb országai – észtek, szlovákok, szlovének –, akik a másfélszer gazdagabb Görögországot kénytelenek kisegíteni az adófizetőik pénzéből.

Milyen szuper, hogy nálunk nincs is euró, most aggódhatnánk a pénzünkért! Komolyra fordítva a szót: Magyarország nem juthat a görögök sorsára?

Ez kizárt. Nálunk stabil az államháztartás, a göröghöz képest megfelelő az üzleti környezet, nem menekítik a bankokból a betéteiket az emberek. Bár jelentősen megnőtt a magyar politikai kockázat, a gazdaságpolitikai kiszámíthatatlanság, és az állami korrupciónak is új formáit látjuk, a görögöknél sokkal durvább a helyzet. Aki benne van a görög életben, üzleti világban, hajmeresztő dolgokat tudna mesélni a korrupcióról. A kórházak például csődben vannak, néha nem fizetik a beszállítóikat, ám egyszer csak lecserélik a számítógépeiket vadonatúj almás laptopokra. És ezen meg sem lepődik senki!

Ez talán nálunk is ismerős lehet, csak kisebb léptékben. A lelki tényezők, egy ország lakosainak hangulata, önbizalma mennyire játszik szerepet egy ország gazdasági teljesítményében?

A görögöknél látjuk, hogy ez alapvető fontosságú. A görög válság után a bankbetétek menekítése hirtelen felugrott a GDP 30 százalékára. És ha nincs betét, nincs hitelezés sem. Mivel a görögök nem hisznek a pozitív változásban, a betétkivonással a gazdasági növekedésük legfontosabb pénzügyi alapját szüntetik meg. Összehasonlításul: a válság öt éve alatt Olaszországban 10 százalékkal nőtt a betétállomány.

A világgazdasági válság mennyire idézett elő új politikai helyzetet Európában? A görög választások eredménye, a furcsa baloldali-szélsőjobboldali koalíció mennyire tekinthető ennek az előfutárának?

Nyilvánvaló, hogy Európa óriási változások előtt áll. Úgy tűnik, a régi európai politikai elitek nem mernek feltenni egy sor kérdést, amire a választók már a válaszokat akarják. Ezért aztán jönnek helyettük mások, akik mernek kérdezni, és ez már önmagában imponál a választók egy jó részének. A második világháború óta nem volt olyan változás a nyugat-európai politikai rendszerben, amire az elkövetkező pár évben sor kerülhet.

Az nem lehet, hogy a görögöknek is egy Orbán Viktorra lenne szüksége, aki a vállalati különadókkal, iparágak megsarcolásával juttatta pluszbevételhez az államot, ahelyett, hogy ezt az „emberekre” terhelné?

Ugyan. A különadók meg a többi extra sarcok nem a GDP-növekedéshez, hanem éppen a csökkenésükhöz járultak hozzá. Ha százmilliárdokat ráverek a vállalatokra, visszamenőleges hatállyal, azt hosszú távon éppen az emberek fizetik meg. És ne felejtsük el a magyar magánnyugdíj-pénztári vagyon lenyúlását sem.

Mi a véleménye a magyar kormány keleti nyitásáról?

Tény, hogy a rendszerváltás után a keleti piacokat elhanyagoltuk. Fontos, hogy nyissunk a Kelet felé gazdaságilag, de csak gazdaságilag. Magyarország világos szövetségi keretekben működik, ettől a mostani világpolitikai helyzetben eltérni több mint merészség. Az úgynevezett pragmatikus kapcsolat Oroszországgal nem létezik. Ez elszigeteli a Nyugattól az országot, de önmagában is veszélyes. Erre pont a saját történelmünk tanított meg minket.

Paks 2-őt a magyar költségvetés hogyan árazza be?

Sehogy. Az elmúlt száz év legnagyobb beruházásáról az égvilágon semmit sem tudunk. Az nagyon feltűnő, hogy tavaly milyen gyorsan, hevenyészve, és teljes titokban hozták össze a megállapodást, hetekkel az ukrajnai válság kirobbanása előtt. Nyilván azért, mert a döntéshozó tudta, hogy később erre már politikailag nem lesz lehetősége. Ráadásul amennyire én tudom, a szerződéskötés sokkal kedvezőtlenebb lett számunkra, mint a tavalyi téli elvi szintű megállapodásban foglaltak.

Mi lehet e mögött? Miért teszi ezt Orbán Viktor?

Azt gondolom, a miniszterelnök olyan kényszerpályára került, hogy korábbi folyamatos egyensúlyozó taktikája nem működik. Már nem a szabad akarata szerint cselekvő szereplő. A keleties politikai rendszerekben az üzletkötés a felek számára soha nem csak a látható üzletről szól, mindig vannak kapcsolódó ellenügyletek, amelyek hátrányai és előnyei nemcsak üzleti területeken jelentkeznek, hanem személyesen a feleket, politikai jövőjüket érintik.

Nyugaton is úgy működik a dolog, hogy a politika teret csinál a gazdaságnak. Hol itt a gond?

Az átláthatóság a fő különbség. A keleties politikai rendszer a személyes függésen alapul, amit a hatalom a zsarolással és anyagi előnyök ígéretével biztosít magának. Persze, az USA-ban is vannak nagy politikai seftelések, de a rendszer olyan, hogy túl sokat kockáztat az a politikus, aki bevállalja a zsarolhatóságot és/vagy az anyagi előnyöket. Hiszen a stiklijei bármikor kiderülhetnek, és a nyugati demokráciák nyilvánossága határt szab az egyéni akcióknak. Nem mindig, minden esetben, de rendszerszinten mindenképpen. Nem véletlen, hogy a despoták első dolga beszántani az ellenzéki sajtót, a nyilvánosság esélyét.

Egy költői kérdés: ki lehet hátrálni az országnak Paks 2-ből?

Minden megtörténhet, de nekem úgy tűnik, hogy a kihátrálásnak most nagyon kicsi az esélye. Szerintem a magyar politikai vezetés olyan személyes fogásban van, hogy ebből már nem tud kihátrálni.

Kitől vannak függésben?

Több mindentől, de leginkább a saját, fel nem dolgozott titkosszolgálati múltunktól. Ez pedig a magyar-orosz viszonyban is meghatározó.

Az oroszok már a spájzban vannak?

Szerintem igen. Az utóbbi években a magyar üzleti életben soha nem látott mértékben aktivizálódott az orosz titkosszolgálat. Hogy pontosan kiről, ki, mit tud, azt mi kívülállóként soha nem fogjuk megtudni, és azért nem, mert a magyar elit, sőt, sajnos a magyar társadalom sem akart ezzel soha szembenézni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik