A leszakadó híd a katasztrófafilmek egyik kedvenc témája: emberek és autók zuhannak csikorogva és üvöltve a vízbe, amint az erők és ellenerők érzékeny egyensúlya megbomlik és a monstre szerkezet hánykolódik. Vajon történhet ilyesmi egy rekordárvíz idején, amikor a víznyomás a szokásosnak tízszerese is lehet?
Horváth Adrián, a Főmterv szerkezettervezési igazgatója szerint elméletileg igen, de valószínűleg nem. A brutálisan megnövekedett vízsodrás elméletileg három ponton kezdheti ki a szerkezeteket:
- ha elmossa a pillért,
- ha lesodorja a tetejét, azaz a „felszerkezetet”
- ha megsérül a partnál lévő szerkezet.
Pillérek: pipa
A pillérekre jutó megnövekedett nyomás a szakember szerint nem jelentős, mivel körülfollya a víz. Az is valószínűtlen, hogy ki tudná mosni a pillérek talapzatánál a medret a Duna, hiszen óriási, még a legnagyobb magyar folyó számára is mozdíthatatlan kövekkel vették körül ezeket, s rendszeresen – igaz, csak tízévente – ultrahanggal vagy tapogató mérésekkel ellenőrzik. „Más kérdés, hogy jut-e minden esetben erre pénz és energia” – jegyezte meg.
Áthidalandó gondok
Szintén valószínűtlen, hogy a felszerkezetnek bajja essen. Ha elérné az ár, akkor szinte biztosan megsérülne, mivel nincsenek ilyen erős oldalirányú nyomásra tervezve, s egy nagy sebességgel sodrodó uszadékfa is kárt tehetne benne.
Ám Budapesten az összes híd felszerkezete nagyon magasan van az itt közlekedő uszályok és magas hajók miatt. Általánosságban az a szabály, hogy a rekord vízálláshoz képest legalább egy méterrel magasabbra teszik a felszerkezetet a mérnökök a tervezéskor, ám a fővárosi hidak jellemzően 5 méterrel is feljebb vannak, hiszen a hajózási űrszelvény 7,5-8 méter. „Ezekre a hidakra nem jelent veszélyt az árvíz” – jelentette ki Horváth Adrián.
Szerinte még a 9 méteres vízszint is legfeljebb az úgynevezett sarukig érne – ezek azok a szerkezeti elemek, amelyekre valójában felfekszik a felszerkezet. Ez azonban aligha okozna szerkezeti károkat, csak plusz munkát: a nagyvíz távozása után ki kéne tisztítani. Erre a Margit-híd és az Erzsébet-híd esetében lehet esély.
A tetőzés után jöhet a baj
Jelentős kockázatot leginkább a harmadik tényezőben lát: hogy a hídfőknél vagy a partszakasz más részein megsérülnek a szerkezetek. Ezeknek a felülvizsgálatára ugyanis – a hidakkal ellentétben – nincsen szigorú szabályzat, s van is rá példa több helyen is, hogy problémás a partfal épsége. A partfalak jelentős része több mint száz éves, s az árvíz kapcsán több szakasszal kapcsolatban is jelezték a hatóságoknak, hogy kockázatosak lehetnek, s egy szakembernek fel kéne mérnie ezeket a helyszínen. „Kicsi a valószínűség, hogy baj történik, de nem nulla” – összegezte.
Bizonytalan állapotúak a felső rakpart támfalai Pesten, s a budai oldalon is több szakasz. A legnagyobb veszélyt kicsit furcsa mód nem is a folyó maga okozza, hanem a talajvíz. Ugyanis a Duna a maga kavicsos medrével nagyon gyorsan tud dagadni is és apadni is, mivel a kavicsok közt gyorsan közlekedik a víz.
A folyó vízszintjét követi a talajvíz is, általában egy-másfél napos késéssel. Ez azt jelenti, hogy a budapesti partszakasz szempontjából a legveszélyesebb időszak az apadás utáni pár nap lesz, amikor a szerkezetekre szokatlan, egyoldalú nyomást gyakorol majd a folyóba befolyni igyekvő talajvíz. (Tulajdonképpen ugyanarról a jelenségről van szó, mint amiért feltöltötték a Kossuth téri gödröt vízzel, csak épp fordítva: a folyó felé tolja majd a szerkezeteket a nyomás.)
Amikor a folyó helyreállt, ezeket a szakaszokat meg kell majd vizsgálni. A leginkább a Batthyány tér és a Margit-híd közötti HÉV-bevezető szakasz miatt lehet aggódni: az erre nehezedő nyomás már a méretezési határ környékén van, s ha még fél méterrel magasabb lenne a vízszint, már akár lehetne baj.
A metró, a feneketlen pohár
A metrónak érdekes módon az összes sérülékeny pontja a hálózaton kívül esik. A piros vonal alagútja mélyen a Duna alatti kemény kőzetben húzódik, az erre nehezedő vízoszlop a szakemberek szerint nem lehet probléma. Legfeljebb a parton lehet probléma, méghozzá akkor, ha a víz valahogy elkezdene beszökni az alagútba, amelyet lényegében egy feneketlen pohárként tölthetne meg, hisz húzná a gravitáció.
Erre néhány rizikós pont van. Az egyik a Batthyány téri HÉV-megálló. Ha ide befolyna a víz, akkor elvi szinten továbbfolyhatna a HÉV-alagútnál alacsonyabban lévő metróalagútba is a mozgólépcső aknáján keresztül. Gyakorlatilag azonban nem tart ettől Horváth Adrián, ugyanis már az építéskor is két automata szivattyú került a rendszerbe, s ezen túl is több biztonsági intézkedés is akadályozza ezt. „A véletlenek véletlene folytán a legutolsó pótkötelének is el kellene szakadnia ahhoz, hogy baj legyen” – fogalmazott.
Hasonló a helyzet a Fővám-téren, ahol a leendő négyes metrő egy aknája vezet a 2-es villamos aluljárója felé. Ebben van egy pont, ahol a kavicságy alatt elméleti szinten be tudna jutni a víz rossz esetben. Csakhogy itt is zárható kapuk és szivattyúk védik a rendszert.
