Gazdaság

Mibe fektessünk középtávon?

admin
admin

2011. 05. 24. 06:30

Rövid távon éppen zuhannak az árupiacok és szárnyalnak a részvénypiacok. Középtávon azonban a nyersanyagok már ismét drágulhatnak, míg a részvénypiacok már inkább korrekcióért kiáltanak.

Éles ellentétek uralkodnak a világgazdaságban! Miközben a globális gazdasági helyzet kifejezetten rossz, adósságválságok, meg nem oldott problémák feszítik a fejlett nemzetgazdaságokat, addig ugyanezen országokban rekordot rekordra halmoznak a tőzsdeindexek. Miközben mindenki a nyersanyagkészletek kimerülésére, valamint a geopolitikai kockázatok és a növekvő felhasználás miatt az olaj trendszerű drágulására számít, rövid távon esnek a nyersanyagárak, köztük az olaj is. Végül miközben a válsággal magyarázható módon a kereslet mindenhol visszafogott, mégis az inflációs kockázatokról értekeznek a szakemberek. Hogy is van ez? Mi történik és mi várható középtávon az árupiacokon és a részvénypiacokon?

Árupiac

Május elején váratlanul zuhanni kezdtek a nyersanyagárak és a pánikszerű, részben öngerjesztő eladási hullám egyelőre még tart. Mi történt? Ahogy az már lenni szokott, valamelyest túlfűtött volt a piac, és egy kisebb szikra berobbantotta a fűtőanyagot, majd elégett minden, aminek el kellett égnie. Vagyis korábban olyan nagy volt a drágulás, már boldog-boldogtalan a nemesfémek és a nyersanyagárak drágulására spekulált, és volt olyan mérték, ahonnan már korrekció következett. Az ezüst és az arany különösen sokat drágult május előtt, és ezeknél a nyersanyagoknál – ellentétben az olajjal – végül is mindig minden ármozgás spekulatív, vagyis nem a világgazdaság óhatatlan kereslete, hanem várakozások definiálják az árakat. Mi is volt az a bizonyos szikra? Az óriási drágulás után különböző amerikai árupiacok több lépcsőben megemelték a határidős ezüstpozíciók letéti követelményét. Ez annyit jelent, hogy megdrágult az ezüstspekuláció. Két út állt a spekulánsok előtt: egyesek pénzt toltak a rendszerbe, mások inkább ezüstöt adtak el.

Hirtelen megnőtt a kínálat, amitől az ezüst jegyzése zuhanni kezdett. Az ezüst áresése aztán átterjedt előbb az arany piacárra is.

Biztosan közrejátszott az ezüst és az arany áresésében az is, hogy több ismert nagybefektető látványosan az eladói oldalon jelent meg. Soros György Soros Fundja folyamatosan szállt ki arany- és ezüstpiaci befektetéseiből. A Soros Fund az SPDR Gold Trust elnevezésű aranyalap mellett ezüstpozíciókkal is rendelkezett, illetve több nyersanyagtermelő és bányászati cégben is rendelkezett befektetésekkel. Egy év alatt, 2010 májusa és 2011 májusa között majdnem egymilliárd dollár értékű pozícióból szállt ki, így gyakorlatilag nem maradtak nemesfém-befektetései.

A nemesfémek áresése még érthető, de a zuhanás hirtelen átterjedt sok egyéb ipari nyersanyagra is. Ez már kevésbé volt érthető, de azért vannak legális magyarázatok, mégpedig elsősorban a dollár árfolyama. Oszama bin Laden halálának hírére ugyanis drágulni kezdett a dollár, márpedig a dollár drágulása mindig azt jelenti, hogy a dollárban jegyzett világpiaci nyersanyagárak, a nem dollárban kalkuláló országokban úgy értelmezhetők, hogy drágább lett a nyersanyag, így csökken a kereslet.

Jöttek a robotok is

Ez a bizonyos dollárhatás minden nagyobb nyersanyagra igaz volt. Végül a méretes áresés olyan piaci automatizmusokat is beindított, amelyek szintén az áresés irányába hatottak. A magyarázat az automatizált, robotizált kereskedésben rejlik. Ha ugyanis bizonyos szintet esnek az árak, akkor sok spekulánsnál belépnek az előre beállított értékesítési limitek. Vagyis a spekuláns csak egy bizonyos áresést tolerál, utána kiszáll, de ezek a kiszállások újabb kínálatot és ezért újabb áresést hoznak. Sokan akartak menekülni egy szűk ajtón, nem sikerülhetett mindenkinek, nagy bukások következtek. Elsősorban az ezüst piacán, de vesztettek az arany, vagy éppen az olajspekulánsok is.

Csakhogy! Középtávon úgyis az indokolt trend érvényesül majd. Olajból egyre kevesebb van, de szükségünk van rá. Árszintje még bőven alatta van a korábbi csúcsoknak. A világgazdaság olajéhsége csak nő, a legrugalmasabb (olajból nemcsak önellátásra, de exportra is szakosodott) arab országokban a demokratizálódás mentén kialakult belső feszültségek és Oszama halála után a radikális iszlamisták bosszúvágya egyaránt geopolitikai kockázatokat jelent, azaz biztosan nőni fognak az árak. Sok egyéb ipari, illetve élelmiszeripari nyersanyagnál is szinte teljesen biztosnak mondható a drágulás. Természetesen ezeknek a folyamatoknak lesznek nyertesei is, elsősorban a nyersanyagokban gazdag és többé-kevésbé működőképes tőkepiaccal is rendelkező országok, így Oroszország, Chile, Brazília.

Részvénypiac

A nyersanyagáraknál a hosszabb távon emelkedő trend biztosan borítékolható, sokkal összetettebb ugyanakkor a részvénypiacok középtávú megítélése. Hiszen elkülönül a sokféle egyedi piac és még maga a nagy irány is vitatott. A 2008-as globális világégés után két és fél évig emelkedtek a piacok. Mindez egy nagyon pesszimista, jelentős alulárazottságot hozó időszak után természetesen indokolt, azt már nehezebb megítélni, hogy most éppen hol tartunk. Már eleget korrigált a piac vagy esetleg már túl sokat, esetleg még mindig nem eleget? Nehéz megítélni, de az világít, hogy a fejlett piacokon most nagyon nagyok a kockázatok.

Nem oldódtak meg a nemzeti adósságválságok, és ezek egész gazdasági szuperrégiókat fenyegetnek, mindenféle lufi felfújódott közben, amit elsősorban a nagy pénznyomtatási láz indukálta eszközár-emelkedés okozott. Japánban a földrengés hozott rettenetes gazdasági problémákat, Kínában az ingatlanárak szabadultak el vészjóslóan, Európában az euró válsága figyelmeztető. Igen ám, de ennyi rémséges környezeti körülmény ellenére a vállalati eredmények javulnak, mindenfajta klasszikus értékelés azt jelzi, hogy még mindig van tere az árfolyam-emelkedésnek.

Ráadásul vannak igazi gyöngyszemek. Szárnyal Brazília, ahol a cégek a nyersanyagáraknak, a kiemelkedő brazil gazdasági növekedésnek a haszonélvezői. Sztárpiaccá vált a hatalmas belső piaccal rendelkező Indonézia. Végül nagyon menetelnek a dél-koreai árak is, ráadásul a fejlett koreai elektronikai ipar sok helyen be tud lépni a sérült japán gyártókapacitások piacaira. És ne legyünk szerénytelenek végül is a kelet-közép-európai régió is jól hasít, például a német növekedésből, illetve a belső fogyasztás emelkedéséből profitáló lengyel tőzsdei cégek.

A fejlett piacokon azonban nehéz csak a pozitívumokat látni, a sok gazdaságélénkítés, pénznyomtatás, adósságátvállalás a jövőben fog fájni, a FED már kezd visszalépni a laza monetáris politikából, de rettentően nehéz lesz visszaszippantani a sok kinyomtatott pénzt. Ha pedig ezt nem teszi, mert fél a recessziótól és a tőzsdei áreséstől, jöhet a szegények adója, vagyis az infláció. Márpedig minden jel arra mutat, hogy a még mindig kezeletlen adósságproblémának az elinflálás lesz a megoldása, mert nincs a világon olyan állam vagy szupranacionális szervezet, amely a másik megoldást, vagyis a bankrendszer csődjét tartaná a jó megoldásnak. Mindenki retteg a beláthatatlan dominó effektustól.

Magyarok

A magyar részvénypiac újabban nem különösebben attraktív, a cégek kevesen vannak, életük kiszolgáltatott a magyar politikai életnek, ha pedig béke van, akkor unalmas a piac, nincsenek nagy növekedési sztorik. Mégis, a magyar piaccal szemben évek óta tapasztalható unalom ellenére is lehetnek jó befektetések. A kérdés leginkább az, hogy merünk-e fogadni Magyarországra. A külföldi befektetők most alapvetően ezt teszik, elhiszik a Széll Kálmán Tervet, látnak egy adósságállományát csökkentő, egyensúlyban levő nemzetgazdaságot, márpedig ilyen most elég kevés van Európában.

Csökken a CDS-felár, elkelnek a magyar állampapírok, de a részvénypiac még nem mutatja ezt az újkori bizalmat. Még az országkockázatot legjobban követő OTP sem emelkedett érdemben. Ha kedvező lesz a széljárás, azért a nemzetközi befektetői optimizmus megjelenik majd a részvények értékelésében is. Addig is vannak egyedileg jó történetek is, a Richter Gedeon, az E-Star (korábban RFV), a Magyar Telekom mind-mind a nyertesek között lehet. Feltéve persze, ha a kormányzatnak és a külföldi befektetőknek lesz igazuk, és valóban jó most a magyar sztori.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2010. április 16.
Hollósi Antal Gábor képviselőjelölt és Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt portréját ábrázoló óriásplakátot ragaszt fel egy munkás a Fidesz-KDNP korábban kirakott választási plakátjára az április 25-i országgyűlési választás második fordulója előtt Budapest 5-ös számú egyéni választókerületében, a IV. kerületi Fóti úton.
MTI Fotó: Manek Attila
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.