Terjed a „vége a válságnak” hangulat, emelkednek a világ tőzsdéi, egyre kevésbé félnek a befektetők a kockázatoktól, amint az a forint megerősödött árfolyamán is látszik.
mi közünk a dow joneshoz?
Az emelkedő indexek a befektetők nagyobb kockázatvállalását jelzik. A „vége a válságnak” hangulatban a befektetők kiszállnak a „menekülő valutákból”, ezért gyengül a dollár, így újra megéri beszállni olyan „egzotikus” eszközökbe is, mint a forint, mert a kockázati prémiumot már nem „falja föl” a dollár erősödése. S nemcsak jobban megéri, hanem jobban is merik tenni a befektetők.
A nagyobb vételi kedv erősíti a forintot, ami segít elkerülnünk a végső pénzügyi összeomlást, amelyre igen nagy esélyünk lenne egy 320-as szint fölé gyengülő forintnál – a devizaalapú hitelezés elterjedtsége miatt.
Ha a folyamat valami miatt megfordul, s „a mégiscsak tart még a válság” hangulata terjed inkább tova, akkor a fönt leírt mondatok mindegyike az ellenkezőjére változik.
Bár az elemzők többsége szerint az amerikai gazdaság már az idei harmadik negyedévben növekedni fog, ez csak 2010-ben következik majd be, de csak technikai értelemben, egyébként recessziónak lesz érezhető – olvasható Nouriel Roubini közgazdász blogjában.
Dr. Realista?
Roubini azzal tett szert világhírnévre, hogy azon kevés közgazdászok egyike, akik előre jelezték a válságot.
Az amerikai gazdaság mélypontjának azért van kitüntetett jelentősége, mert az USA kilábalását követi majd várhatóan némi csúszással Európa és Magyarország is. (A globális gazdaság bonyolult összefüggéseinek köszönhetően. Ha az USA például többet tud importálni Németországból, Magyarország is többet tud exportálni Németországba).
A világsajtó csak Dr. Világvégeként emlegeti a közgazdászprofesszort, aki magát inkább Dr. Realistának neveztetné. (Bár talán a Dr. Cassandra lenne a legmegfelelőbb, hiszen Roubinit is sújtja az átok: rossz dolgok bekövetkeztét jósolja, amit nem hisznek el neki, ám a jóslatai végül beigazolódnak – legalábbis eddig Roubini esetében is így történt.)
Így változott történelmi, és ötéves távlatban az egyik fontosnak tartott amerikai tőzsdeindex, a Dow Jones Industrial Average.
Roubini szerint az értékpapírpiacok magukra találása és a munkanélküliség korábbi szintre csökkenése is jóval tovább tarthat, mint azt az elemzők jelenleg gondolják.
A korábbi válságok következményei
Hasonló lehetőségekre figyelmeztet Reinhard és Rogoff közgazdászprofesszorok tanulmánya, akik korábbi pénzügyi válságokat tanulmányozva találtak néhány közös vonást – a tudósok kiszámították a válsággal járó változások átlagos mértékét is.
A világsajtóban is figyelmet keltett tanulmány szerint a válságokban közös elem volt az ingatlan- és részvényárak zuhanása. Az ingatlanárak átlagosan 35 százalékkal estek hat év alatt, a részvényárfolyamok pedig 55 százalékukra omlottak össze, s a hullámvölgy átlagosan 3,5 évig tartott.
A munkanélküliségi ráta átlagosan 7 százalékponttal nő meg válság idején, s ez nagyjából 4 évig marad így. A GDP visszaesése ennél rövidebb, átlagosan két évig tart, s a csökkenés átlagos mértéke 9 százalék. Az államadósság robbanásszerűen nő, a második világháború utáni válságepizódok adatait átlagolva 86 százalékra.
Ez a növekedés érdekes módon nem annyira a bankmentésekkel, mint inkább az adóbevételek recesszió miatti összeomlásával, s az anticiklikus politika költségeivel függ össze – olvasható az az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatótanácsának tagja, Andor László közgazdász által is kiemelkedőnek nevezett tanulmányban.
Optimizmus = emelkedés, erős forint
Az átlagos értékek természetesen nem mondják meg nekünk, mi is fog pontosan történni, azonban óvatosságra intenek a hurráoptimista elemzőkkel kapcsolatban. A részvényárfolyamok – mint az utóbbi időben látványosan tapasztalható volt – a gazdaság teljesítményének nem feltétlenül jó előrejelzői, hiszen végletesen, és tartósan elszakadhatnak a valós gazdasági folyamatoktól.
Persze a gyors kilábalás forgatókönyve mellett is szól érv: a korábbi nagy válságokkal ellentétben a kormányok most gyorsan, és erőteljesen reagáltak. Mindenesetre amíg tart a pozitív hangulat, addig biztos, hogy lehet pénzt keresni a részvények árfolyam-emelkedésén, s a forint is viszonylag erős maradhat. Ha viszont a hangulat megfordul, a forint is alábukik.
nagy válságok, hosszú depressziók
Az 1873-as válság utáni pangás 25 évig tartott – ez a válság sok tekintetben inkább rokon a jelenlegivel, mint az 1929-es, ugyanis az is ingatlanpiaci buborékkal kezdődött, akárcsak a jelenlegi. Az 1873-as válságban a kormányok nem alkalmaztak aktív gazdaságpolitikát, az 1929-es nagy világgazdasági válságkor pedig az amerikai kormány négy évig csak tehetetlenkedett, s a kormány egyedüli feladatát a tőke és a vállalakozók érdekeinek képviseletében látta, ami azonban kevésnek bizonyult.
Változást csak Hoover elnök távoztával Roosevelt „New Dealje” jelentett, ami a szabadpiachívő szenátorok ellenállása miatt meglehetősen lassan bontakozhatott ki, így az igazi fellendülést már csak a háborús megrendelések hozhatták meg.
