Ha egy napon azt látjuk, hogy egy bank környékén feltűnően sok öltönyös férfi és kiskosztümbe öltözött hölgy bandukol lehorgasztott fejjel irodaszereket és személyes tárgyakat tartalmazó méretesebb papírdobozzal a kézben, felmerül a gyanú: csődbe ment a pénzintézet. Az elmúlt egy esztendőben az Egyesült Államokban nem volt ritka ez a kép.
Sok bank sérült meg
A másodlagos jelzáloghitelek okozta piaci válságból komplett pénzügyi krízis lett, s ez két tucat pénzintézetet taszított eddig a szakadékba. Az alkalmazottak utcára kerültek, az ügyfelek pedig futhatnak a pénzük után, miután a felelőtlen hitelezés és az ingatlanpiaci árzuhanás alkotta szerencsétlen páros hatalmas veszteségeket okozott, és egy csomó bank elvesztette a tőkéjét.
Mentőövek
Jogos a kérdés, hogy mire számítsunk Magyarországon, hiszen a vész októberben Európát is elérte. A globális piacon értékesített, s megaméretű veszteségeket hozó úgynevezett „mérgezett” értékpapírok az öreg kontinensen is pusztításba kezdtek. Európa fejlettebb oldalán gyakorlatilag nincs olyan állam, ahol ne szedte volna áldozatait ez az összetett pénzügyi „csúcstermék”, a kontinens nyugati államai azonban szintén mentőakciókba fogtak.
Németország például 500 milliárd eurós pénzügyi alapot hozott létre a válság által érintett nagy pénzintézetei számára, a Benelux államok összefogásával – illetve francia nagybankok felvásárlói színre lépésével – mentettek meg két belga pénzintézetet is, bankállamosítások indultak Nagy-Britanniában, pénzintézeteket húztak ki a csávából Ausztriában, és hasonló lépéseket tesz az olasz állam, sőt, az orosz államkasszából is jut a banki krízis enyhítésére.
Külföldiek kezében
Ezek az intézkedések az első nagyobb veszély elhárítását – a mérgezett hitelek miatt keletkező banki tőkeveszteségek pótlását – megoldják. Egyszersmind jelentős részben a mi bankpiacunkat is védik, mivel a Magyarországon működő több mint negyven pénzintézet és bankfióktelep külföldi anyavállalatai a leányok megfelelő tőkehelyzetéről is gondoskodnak. Egyszerűbben fogalmazva ma minden jel arra mutat, hogy a veszteségeket elszenvedő nyugati bankok, amelyeket kisegített az állam, készek a magyarországi filiálék fölé is védőernyőt tartani.
Hozzátehetjük, ez utóbbi vállalásukat egyelőre komolyabb erőfeszítés nélkül teljesítik, a mérgezett papírok ugyanis a régi keleti blokk határánál megálltak, így hazánkat sem érték el. A világra bajt hozó, végtelenül bonyolult pénzügyi termékekre az alacsony pénzügyi kultúrájú, egyszersmind óvatos magyar piac nem volt vevő, így közvetlen veszteségei sem keletkeztek az amerikai hitelek bedőlése következtében. Ezt tükrözik az idei első háromnegyed év, kedvező eredmény- és tőkeellátottsági adatai, ám a pénzügyi válság mindezzel együtt is sújtja a hazai pénzintézeteket – ami a negyedik negyedéves adatokban már bizonyosan jelentkezni is fog.
Kiszáradt források
Mivel jó darabig nem lehetett tudni, melyik konkurenst dönti még be a globális gazdasági krízis – sőt, efféle meglepetések továbbra sem kizárhatók –, komoly bizalmi válság alakult ki: a bankok hosszú heteken át egymásnak sem mertek kölcsönözni, a pénzpiacon leálló kereskedés miatt pedig az ügyfelek irányába is behúzni kényszerültek a fékeket. Egyszerűen fogalmazva: ha a bank nem jut pénzhez, maga sem tud kölcsön adni senkinek.
Márpedig a magyar bankrendszer hitel/betét mutatója 150 százalékos, vagyis a hiteleknek csak a kétharmadát tudják a betéti oldalról összegyűjteni a pénzintézetek. A maradékot normál esetben adja az anyabank, vagy beszerzik a pénzpiacokról, csakhogy októberre az „anyukák” is nagy bajba kerültek, a piacok pedig befagytak. Ezért aztán október elejétől a hazai bankok sorban deklarálták, hogy külső forrás híján kizárólag saját betétgyűjtésükből és korábbi kihelyezéseik visszafizetéséből – vagyis a folyamatosan befolyó törlesztő részletekből – tudnak hitelezni.
A mostani pénzpiaci kamatok egyébként arra utalnak, hogy a bankközi hitelpiacon valamelyest normalizálódtak a viszonyok, de manapság már az is visszaveti a hitelezést, hogy a bankok a korábbinál jóval óvatosabbak, megfontoltabbak, ügyfeleik megbízhatóságát, hitelképességét, fizetőképességét a régi gyakorlatnál szigorúbb mérce szerint vizsgálják. Újabb okot szolgáltat erre a világszerte mind karakteresebben jelentkező recesszió, amely munkahelyek megszűnését és cégek bezárását hozza majd.
—-Magyar bankmentés—-
Ebben a helyzetben a magyar kormány is bankmentő törvénycsomag elfogadtatására készül (Azóta meg is szavzta a törvényhez érkező módosításokat a parlament – a szerk.). Noha a tervezetről még több fordulóban tárgyal a parlament, és a végszavazásra csak december tizenötödikén kerül sor, annyi azért valószínűsíthető, hogy az állam olyan meghatározó súlyú pénzintézeteknek biztosítana pénzügyi segítséget, feltőkésítés vagy garanciavállalás formájában, amelyek más állami forrásból még nem jutottak „támogatáshoz”.
Az állami intézkedések meghozatalára várhatóan együttesen tesz majd javaslatot a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és az MNB. Meghatározó bankszakmai vélemények szerint a kockázati kitettség – azaz a hitelportfólió mérete, piaci súlya – lesz a meghatározó a jogosultság elnyerésében. A piaci részesedés minimuma várhatóan 8–10 százalék lesz. Cserébe az állam különféle jogosultságokat szerezne, így – a mostani tervezet szerint – (átmeneti) tulajdonosi részesedést, továbbá beleszólást a bank irányításába.
Az OTP-t kiemelten érintheti
Mivel hazai pénzintézetek zöméről nyugati anyabankjuk gondoskodik, a törvény egyik fő érintettje az OTP Bank lenne. A mamutbank ugyanis nem támaszkodhat nyugat-európai háttérre, lévén magyar alapítású tőzsdén jegyezett cég, amelynek – a részvénykönyv szerint – nincs egyetlen 5 százalékosnál nagyobb tulajdonosa sem. A társaság, bár a hírek szerint nagyon is szeretné az állami tőkét, a törvénytervezet mostani tartalma miatt azonban köszöni szépen, nem kér belőle.
Túlságosan magasnak ítéli az árat, amely az állam által megszerzett jogosítványokban testesülne meg. Egy szerényebb, 10 százalékos növekedéshez a menedzsment szerint nincs szüksége állami tőkére, az önerőből is menni fog, viszont éppenséggel az állam szorul rá a recesszió enyhítése érdekében a bank aktívabb működésére.
Egyelőre nem kér a csomagból (Fotó: Gáti András)
Az OTP-csoport tőkemegfelelési mutatója 15,5 százalék, míg a szabályokban meghatározott minimum 12 százalék. A bank szavatoló tőkéje az OTP Garancia biztosító eladásából származó bevételnek is köszönhetően jelenleg 1100 milliárd forint, a likviditási tartalék pedig 1564 milliárd forint, ami a menedzsment számításai szerint azt vetíti előre, hogy a bank az elkövetkező egy évben stabilan és nyereségesen lesz képes működni a jelenlegi muníciójából is. A menedzsment ilyen körülmények közepette a nemzetközi válság ellenére sem lát okot arra, hogy belátható időn belül veszteségleírás váljon szükségessé a tőkéből.
Veszélyes leányok
Az OTP nemzetközi hálózata által lefedett államok közül eddig kettőnek a bankszektorában vált kritikussá a helyzet. Oroszországban a nemzetközi válság kapcsán betétkivonás vette kezdetét, de az orosz állam a legnagyobb pénzintézeteknél – így az OTP leányvállalatánál is – pótolta a kieső hitelforrást. Mára egyébként elmúlt a pánik, leállt a megtakarítások kimenekítése.
A másik veszélyeztetett terület Ukrajna, ahol az államcsődöt egyelőre a kijevi kormánynak sikerült elkerülni. Az OTP Ukrajnában az átlagosnál jobb fizetőképességű ügyfélállománnyal rendelkezik, és egyelőre nem is romlott a hitelportfólió minősége, viszont a hatalmas – félévkor 550 millió forintnyi –, dollárban jegyzett követelésállománynak az OTP számára is óriási a kockázata az amerikai valuta erősödése miatt.
Céltartalékra gyúrnak
Az OTP Bank így a korábbinál jóval ütemesebben növeli céltartalékait, s a pénzintézet teljes nemzetközi hálózatában a tartalékképzés éves szinten eléri a 80 milliárd forintot. A menedzsment számítása szerint ez elegendő lenne további 40 milliárddal növelni még egy olyan negatív szcenárió bekövetkezténél is, ahol a hitelportfólió minősége Magyarországon, Oroszországban, Bulgáriában és Montenegróban egyaránt 50 százalékkal, Ukrajnában pedig 100 százalékkal romlik.
A tervek szerint erre a plusztartalékolásra egyetlen negyedév profitja is fedezetet nyújtana, mivel a menedzsment úgy számol, hogy a válság idején is minden negyedévben 50 milliárd forint eredményt képes produkálni a csoport. Azaz a bank még egy ilyen kritikus helyzetben is profitábilisan működne. Kétségtelen ugyanakkor, hogy elemzői körben léteznek ennél jóval vadabb forgatókönyvek is, amelyek a gazdaság akár 4–5 százalékos visszaesésével számolnak, s amelyek bekövetkeztével elkerülhetetlenné válna az állami feltőkésítés.
Az FHB “más tészta”
Mindez a pesszimizmus elkerüli a Földhitel és Jelzálogbankot (FHB), azaz a másik olyan magyarországi bankot, amelynek nincs meghatározó külföldi tulajdonosa, illetve az OTP-hez hasonlóan tőzsdei tulajdonosi háttérrel működik. Úgy tűnik, egyelőre ennek a pénzintézetnek sem lesz szüksége állami mankóra. Hiteleinek zömét ugyanis forintban folyósítja, azaz a hazai fizetőeszköz árfolyamának ingadozása nem érinti kritikusan, valamint betétei és forrásai egyaránt hosszú lejáratúak.
Ráadásul mindez nem csupán a mostani bankpiaci problémáktól óvja a bankot. Bár egyelőre szintén nem jut új forrásokhoz – nem tud új jelzálogleveleket kibocsátani –, a magyar piaccal kapcsolatos félelmek elmúltával várhatóan az elsők között lesz majd képes friss pénzt bevonására.
A közeljövő kiszámíthatatlan, mindazonáltal a teljes hazai bankszektor számára tartogathat meglepetéseket a távolabbi jövő. Míg eddig 900 milliárd dollárt meghaladó veszteséget írtak le a világszerte a pénzintézetek, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legújabb becslése szerint a kár teljes összege elérheti az 1400 milliárd dollárt. Ma még teljesen bizonytalan, hogy a pénzügyi válság nyomán kialakult világgazdasági recesszió elmélyülése, elhúzódása, esetlegesen a munkahelyek tömeges megszűnése, a hitelek bedőlésének mindennapossá válása milyen banki és állami reakciókat vonhat maga után.
