Nemzeti színekkel

Ilyen sem volt még Magyarországon: ha a CIG Közép-Európai Biztosító elképzelései megvalósulnak, a most induló társaság tőzsdei bevezetésekor kedvezményes áron jegyezhetnek majd részvényt azok a kisbefektetők, akik vásároltak a cég Pannónia névre keresztelt befektetési életbiztosításából. S lehet, hogy erre már csak mintegy két-három évet kell várni. Az ismert magyar befektetők, üzletemberek és közéleti személyiségek által gründolt társaságban az alapítók jelenlegi szándékai szerint ennyi idő után szerezhetnek majd tulajdonrészt a „mezei” kisbefektetők is, biztosítva a cég terjeszkedéséhez szükséges friss tőkét.

Az életbiztosítót 1 milliárd 34 millió forint jegyzett tőkével jegyezheti be a napokban a cégbíróság, ám a tulajdonosok 3,3 milliárdnyi tőke befizetésére vállaltak kötelezettséget. „A kasszát folyamatosan töltik fel a részvényesek, ahogyan fogy a pénz” – mondta a Figyelőnek Járai Zsigmond korábbi jegybankelnök, a biztosító felügyelőbizottságának elnöke. A 60 millió forintnyi részvényt lejegyző Járai gőzerővel készíti elő a társaság romániai piacra lépését, a bukaresti és az erdélyi – marosvásárhelyi vagy kolozsvári – fióknyitást. „Amióta Románia az unió tagja, nem kell hatósági engedélyt kérni, csupán a magyarországi felügyeletnek kell bejelenteni a tevékenység megkezdését” – indokolja Járai, hogy a nagy növekedéssel kecsegtető piacok közül miért éppen Romániában vetik meg először a lábukat. Egy évvel később Bulgária következik, s szerepel a tervekben az ukrán és a szerb piaci megjelenés is.

TÖBB LÁBON. A határon átnyúló szolgáltatások elindítását azonban megelőzi egy újabb hazai cég, a vagyonbiztosító megalapítása. Ahogy kézhez kapják az életbiztosító tevékenységi engedélyét – amelyet a cégbejegyzést követően, a belső szabályzatok és a termékleírások ismeretében, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) adhat ki, akár már márciusban –, rögvest be is adják a vagyonbiztosító alapítási kérelmét a felügyelethez. A CIG Közép-Európai Biztosító leányvállalataként alapítandó társaság vagyon-, utas-, lakás- és gépjármű-biztosítások értékesítését tervezi, sőt, már az indulásnál temetkezési biztosításokat is kínál majd. Ez utóbbi érdekessége, hogy Magyarországon már 1999-ben megjelent egy efféle konstrukciók értékesítésére specializálódott társaság, a spanyol tulajdonú Agrupación Funeuropa. A cég 2004-ben befejezte rövid itteni ténykedését.

Ugyanakkor a CIG jelzáloghitel-közvetítőként is szeretne megjelenni a piacon. Több olyan nagy külföldi bankkal is tárgyalásokat folytatnak, amelyeknek nálunk nincs fiókhálózatuk, vagy még nincsenek is jelen önálló társaságként. Végül azonban a biztosító csak eggyel köt majd szerződést. „Azzal, amelyiknek pénze van, de nincs hálózata, nekünk ugyanis hálózatunk lesz, de kihelyezhető forrásunk már kevésbé. S a jelzáloghitelek mellé rögtön lakásbiztosítást is eladhatunk, ha már megvan a vagyonbiztosítónk” – mutat rá a volt jegybankelnök a keresztértékesítés lehetőségére.

Mint arról lapunk elsőként beszámolt (Figyelő, 2007/36. és 37. szám), a CIG első alapítói a tulajdonosi körbe folyamatosan igyekeztek ismert közéleti személyeket és üzletembereket bevonni. A cégbírósághoz benyújtott dokumentumon végül 6 cég, egy művészeti alapítvány és 35 magánszemély neve szerepel, közülük a legnagyobb pakettet jegyző részesedése sem haladja meg a 10 százalékot (az ismertebb neveket lásd külön).

Nagy kérdés, sikeres tud-e lenni egy olyan, fejletlennek már nem mondható piacon a CIG Közép-Európai Biztosító, amelyet a kontinens legnagyobb biztosítótársaságai uralnak. Tény, hogy nálunk – hacsak a hamarosan külföldi kézbe kerülő OTP Garanciát nem számítjuk ide – nincs más hazai tulajdonú biztosító. A nagy multinacionális cégek mellett ügyes marketinggel jól mutathat egy olyan új társaság, amely méltán hivatkozhat ismert hazai tulajdonosaira és arra, hogy reménybeli profitja magyar zsebekbe vándorol majd. E gondolat jegyében a céget eredetileg Pannónia Biztosítóra keresztelték volna, ám a már induláskor régiós terjeszkedésben is gondolkodó vállalkozás magyaros neve – mint Járai Zsigmond fogalmaz – „nem biztos, hogy olyan jól hangzik a szomszédos országokban”.