– Beszélgethetünk Önnel az egészségügyi reform jövőjéről is, vagy csupán az elmúlt hat hónapot értékeljük egy távozni készülő miniszterrel?
„Elengedhetetlen, hogy minden forintért verseny legyen a biztosítók, a szolgáltatók és az orvosok között.”
Fotó: Szigeti Tamás
– Nem értem a kérdést. Szó sincs arról, hogy távoznék. A jövő pedig az eddig elvégzettekre épül, mivel a reform a rendszer teljes körű átalakítását jelenti, amelynek nem lehet csupán egy-egy elemét megvalósítani. A több-biztosítós modell bevezetése a reform utolsó nagy lépése, amely nélkül nem lesz minőségi változás az egészségügyi rendszer működésében.
– A koalícióban nem mindenki látja így.
– Nagyon sokan így látják.
– Akkor miért helyezte kilátásba a lemondását?
– Azt mondtam, hogy ha a kormány olyan megoldást fogad el, amivel nem tudok azonosulni, akkor újra kell gondolnom a helyzetemet. De hát ez természetes: eddig sem a szék érdekelt.
– Azt Ön sem vitatja, hogy a kérdés koalíciós feszültséget gerjeszt?
– Ez is teljesen természetes, abból adódóan, hogy nem egyetlen párt kormányoz. Ám ez termékeny feszültség, hiszen az egészségügy területén az ősszel öt törvényt már elfogadott a parlament. Nagyon remélem, hogy ez a hatodik, igazán nagy átalakító-összerendező törvény is megszületik.
– És ha az MSZP nem áll mögé?
– Én nem ebből a feltételezésből indulok ki. Reformra szövetkeztünk, egyetértésben vittük végig a rendszer-átalakítást, s ezen nem változtatott az sem, ha a szocialisták szerint az egyik kórházat kellene védeni jobban, az SZDSZ szerint pedig a másikat. A végén mindig kialakult egy jó kompromisszum. Az elfogadott törvények részletszabályai összefüggnek, koherens egészet alkotnak, az új egészségügyi rendszer „kupoláját” pedig a több-biztosítós modell adja.
– Mennyire biztos abban, hogy a szocialisták is fel akarják tenni ezt a kupolát?
– Biztos vagyok benne. Ha nem bíznék ebben, akkor miért ülnék a miniszteri székben? Persze, érik az embert csalódások. Akkor meg le kell vonni a konzekvenciát.
– S mi az Ön menetrendje?
– Reményeim szerint 2007 első felében nálunk is megszületik a német vagy holland mintájú, versengő biztosítókról szóló jogszabály, s az év második felében létrejöhetnek maguk a szervezetek. Miközben átalakul az infrastruktúra, a szereplők szemlélete, aközben a jövő év végére megteremtődnek a feltételei annak, hogy 2008-tól elkezdjen működni az új biztosítási rendszer.
– Magánszereplőkkel?
– Is. Az elosztás szabályait kell megalkotni és nagyon szigorúan betartatni, például a biztosítás-felügyelettel. Versenyhelyzetet kell teremteni! Elengedhetetlen, hogy minden forintért verseny legyen a biztosítók, a szolgáltatók és az orvosok között. A jelenlegi helyzet végtelenül antiszociális, s kettéosztja a társadalmat. Akinek pénze van, az meg tudja vásárolni a magasabb színvonalú, gyorsabb ellátást a hálapénzzel, akinek meg nincs, az beáll a sorba, s gyengébb színvonalú ellátást kap, ha kap egyáltalán. Németországban 28 biztosító és számtalan kis pénztár között folyik a verseny. És lihegnek, hogy jobb szolgáltatást nyújtsanak a betegeknek, különben csődbe mennek.
A miniszter a finanszírozásról
„ A 2006. évi költségvetés eredeti egészségügyi előirányzata 660,9 milliárd forint, a 2007. évi finanszírozásra 717,5 milliárd szolgál. Az intézményeknek kevesebb aktív ágyat kell működtetniük, ezzel szemben több ápolási ágyuk lesz, és nagyobb járóbeteg-forgalom. Egyidejűleg átalakul a finanszírozási rendszer: eddig, ha meg akart élni egy kórház, három valódi beteg mellé fel kellett vennie (sokszor csak papíron) egy negyediket, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár akkora összeget utaljon át számára, amelybe az ellátás ténylegesen belekerült. Mivel kevesebb aktív ágy lesz, reális árakon finanszírozza számukra az ellátást a biztosító. Emeljük a súlyszám értékeket – a HBCS-pontokat -, a járóbeteg-ellátásban pedig a kapacitási kereteket, mivel megnövekedik a forgalom. A kiemelt kórházakban mindenütt kialakítják a 24 órás ügyelet fenntartására alkalmas fogadóközpontokat. Ez lesz az első nagy program, s 30 milliárd forintba kerül.”
– Valóban nem. Pedig a kilencvenes évek eleje óta törvény mondja ki: az ellátás nem állampolgári, hanem biztosítotti jogviszony alapján jár. Csak eddig ezt senki nem vette komolyan.
– Mennyire lesz következetes és szigorú az új rendszer?
– Az ellenőrzésnek szigorúnak kell lennie. A társadalombiztosítás a szolidaritási elven alapul. Ezért azt is érvényesíteni kell, hogy mindenki járuljon hozzá a kassza működéséhez. Hozzáteszem, az egészségügy helyzetét elemző Zöld könyvhöz érkezett hozzászólásokból, kommentálásokból egyértelműen kitűnt: ezt a rendező elvet támogatja a leginkább a társadalom.
– Nógrád megyében kísérleti jelleggel már kipostázták azokat a leveleket, amelyekben az egészségügyi pénztár tudatta, ki nem rendelkezik érvényes biztosítással. Mikortól él országosan a kontroll?
– Egyelőre kísérlet folyik. A próbaüzem március végéig tart. Meg akarjuk találni azt a 300-400 ezer „potyautast”, akik után az állam sem fizet, ők pedig kibújnak a fizetési kötelezettség alól. Az év második felétől viszont már működnie kell az ellenőrzésnek.
– Addigra annak is el kellene dőlnie, hogy hol és mennyi aktív ágy maradhat, s mely kórházakat kell átalakítani. Gondolja, hogy a regionális egészségügyi tanácsoknak sikerül megegyezniük a területükön lévő intézményekről, vagy a minisztériumnak kell majd közbeavatkoznia?
– Ezt a kérdést a kezdetektől fogva túlzott mértékű politikai botránykeltés kíséri. Indokolatlan hisztéria, amit a Fidesz művel. Közben pedig ma több az esélye a túlélésre egy emlőrákos nőnek Bulgáriában, mint nálunk. Azt sem árt tudni, hogy a kritikus első napon feleannyian halnak meg azokban a kórházakban, ahol évente legalább 300 infarktusos beteget kezelnek, mint ott, ahol 100-nál kevesebbet látnak el. Lehet össze-vissza beszélni, de ezek tények. A specializáció, a humánerőforrás és a modern eszközök koncentrációja növeli a gyógyulási esélyeket, ezért is fejlesztjük a kiemelt kórházakat. Egyébként a politikai vihar ellenére rendkívül értelmes szakmai viták indultak el. Intézmények, megyék, régiók, szakmák egyeztek meg. Úgy vélem, a legtöbb régióban 75-80 százalékos konszenzusos álláspont alakul ki, s nem a minisztériumnak kell majd végül döntenie.
– Mi lesz a folyamat végeredménye? Kórházbezárások?
– Nem ez a cél. Vidéken nem is tudok bezárásra ítélt intézményt. Budapesten viszont van néhány, amelynek az átalakítása elengedhetetlen. Egy-egy épületet bezárunk, de a szakmai értékeit megmentjük.
– Mi lesz ezek sorsa? Egészségügyi profilt kapnak vagy lakópark épül a helyükön?
– Egy pillanat! Ebben a kérdésben nagyon határozott véleményem van. Miért lenne egészségügyi intézmény abból a roncstelepből, ami 80 vagy 100 éve épült, s nincs már rá szükség? Nem a szakmai értékeire gondolok, mert annak a megmaradásáról gondoskodni kell, hanem a lepusztult ingatlanjára. Ismerik a Normafánál, az Eötvös úton a volt Golf szállót? Három-négy hektár, Buda legszebb telke. Szállodának épült, majd abban működött a 3-as belklinika, amelyet levittek a Kútvölgyibe. Ott hever romokban, miközben senki nem meri eladni, mert félnek, hogy port ver fel a sajtóban, s mit szól a közvélemény! Meggyőződésem, hogy az amortizálódott, eredeti céljaira nem használható ingatlanokat értékesíteni kell, s a bevételt a megmaradó egészségügyi intézmények fejlesztésére kell fordítani. Ez nem ingatlanbiznisz, hanem egy értelmes rendszer kialakítása. De senki nem meri vállalni, hogy ezt kimondja!
– És ha kimutatható, hogy meghatározott üzleti csoportoknak áll érdekében a privatizáció?
– A felesleges épületektől való megszabadulás elsősorban a betegek érdekében áll, mert azt a pénzt, amit üresen álló romokra fordítunk, rájuk is költhetnénk. Ha abból indulunk ki, hogy utólag mit mondanak majd, akkor soha nem fogunk semmit csinálni. Aki azt hiszi, meg akarom venni a Svábhegyet, vagy a MÁV Kórházat, azzal nem tudok mit kezdeni. Na, de csak azért, hogy ezt ne mondják, nem fogunk üresen vagy félig üresen hagyni épületeket. Ez botorság. Ez megy évek óta. Igen, el fogjuk adni azt a két belvárosi ingatlant is, amelyben egészségügyi kutatóintézetek működtek, de beköltöztek a minisztérium épületébe. S a vételárat az Országos Onkológiai Intézet daganatos ellátásának bővítésére fordítjuk.
– Készültek modellszámítások, hogy mekkora összeg folyhat be ingatlanértékesítésből?
– Igen, néhány milliárd forint. Azt kell garantálni, hogy minden nyilvánosan történjen, s minden forintot intézmények fejlesztésére fordítsanak.
– Támogatják azt is, hogy a fekvőbeteg-intézmények működtetése magánkézbe kerüljön?
– A kórházak felelős tulajdonosai az önkormányzatok. Ha azok úgy látják, hogy jobban tudja működtetni az intézményt egy kht., akkor legyen. Ott van Dombóvár, ahol egy csodálatos rehabilitációs intézet működik, ott van a magánkézben lévő körmendi kórház, amely szépen fejlődik, s ott van a sokat vitatott Kiskunhalas. Építkezik, új szárnyakat hoz létre, mondhatnám, szárnyakat kapott. Miért én döntsek az Arany János utcában arról, hogy mi történjen? A tulajdonos határozzon. A kórháztörvényben egyébként benne van, hogy preferáljuk a gazdasági társasággá alakulást ott, ahol a térség önkormányzatai közösen, vagy az orvosok, egészségügyi dolgozók közreműködésével hozzák létre a gazdasági társaságot.
