Gazdaság

A külföldi számlákról is tud az APEH

A szeptember 1-jétől életbe lépő kamatadó ellen nem megoldás a kamatturizmus, miután az uniós tagállamokat kölcsönös információcsere kötelezi. A megtakarítások külföldre menekítése tavaly nyár óta nem járható út az adóelkerülésre.

A világ számos országában a hazánkéhoz hasonló, szeptember 1-jével életbe lépő kamatadóval terhelik a banki befektetéseket. Ha csak az Európai Unió tagállamait vizsgáljuk meg látható, hogy a magyar rendszerhez hasonló forrásadó él Görögországtól Ausztrián át Írországig, legfeljebb az adókulcsok térnek el egymástól a 10 és 30 százalékos sávban.

Eltérő sarcmodor

Európa egy tucat országában speciális szabályokkal adóköteles a kamatjövedelem. Dániában, Spanyolországban, Portugáliában, Luxemburgban, Németországban és Nagy-Britanniában például a személyi jövedelemadóval együtt lehet, illetve kell leadózni a banki kamatjövedelmet, de ez nem zárja ki, hogy magára a kamatjövedelemre bizonyos százalékban meghatározott adókulcs vonatkozzék (az országonkénti kulcsok a táblázatban).


A külföldi számlákról is tud az APEH 1


Luxemburg és Németország ezen kívül azért is speciális, mert 1500 illetve 1370 euróig (405 illetve 370 ezer forintig) adómentes a banki kamatjövedelem, továbbá a német rendszer megkülönbözteti a bankbetétek és a kötvények adózását (előbbieket 30, utóbbiakat 25 százalékkal sújtja). Belgiumban és Franciaországban pedig szabadon választhatnak a betétesek a szokásos személyi jövedelemadózás és a forrásadó között, utóbbi esetben a kamat 15 százaléka jut az államkasszába. A holland szisztéma szintén egyedi: az adó kulcsa 30 százalékos, ám az adó alapját a pénzügyi eszközök (betétek, kötvények, részvények) piaci értékének négy százaléka képezi.

Nincs menekvés

Az országonkénti eltérések tehát viszonylag jelentősek, ami elvben azt jelentené, hogy a magasabb adókulcsú országokból érdemes elmenekíteni a megtakarításokat a kisebb adókulcsú államok felé. Az efféle „kamatturizmus” 2005. júliusáig létezett is, ám az akkor életbe lépett európai irányelv már nem teszi ezt lehetővé. Tavaly július 1. óta ugyanis a külföldön kamatjövedelmet szerző magánszemélyekről kötelesek egymást tájékoztatni az uniós tagállamok. Az információcsere eredményeképpen nem az az ország von le adót a kamatjövedelem után, ahol egy másik tagország állampolgára bankbetétet nyitott, hanem a betétes otthonának számító ország veti ki az adót (a magyarok külföldi megtakarításaira ugyanúgy 20 százalékos sarcot, mintha otthon takarékoskodtak volna).

Kivétel azért ez alól a direktíva alól is akad: három tagállam, Ausztria, Belgium és Luxemburg átmenetileg (6 évig) banktitokként őrizheti betéteseinek az adatait, még ha külföldiek is. Cserébe ez a három ország forrásadót von le a külföldiek banki kamatai után, ugyanúgy, ahogy azt a nem EU-tag harmadik országok is teszik. A forrásadó mértéke 2005. július 1. és 2007. december 31. között 15 százalék, 2008. január 1. és 2010. december 31. között 20 százalék, majd 2011-től 35 százalékra emelkedik. A forrásadó 25 százaléka az azt kivető országnál marad, míg 75 százaléka a betétes lakóhelyének számító országhoz kerül.

Ugyanez a szabályozás vonatkozik Svájcra és a négy európai mini-államra, San Marinóra, Monacóra, Andorrára és Liechtensteinre is, a kamatturizmus tehát ebben az irányban sem kifizetődő.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik