Gazdaság

Transzferár: a szokásosat!

admin
admin

2006. 07. 07. 00:00

Kapcsolt vállalkozások

A kapcsolt vállalkozások fogalmát, a szokásos piaci ár elvét és az adózás előtti eredmény ez irányú módosításának szabályait a társasági adóról és az osztalékadóról szóló, 1996. évi LXXXI. törvény tartalmazza, de egyes fogalmakhoz további törvények ismerete szükséges. Akkor minősülnek kapcsolt vállalkozási viszonyban lévőnek a vállalkozások, ha
– köztük közvetve vagy közvetlenül többségi irányítást jelentő befolyás áll fenn (a szavazatok több mint 50 százaléka a vállalkozás legfőbb szervében),
– az egyik vállalkozásnak lehetősége van a másik vállalkozás vezető tisztségviselőinek, felügyelő-bizottsági tagjainak kinevezésére, visszahívására,
– egy harmadik vállalkozásnak vagy magánszemélynek közvetve vagy közvetlenül mindkettőben többségi irányítást jelentő befolyása van.
A szabályok értelmében két vállalkozás akkor is kapcsolt vállalkozásnak minősül, ha az egyik vállalkozásban 100 százalékban tulajdonos magánszemély közeli hozzátartozója tulajdonos a másik érintett vállalkozásban.

A vállalatcsoporton belüli gazdálkodás növekvő szerepével mind gyakoribbak a termékek, szolgáltatások kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciói. Ezek számos különös adójogi kérdést vethetnek fel. Az alkalmazott árakkal befolyásolni lehet a keletkező eredményt, s ezzel átcsoportosíthatóvá válnak a cégcsoporton belül keletkezett nyereségek. Az adóhatóság pedig abban érdekelt, hogy a vállalkozások ne vonják ki indokolatlanul nyereségüket az adózás alól, főképpen ne vándoroljon át alacsonyabb adókulcsú országba.

Az ilyen átcsoportosítások felderítésére az APEH a „szokásos piaci árakkal” történő összehasonlítást alkalmazza. A szokásos piaci ár meghatározása azonban sok esetben nem egyértelmű, mert nem mindig a megszokott piaci viszonyok között létrejövő ügyletekről van szó. A szokásos piaci árral gond lehet földrajzi okokból és az adatok titkossága miatt, de még az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem létezik összehasonlításra alapot adó ügylet.

A vállalatcsoporton belüli transzferárak megállapításához segítséget adnak az OECD Pénzügyi Bizottsága által kidolgozott irányelvek, a magyar tanácsadó cégek egyre jártasabbak ezek alkalmazásában. Belső összehasonlítható adatok is rendelkezésre állhatnak, ha ugyanazt a terméket vagy szolgáltatást a vállalkozás független fél számára is értékesíti.

Adókockázat

Az APEH már 2005-ben is átfogó ellenőrzéseket tartott a transzferárakkal kapcsolatban. Ezek során csak a transzferár-nyilvántartással szemben támasztott, jogszabályban előírt követelmények teljesülését vizsgálta. 2006-ban azonban már az alkalmazott árképzési módszerek helyességét is ellenőrzi.

A transzferár kérdése leggyakrabban nemzetközi cégcsoportok esetében kerül előtérbe. De mivel a magyar adótörvények szerint a vállalkozások nem adózhatnak csoportszinten, sajátosan a belföldi ügyleteket is érinti.

Ha az adóhatóság ellenőrzése során úgy találja, hogy a vállalkozás a dokumentumaiban helytelenül állapította meg az alkalmazott transzferárakat, akkor a törvény megfelelő előírása szerint módosítja az adóalapot. Ez 50 százalékos bírsággal és a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamat megfizetésével jár. Ha a vállalkozás nem készíti el a vonatkozó előírások szerinti dokumentációt, akkor további, maximum 2 millió forint összegű mulasztási bírsággal is számolnia kell. Ez ismételten kivethető.

Dokumentációs kötelezettségek

A transzferárakat érintő szabályozás folyamatosan fejlődik, a transzferár-nyilvántartás elkészítése 2005-től már nemcsak kockázatot csökkentő lehetőség, hanem kötelező elem. Bizonyos vállalkozások esetében nincs lehetőség megválasztani a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak alátámasztását szolgáló dokumentum tartalmát, hanem a Pénzügyminisztérium 18/2003. számú rendeletében foglaltakat kell követni. Azok az adózók viszont, akik nem tartoznak a rendelet hatálya alá, a már korábban is érvényes szabályok szerint kötelesek alátámasztani az alkalmazott szokásos piaci árat. Nevesítve ugyan nincs a jogszabályban, de minden, az ügyletben részt vevő vállalkozásnak el kell készítenie saját nyilvántartását.

A transzferár-dokumentációt szerződésenként kell összeállítani, de lehetőség van összevont nyilvántartás készítésére is, ha a teljesítési feltételek azonosak, vagy a szerződések tartalmukban szorosan összefüggnek. Az összevonást minden esetben meg kell indokolni.

Egyszerűsített nyilvántartást akkor lehet készíteni, ha a kapcsolt vállalkozással kötött szerződésben szereplő ügylet értéke nem haladja meg az 50 millió forintot. Az értékhatár szempontjából az összevonás alá kerülő szerződések összértéke a mérvadó. Kedvezmény az adóév végén mikro- vagy kisvállalkozásnak minősülő cégek számára, hogy nem a PM-rendelet szerint kötelesek a elkészíteni nyilvántartásukat.

A feltételes adómegállapításhoz hasonlóan 2007-ben várhatóan nálunk is bevezetik a kifejlett transzferár-szabályozású országokban rég bevett „szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárást” (Advance Pricing Agreement – APA). Az a célja, hogy a vállalkozások könnyebben meghatározhassák az érintett adóhatóságok által is elismert transzferárakat.

Módszerválasztás

Általánosságban elmondható, hogy a módszereknek kijelölt hierarchiája van ugyan, de nincs kötelezően előírt alkalmazása, ez mindig az adott ügylettől függő döntés. A transzferárszabályok bizonyos fokig lehetőséget adnak az adótervezésre, ezért különösen fontos az alkalmazott módszer helyes megválasztása.

A kapcsolt felek közti ügylet árainak vizsgálatára a legegyszerűbb megoldást az összehasonlítható (külső és belső) ügyletekben független felek között alkalmazott árakhoz való viszonyítás, az összehasonlító árak módszere adja. Ha nem található ilyen ügylet, akkor kézenfekvő az érintett termék vagy szolgáltatás költségeihez hozzáadni az ágazatban jellemző szokásos hasznot (költség- és jövedelemmódszer). Érdemes még megemlíteni a viszonteladási árak módszerét is, amikor a kapcsolt ügyletben értékesített, majd egy független félnek továbbértékesített termék árát vesszük figyelembe.

A transzferárak adóhatóság számára is kielégítő alátámasztására ajánlatos a megfelelő szakembert megbízni, aki nemcsak a dokumentáció elkészítésével tud hozzájárulni az adóellenőrzés kockázatának csökkentéséhez, hanem feltételes adómegállapítás során képviselni tudja a vállalkozást.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.