Lendületben
Emlékezetes, hogy tavaly a filmtörvény bevezetését követően hosszú hónapokig csupán egyetlen árva hazai produkció tudott a költségvetés 20 százalékát kitevő közvetett állami támogatáshoz jutni. Ám amint az októberi törvénymódosítás nyomán a hazai produkciókat támogató vállalkozók is megkapták azt az áfamentességet, ami a bérmunkás filmeknek “alanyi jogon” járt, egyetlen negyedév alatt 19 filmes produkció jutott összesen közel 700 millió forintos többletforráshoz. Nos, nem véletlen, hogy az idei őszre az összeférhetetlenség kérdése került napirendre. Annál is kevésbé, mert a nyári hónapokban a hazai filmipar egyik legemlékezetesebb, botrányoktól, politikai felhangoktól sem mentes vitája zajlott többek közt arról, hogy lehet-e a kurátor operatőre egy államilag támogatott filmnek.
A “termelési statisztikák” a 2004-es filmtörvény sikeréről tanúskodnak, ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a tavaly őszi első nagy módosítást követően, amikor a hazai produkciókat egyenjogúsították a külföldi bérmunkákkal, most ismét módosítás előtt áll a törvény: ezúttal a pályázati pénzekről döntő kuratóriumok tagjainak összeférhetetlensége került napirendre. A törvényalkotók mentségére szóljon, hogy a változásokat az élet kényszeríti rájuk, s mondhatni, meglehetős gyorsan reagálnak.
A határ a csillagos ég?
A filmipar statisztikai hátterét tekintve akár hurráoptimisták is lehetnénk. Ahogy arról Taba Miklós, a Nemzeti Filmiroda igazgatója egy minapi filmszakmai konferencián beszámolt: 2004-ben, júniustól számítva 7 külföldi bérmunkát forgattak Magyarországon, ezek filmgyártási költsége összesen 1,8 milliárd forint volt. Ezzel szemben az idei évben már 12 produkció költött el 11 milliárdot. Az igazgató értékelése szerint a nálunk készülő produkciók minősége is javult, amennyiben nagyobb költségvetésű, igényesebb kivitelű filmek készültek, mint tavaly. Hasonlóan növekedés tapasztalható a magyar részvételű koprodukciós filmek területén is, ahol tavaly 11 munka készült 1,2 milliárdért, idén pedig 16 koprodukció 5,2 milliárdos költséggel. Magyar filmből 68-at gyártottak 2004-ben, az idei adatok szerint pedig 85 alkotás született. A költségek 3,5 milliárdról közel 5 milliárdig emelkedtek. Taba következő lépésként a filmes infrastruktúra fejlesztését jelölte meg, hozzákapcsolva ehhez a szakemberképzést is, mondván, a külföldi produkciók magyarországi bérmunkájának egyelőre határt szab a szerény műtermi lehetőség és a viszonylag kevés szakember.
Forgathat-e állami pénzből a döntéshozó?
A tervek szerint még az idén a kormány elé kerül a filmtörvény és a filmgyártással összefüggő adóigazolások kiadásáról szóló rendelet módosítása. Mint azt Zachar Balázs, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma főosztályvezetője elmondta, a filmtörvény esetében részben technikai jellegű módosításokra kerül sor, másfelől az összeférhetetlenség kérdése kerül napirendre. A technikai jellegű módosítások közül megemlítette, hogy a tervek szerint az eddiginél pontosabban fogják meghatározni az artfilmek besorolásának feltételeit, de a napi gyakorlat által felvetett igényeknek megfelelően egzakt meghatározást kap az úgynevezett európai koprodukciók besorolása is, ami szintén a Nemzeti Filmiroda feladata. Továbbá a törvényalkotók a Nemzeti Filmvagyon ma még meglehetősen képlékeny fogalmát is pontosítani kívánják. Ennél lényegesebb, mondhatni kardinális probléma az állami támogatások elosztásáról döntést hozók összeférhetetlenségének kérdése.
Ez nem kizárólagosan a filmes támogatások kapcsán merült fel, ugyanis most a törvény-előkészítők tekintik át a Nemzeti Kulturális Alapprogram ez irányú szabályozását is. Amint azt Zachar elmondta, az előkészületek során jelenleg két irányzat tapintható. Az egyik szerint a nulla tolerancia elvét kellene érvényesíteni. Eszerint támogatott produkció, esemény, kiadvány elkészítésében nemcsak a döntéshozó, de közeli hozzátartozója sem vehetne részt. A másik irányzat képviselői azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy egy ilyen kis országban számos szakma olyan szűk, ilyen például a levéltárosoké, de egyes vélemények szerint a filmeseké is, hogy alig-alig van mód a viszonylagosan nagy létszámú kuratóriumok tagjainak mellőzésére. Nos, ez az irányzat azt az álláspontot képviseli, hogy elegendő, hogy ha az adott produkcióban, eseményben, kiadványban érintett kuratóriumi tag személyesen nem vesz részt a döntésben. Végül az adóigazolások kiadásáról szóló rendelet olyan irányú módosítása van napirenden, amely nyomán tételesen felsorolják majd azokat a költségtípusokat, amelyek az államilag támogatott filmkészítés során elszámolhatóak. A kérdéses tételek közé tartozik például a külföldről megrendelt anyagok sorsa, az utazás elszámolása, vagy például a rezsiköltség.
Kereszttűzben a kuratórium
Nem véletlenül került napirendre az összeférhetetlenség kérdése. A nyári uborkaszezon filmipari szenzációja volt ugyanis a magyar moziportál “hasábjain” lezajlott vita, melynek éle egyértelműen a Magyar Mozgókép Közalapítvány alapítói és kurátorai ellen irányult. A támadások nyomán az érintettek maguk is kénytelenek voltak elismerni, hogy az MMK alapítóinak produkciói jelentős állami támogatást kaptak. Így például a Hunnia Filmstúdió kapta magasan a legtöbb játékfilmes támogatást, összesen 280 millió forintot, de a szintén alapító Objektív Filmstúdió is 120 milliós összegben részesült. Erre Grunwalsky Ferenc, a kuratórium elnöke úgy reagált: az alapítók közt lévő gyártó stúdióknak semmilyen ráhatásuk nem lehet a döntésekre, hiszen “ők csak háromévente szólhatnak bele a közalapítvány munkájába, amikor megválasztják a kuratóriumot. Nézzék csak meg, hány filmtervet adott le a Hunnia és más alapítók, és hányra nem kaptak pénzt!” Azt viszont Grunwalsky sem tagadta, hogy nem túl egészséges helyzet, ha a végső döntéseket kimondó kuratórium személyi összetételét meghatározó szervezetek közt a közalapítvány összegeire pályázók is vannak: “Természetesen akarunk változást, de ez egy több éve zajló vita. 27 alapító szervezete van az MMK-nak, és ezek csak saját döntéssel számolhatják föl magukat. A közalapítványt alapító stúdiókat érintő bírálat mellett az összeférhetetlenség vádja magát Grunwalsky Ferencet sem kerülte el, amennyiben szóba került, hogy a kuratórium elnöksége mellett a Filmművészeti Egyetem vezető tanára, illetve operatőrként többször alkotóként vesz részt az MMK pályázatain nyertes játékfilmekben. Többeknek szemet szúrt, hogy például az SZFE-n Grunwalsky tanársegédjeként dolgozó Miklauzic Bence 10 milliót nyert filmtervével, bár a leadási határidőt néhány órával lekéste.
Emellett az idén két olyan film is nagy összegeket nyert, ahol Grunwalsky operatőrként érdekelt: Jancsó Miklós 120 millió, Szomjas György pedig 80 millió forintos támogatást kapott új filmjére. Ezzel kapcsolatosan az MMK azt közölte, hogy az ilyen pályázatok jóváhagyásánál Grunwalsky nem vesz részt a kuratórium munkájában, hanem elhagyja a termet.
Maga Grunwalsky pedig azt panaszolta: “Mindenki tudja, annak idején én úgy vállaltam el az elnökséget, hogy nem jó szívvel, de lemondok arról, hogy közpénzből filmet rendezzek. Nem mondom, hogy ezt jól bírom. Azt viszont kijelentettem, hogy operatőrként továbbra is tevékenykedni fogok, hiszen az egy alkalmazott szakma. Ez minden művészeti ágban hasonlóképp megy. Egy képzőművészetin tanító művész is szokott szobrokat készíteni.”
