Hazai bukásveszély
Pang a kész ékszerek piaca Magyarországon, a boltok kirakataiban nem ritka a 70 százalékos leértékelést hirdető matrica sem. Takács József, a Victoria GEM ügyvezető igazgatója – a Magyar Nemesfémesek Országos Szövetségének elnöke – úgy véli, nincs esély a fordulatra. Az arany ára itthon grammban számítva a napokban – a januári 2500 forint körüli szint után – már a 3050 forinton mozgott, ám a késztermékekben ezt lehetetlen érvényesíteni. A folyamatnak még koránt sincs vége, év végére 3200-3300 forintos árra számítanak, de ez várhatóan a karácsonyi kínálatban sem fog tükröződni. „Olyan termékeket próbálunk gyártani, amelyekben kevesebb a nyersarany, mert a fazont, a munkát jobban megfizetik a vásárlók. Több figyelmet fordítunk az ezüstre is, az iránt nő a hazai vásárlók érdeklődése” – mondja Takács József.
A rendszerváltás előtt összesen 2,8 tonna ezüstöt és ezzel megegyező mennyiségű aranyat fémjeleztek Magyarországon, mostanra az arany mennyisége megduplázódott, miközben az ezüsté közel meghatszorozódott, jelezve az igények átalakulását. A szakma egyébként is számtalan problémával küzd. Az év közepétől az unión kívüli országokból behozott árura ismét előre fizetendő az áfa, a fémjelzés magas költségei és a kereslet hiánya pedig súlyosbítják a nyersanyagár emelkedésének következményeit. „Az árrés folyamatosan csökken, és ezt már csak a nagyok lesznek képesek túlélni” – véli a szakember, aki szerint a hazai kiskereskedők 40 százaléka lesz kénytelen lehúzni a rolót.
Amint az már az ilyen helyzetben lenni szokott, a szakértők között beindult a nagyotmondási verseny. David Davis, az Australasian Investment Review (AIR) által idézett elemző 2008-ra 700, 2010-re 800 dolláros árfolyamot prognosztizál, s úgy véli, 2015-ben az 1200 dollárt is eléri az árfolyam. Szerencsére vannak olyanok is, akik tudják, az aranyár sem egyirányú utcában mozog: a Goldman Sachs szakértője például alig egy hónapja emelte meg az idei, előzetesen 424 dolláros átlagárprognózisát 433 dollárra, 2006-ra pedig 430 dolláros átlaggal számol. Középutasnak számít a világ vezető aranybánya-társasága, a Newmont Mining elnöke: Pierre Lassond szerint 525 dollár lehet a sárga fém januári értéke. Szerinte nemcsak a dollárral, hanem a világ összes valutájával összevetve is jobb befektetés lesz az arany a következő időszakban.
Miért most?
Az emelkedés kiváltó okai utólag persze egyértelműnek tűnnek, ám nyitva marad a kérdés: miért pont most? A hirtelen drágulást a közelmúlt terroreseményeivel és természeti katasztrófáival meg lehet ugyan indokolni, de ilyen alapon az elmúlt évben szinte bármikor megugorhatott volna az ár. Könnyen emészthető magyarázat, hogy a mai bizonytalan helyzetben az aranyban keresik a menedéket a befektetők, ilyen alapon viszont máshol is csökkenne a kockázatvállalási hajlandóság, egyebek közt a feltörekvő piacokon. Ez viszont nem látszik. Így aztán nehéz a mára ráhúzni a klasszikus történelmi példát is: a nemesfém ára azt követően érte el eddigi történelmi csúcsát 1980-ban, hogy a Szovjetunió lerohanta Afganisztánt, Iránban pedig kitört az iszlám forradalom.
Szintén elhangzik kiváltó okként a gyenge dollár is, de csak olyanok szájából, akik az idén még nem néztek rá a zöldhasú ármozgását mutató grafikonokra. Már fundamentális okként hangzik el az is, hogy az energiaárak emelkedése inflációt gerjeszt, az amerikai jegybank még sokáig kamatot emel, ami lelassítja a gazdaságot. Azaz a vetélytárs piaci instrumentumok hozama várhatóan nem lesz magas a következő időszakban, ami kedvez az alternatív és biztos befektetéseknek. Az idén mindenesetre már az aranynak áll a zászló, ami vonzza az új beszállókat.
Az igazi ok
Csakúgy, mint egészen a legutóbbi hónapokig az olajár esetében, itt is kevés szó esik a hosszabb távú trendet eldöntő legfontosabb tényezőről, a kereslet-kínálat egyensúlytalanságáról. Pedig a termelés zsugorodik, 1990 óta összesen 1200 millió uncia arany került napvilágra, s ezalatt összesen csak 400 millió unciányi utánpótlásra képes lelőhelyet kutattak fel a bányatársaságok. Ezek az elmúlt esztendőben 1,4 milliárd dollár értékű aranyat dobtak piacra, szemben az 1997-ben regisztrált 3,5 milliárd dolláros értékkel. Ennek egyik magyarázataként említik a dél-afrikai valuta erősségét a dollárral szemben, amelynek következményeként az ottani bányák számára elviselhetetlenül drágává vált a termelés. A világ teljes kitermelése elemzők szerint 2010-re mintegy 20 százalékkal csökken.
A kínálati oldal további szűküléséért a jegybankok gyökeresen megváltozott magatartása is okolható. Ezek ugyanis az utóbbi években – feladva 40 esztendeje megszokott eladói szerepüket – őrzik készleteiket, immár csak nagyon korlátozottan értékesítenek aranyat a nyílt piacon. Az Európai Központi Bank (ECB) 1999-es létrejöttekor eszközeinek mintegy 15 százalékát tette ki az arany, azóta ez, anélkül, hogy megmozdították volna, 21 százalékos részt tesz ki, de a többi európai jegybank is profitál megőrzött aranykészleteinek felértékelődéséből.
A mérleg másik serpenyőjét ezzel szemben a lendületesen növekvő ékszerpiaci igények, és az olajüzleten meggazdagodó országok aranyéhsége egyaránt húzza. Frank Holmes, az U.S. Global Investors nevű, mintegy 2,8 milliárd dollárnyi összeget forgató befektetési alap vezérigazgatója egy konferencián kifejtette, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagállamai várhatóan dollárkészleteik 1-2 százalékát aranyra váltják már a közeljövőben. A „petrodollárok” 200 milliárd dollárra duzzasztották becslések szerint az OPEC külföldi valutakészleteit, ennek következményeként legalább 50 millió unciányi aranyra pályáznak. Ha ezt megszerzik, kincstáraik aranytartalékai várhatóan 15 százalékra, az 1980-as szintre duzzadnak majd. Ami Kínát illeti, ott a kincstári éhséghez még a lakossági vásárlásokat lehetővé tevő 2002-es liberalizálás is hozzájárult. Egyes vélemények szerint összesen akár 1000 milliárd jüan is megjelenhet az elkövetkező években az aranypiacon, és ez 3 ezer tonna aranyra generálhat keresletet.
Keleti nyomás
Ami pedig a piacon 70 százalékos részt képviselő, normál ékszerpiaci keresletet illeti, az az ázsiai országokban kivétel nélkül lendületesen nő. A 2005 májusával végződő tizenkét hónap alatt összesen 38 milliárd dollárért vásároltak az ékszerészek, mintegy 40 százalékkal meghaladva az egy évvel korábbi hasonló időszak igényét. India, Tajvan, Szaúd-Arábia, Kína súlya a legnagyobb e kosárban, ezek az országok 20-30 százalékos keresletnövekedést jelentettek az elmúlt hónapokban. Az ékszerárakban unciánként mintegy 25 dolláros drágulás tükröződik, de ezt a fogyasztók, legalábbis a világ tőlünk távol eső részén, készségesen kifizetik. Így aztán tényleg nem tűnik közelinek a trendváltás.
