Gazdaság

Hurrikán hozam

admin
admin

2005. 09. 29. 08:00

Katrina és Rita a figyelem középpontjába helyezte az időjárással kapcsolatos kockázatok kivédésére létrejött konstrukciókat.

Megszokhattuk, hogy augusztus végén a balatoni lángossütők és fagyiárusok az időjárást okolják a várakozásaiktól elmaradó bevételért. Noha az idén teljesen igazuk is lehetett, egy jó és egy rossz hírrel szolgálhatunk számukra: a pénzpiacokon már van mód az ilyen esetekkel szembeni hatékony védekezésre; igaz, ezekkel Magyarországon még nemigen lehet élni.


Az időjárás és az időjárási kockázatok kezelése az utóbbi évek, hónapok szélsőséges éghajlati eseményei nyomán ismét az érdeklődés homlokterébe került. Valójában a mezőgazdaság időtlen idők óta „ismeri” az időjárási kockázatot. A nyugat-európai civilizáció az évszázadok során e mellett kitermelte az utazással és az energiaiparral kapcsolatos időjárási kockázatok fogalmát is. Az időjárás e három területre közvetlenül hat: a jégeső elveri a termést; ha nem esik a hó, rossz lesz a síszezon; ha pedig jön a hőség, csúcsüzemben dolgoznak az erőművek, mert mindenhol csúcsra járnak a légkondicionálók.

Az időjárás változása azonban az emberek fogyasztói szokásaira is nagy hatással van, kialakul az egyes iparágak szezonalitása, s ezzel az adott vállalatok befektetői is számolnak. A szezonálisan megszokottól eltérő időjárás tetemes kockázatot hordoz. A Coca-Cola Enterprises – az üdítőital-cég palackozó vállalata – például 2003 júliusának végén bejelentette, hogy a szokatlanul hűvös európai nyár rossz hatással lesz eredményeire, mire még aznap zuhant a részvénye vagy 20 százalékot. A brit Northern Foods pedig – amely mikrohullámú sütőben pillanatok alatt készre melegíthető ételeket gyárt – 2003 szeptemberében kirúgta egyik vezető tisztségviselőjét, mert az nem számolt az időjárási kockázatokkal. A társaságnak feltűnt ugyanis, hogy a szokottnál forróbb nyári napokon az emberek nem nagyon szeretik a mikrosütőt használni, s így visszaesik a forgalom.

Az olajár alakulásának legnagyobb bizonytalansági tényezője is – a politikai kockázat mellett – az időjárás. Az amerikai finomítók jelentős része a hurrikánok által „előszeretettel látogatott” Mexikói-öbölben helyezkedik el, az arab országokból érkező tankhajók itt érik el leggyorsabban Amerika partjait. A viharok által okozott károk gyakran átmeneti, rosszabb esetben tartós leállásra kényszerítik a finomítókat, s ez megjelenik az olajárakban is. Így az időjárás kontraktusok kapóra jönnek a határidős olajár-piacon spekuláló befektetőknek, kockázataik fedezésére.

Az 1990-es évek második felében kitalálták, hogy a havi vagy az időszaki átlaghőmérsékletekből indexeket lehet képezni, s ezekhez dollárértékeket rendelve kereskedni lehet az időjárással is, hasonlóan a részvényindexekhez, a devizákhoz vagy a kamatokhoz. Nemsokára – 1997 végén – megjelentek az első nem szabványos kereskedelmi ügyletek, majd ezek sikerén felbuzdulva a Chicago Mercantile Exchange (CME) hamarosan kialakította saját időjárás kontraktusait.

Gócpontok

Európában Hollandia és Dánia a leginkább veszélyeztetett az extrém időjárás gazdasági hatásaitól – olvasható ki az ABN Amro júniusban bemutatott tanulmányából. Ezen országok termelésének több mint 30 százalékát érinthetik a különleges időjárási helyzetek. Magas kockázatú országnak számít még – 25-30 százalékos részaránnyal – Nagy-Britannia, Spanyolország, Olaszország, Svédország és Norvégia. A befektetési bank becslései szerint a szélviharok és az áradások Nyugat-Európa és Skandinávia területén 1980 és 2003 között 2,8 milliárd euró kárt okoztak, míg Észak-Amerikában ugyanezen időszak alatt csaknem 6 milliárd euró volt a kár, az Egyesült Államok délkeleti régiója ebből egymagában nagyjából 1,73 milliárd dollárral részesedett.

Az időjárás az áru- és határidős piacok többi „termékéhez” képest azzal a sajátossággal is rendelkezik, hogy nem lehet sem irányítani, sem nagy bizonyossággal előre jelezni. Az időjárás piacok elterjedése ezért felfokozta az érdeklődést a minél pontosabb és a lehető leghosszabb távú meteorológiai előrejelzések iránt. A tőzsde 1999-ben lépett tovább, s bevezette az időjárás kontraktusokon alapuló indexekkel folytatott határidős, s az ezekre épülő opciós kereskedést. Ezt követte 2003-ban öt európai nagyváros, majd 2004-ben két japán város kontraktusa. Így a fagyiárusok világszerte megtehetik, hogy a rossz időtől félve „megshortolják” a hőmérsékletet: ha tényleg bejön az, hogy a vártnál hűvösebb a nyár és kevés fagyi fogy, legalább a fedezeti ügyleten elért nyereség biztosítja, hogy ne menjenek tönkre. S persze nem csak védekezésre használható a termék, hanem egyszerű spekulációra is. Amatőr meteorológusok figyelem! Aki az átlagnál jobban eltalálja az időjárást, akár meg is gazdagodhat.

A CME – egyébként az Egyesült Államok legnagyobb határidős piaca – az idén a Katrina hurrikán rombolása utáni időszakig nagyjából 500 ezer időjárással kapcsolatos kontraktust forgalmazott az előző teljes éves 122 ezer után. A napi forgalom az idei második negyedévben duplája volt az első negyedévesnek. Az elmúlt év végén elemzői számítások szerint az időjárással kapcsolatos derivatívák piaca nagyjából 4,6 milliárd dollárosra rúgott. Az idén ez minden bizonnyal jócskán megemelkedik.

A legegyszerűbb kontraktus a „hideg” és a „meleg”, amelyeket a korábbi időszakok átlagos napi középhőmérsékletei alapján számolnak, s így védelmet nyújthatnak az átlagosnál hidegebb, vagy az átlagosnál melegebb napok gazdasági kockázatai ellen. E konstrukció egyébként például sportesemények és szabadtéri rendezvények időjárási biztosítására is alkalmas. (Mennyire örülnének ennek például a Sziget szervezői…) Szintén hasonló indíttatásból alakultak ki a „zivatar” és a „hóesés” kontraktusok.

Európában az ABN Amro volt az egyik úttörő: a bank 2001-ben lépett be az időjáráspiacra. Fedezeti ügyleteket kötöttek a holland építőipari szakszervezetek megbízásából, hogy az építőmunkások ne maradjanak pénz nélkül, ha a túlságosan hideg időjárás akadályozza az építkezéseket.

A CME-n lehet az európai időjárásra vonatkozó ügyleteket is kötni, jelenleg öt európai nagyvárosra van kontraktus.

A hőmérséklettel összefüggő kontraktusokat – ezek „teljesítési helye” 12 amerikai nagyváros repülőtere – az élelmes alapkezelők gyakorlatilag bármilyen termékkel szemben megjátszhatják, legyen az a szója, a földgáz vagy a kőolaj. Az időjáráshoz kapcsolódó derivatívák árfolyama ugyanis lassabban mozog, mint a termékpiacok jegyzései, így lehetőség kínálkozik a kockázatmentes, vagy legalábbis kevésbé rizikós ügyletekre. Sőt, a játékos kedvű befektetők és a spekulánsok akár egymás ellen is megjátszhatják mondjuk a chicagói O’Hare reptérre szóló időjárás kontraktust például a New York-i La Guardiára szólóval szemben. A repterek beépítése az időjárás kontraktusokba azért volt lényeges, mert e helyeken jól felszerelt és megbízható meteorológiai állomások vannak, s viszonylag hosszú, így a valószínűség számításra alkalmas adatsorokkal rendelkeznek. Ezek értékelése és elemzése felkészült meteorológiai apparátust igényel.

A határidős piacokon korábban a fizikusok voltak a sztárok, lehet, hogy elérkezett a meteorológusok ideje?

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.