 |
Brüsszel a múlt héten „eredményt hirdetett” abban a kormány és az ellenzék közt zajló vitában, hogy vajon Magyarország pozitív nettó egyenleggel zárta-e az uniós tagság első évét. A válasz igen: hazánk az Európai Bizottság végleges számításai szerint 2004-ben 176 millió euróval több pénzt kapott a közös költségvetésből, mint amennyit oda befizetett. Bár az összeg abszolút értékben az ötödik legnagyobb a tíz új tagállam között, két szempontból mégis az utolsó helyre szorultunk. Egyrészt a csatlakozás előtti utolsó évhez (2003-hoz) képest Magyarország zárta a legkisebb többlettel a tagság első évét (mindössze 5 millióval nőtt a nettó egyenleg). Másrészt a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) százalékos arányában a magyar nettó egyenleg a legkisebb: mindössze 0,25 százalék. Utóbbi kimutatás egyébként nem veszi figyelembe az adminisztratív költségeket. Az összehasonlítás kedvéért: a cseheknél a GNI 0,33, a szlovénoknál 0,43, a szlovákoknál pedig 0,51 százaléka volt az első éves nettó egyenleg. Az Európai Ügyek Hivatala (EÜH) korábban 76,48 milliárd forintra becsülte az első éves magyar pozitív nettó egyenleget. Az eltérésben – az előcsatlakozási támogatások elkönyvelése és a tényleges forint/euró átváltási árfolyamok mellett – az EÜH szerint az is szerepet játszott, hogy az úgynevezett belső politikai jogcímen nyújtott támogatások az Európai Bizottságtól közvetlenül jutnak el a kedvezményezettekhez.
A többi új tagállamhoz képest viszonylag szerényebb eredmény oka, hogy hazánk tavaly közel 70 millió euróval kevesebb pénzt kapott, mint arra a számára korábban megállapított keret és a bizottság tervei szerint jogosult lett volna.
A különbségnek alapvetően két oka van. Valamennyi új tagállamra igaz, hogy szakértők szerint tavaly a vártnál kedvezőbben alakultak az agrárpiaci viszonyok, mivel a belső kereslet az egyébként bő termést is meghaladta. Ennek az lett a következménye, hogy az EU a tervezettnél kevesebb pénzt fizetett ki az újonnan taggá vált országoknak exporttámogatásra. Magyarország esetében bizottsági források azonban még egy magyarázatot találtak, nevezetesen azt, hogy az ország a várakozáson (és a lehetőségen) alul teljesített a felzárkóztatási (strukturális és kohéziós) alapok lehívásában, a legtöbb új tagállamnál gyengébb teljesítményt nyújtva. Brüsszelben ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy annak idején Görögország és Spanyolország első éves teljesítménye sem különbözött Magyarországétól.
