Gazdaság

Óda a kukoricához

admin
admin

2005. 09. 29. 08:00

Amikor ezt a rovatomat sok évvel ezelőtt írni kezdtem, nem hittem volna, hogy egyszer még ilyen elvetemültségre is képes leszek, s egy gazdasági csúcsmagazinba verset csempészek, mi több, a saját versemet. De néha olyan jólesik a koráram ellenében ravaszkodni, mit mondjak: szél ellen satöbbizni. A verset 1951-ben írtam, újdonsült tanyasi kitelepítettként (1956-ban jelent meg először). Éjjel a címe. Megtalálható Eszkimó nyár című gyűjteményes kötetemben.

„Fekete tollait lágyan / hullajtja az éj. / Földről válik le a nappal, / mint a tojáshéj. / Elgurult a hold is messze / ezüst-hinteni. / Fekete belét a Föld most / kiterítheti. / Fenn az égen csillagpor, de / lent szurokvilág. / Hajlott háttal bandukolnak / a kukoricák.”


Érdekes, amit mondott róla legrégebbi élő barátom (64 éves volna e barátság, ha volna, elvégezte átkozott munkáját a politika). E régi barát (szintén volt kitelepített) sokszor elmondta, hogy őneki hangulatában a kitelepítés alapélményét jelentik ezek az éjszakában menetelő, hajlott hátú kukoricák. Valósággal szerelmes volt a versembe. Én pedig a kukoricába vagyok szerelmes. Tudom, hogy derék magyar ember a magyar búzát kell szeresse, melyben sok a sikér, méghozzá magyar sikér! De mióta láttam 1950-ben a plakátokon Rákosi elvtárs kövérkés alakját, tök kopasz fejét a magyar búzamező hullámzó aranyában, egy kalászt simogatva (rendes parasztember sosem menne búzát taposva a kalásztenger közepébe) – azóta nem tudok ettől a képtől szabadulni. (Persze, hogy nem a szegény búza bűne.) De hát az Alföldön a búza a szent termény, a Felvidéken pedig a krumpli (írok még arról is egyszer) – a kukorica meg itt is, ott is. Ebből is látszik a fontossága. Gondoljuk csak végig, mi mindenre jó. Baromfi. Szeretem nézni, amikor mohón szedegeti a baromfinép a legyezőszerűen kiszórt kukoricaszemeket. Libamáj (különösen tokaji aszúban pácolva), melynek előzménye persze szegény liba embertelen tömése kukoricával heteken át. Disznóhizlalás. Élvezet nézni, hogy a disznó roppant gusztussal őrli-ropogtatja a kukoricát, öröm a gazdának, aki mindjárt szalonnában, sonkában és kolbászban méri ősszel ledöfendő legkedvesebb disznaja étvágyát.

Aztán a kukoricafosztás ősi rituáléja. Mennyi népdal, vers, hagyomány, szerelem és lakodalom született az égisze alatt. A csuhé, a kukoricacsövet betakaró levélköteg, a tehenek legfőbb csemegéje. A régi parasztvilágban pedig csuhéból készült a baba a kisgyerekeknek. A kukoricának a szára – a mi bambuszunk – mennyi mindenre jó, még ólt is lehet belőle építeni. Én kitelepítés alatt (és utána is) pénzt kerestem vele. Felszabdaltam egyenlő darabokra a legszebb „bambuszokat”, két bicikliküllővel jó szorosan összefűztem, fényesre lakkoztam – és készen volt a praktikus, jópofa lábas és tál alátát. Sokat eladtam belőle.

De a legfontosabb tulajdonsága a kukoricának, hogy rettenetesen szeretem! Minden formájában. Olyan réteges juhtúrós kukoricamálét sosem fogok enni többé, amilyet az anyámnál szolgáló, gyönyörű és nagybögyű székely Róza készített. És micsoda finomság a jó görhe (kukoricadarából készült édestészta). De nekem a legeslegjobb csemege a csöves főtt kukorica. Ha sikerül jó példányt eltalálni, hogy nem túl fiatal, nem túl öreg, halvány aranyszínű, hamvasan édes, szétolvad a szájban: nincs annál finomabb a világon! Nagyapám úgy ette, hogy szünet nélkül végig- és körberágta a csövet, majd szusszant egy nagyot és elégedetten körülnézett. Hatalmas gazdászbajuszán felnyársalva ott maradt néhány sárga szem, míg szalvétájával le nem törölte. Valahányszor jó szúrósan megcsókolt – mindegy, hogy mikor, egész évben, télen-nyáron -, mindig édes főtt kukorica illata volt a bajuszának. A kukorica illata nem ételillat. Hanem éteri illet. Az éteri világba elpárolgott nagyapa illata. Áldott lény, nagyapám, áldott légy, kedves kukorica!

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Armed Catalan policemen, known as Mosso d'Esquadra pass by the FC Barcelona logo with a black ribbon and a message reading "We are all Barcelona" before the Spanish league footbal match FC Barcelona vs Real Betis at the Camp Nou stadium in Barcelona on August 20, 2017.
Security barriers were put up at the entrances of the Camp Nou to stop vehicles after a deadly jihadist attack three days ago. An outcry has erupted on social media and in the press about the absence of bollards -- short, concrete posts to stop vehicles from driving onto sidewalks, with some people even demanding the  mayor's resignation for ignoring police recommendations for such preventive barriers. Drivers have ploughed on August 17, 2017 into pedestrians in two quick-succession, separate attacks in Barcelona and another popular Spanish seaside city, leaving 14 people dead and injuring more than 100 others / AFP PHOTO / LLUIS GENE
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.