Eletérések
Az ESA ’95 szerinti hiánymutató (nettó hitelfelvétel) az államháztartási törvényben meghatározott pénzforgalmi szemléletű deficitmutatótól több vonatkozásban is eltér. A számítások a bevételek tekintélyes hányadát kitevő adónemeknél (személyi és társasági jövedelemadók, forgalmi és fogyasztási adók), a társadalombiztosítási és munkaadói járulékoknál, a kamatoknál, valamint egyes vállalati és lakossági támogatásoknál eredményszemléletű kalkulációt tartalmaznak. A hiánymutató alakulását befolyásolják továbbá a költségvetésen kívüli (kvázi-fiskális) tevékenységek tranzakciói: a követelés-elengedések (adótartozások, állami kölcsönök, járadékok); adósság-átvállalások (MÁV-hiteltartozások); az ÁPV Rt-nek a nem saját működésével kapcsolatos tevékenységei (pl. reorganizáció, szavatossági-kezességi, környezetvédelmi ügyek). Ezen minden olyan pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket érintő tranzakció is befolyásolja a maastrichti szemléletű hiány és az államháztartási hiány eltérését, amely az államháztartási bevételekben és kiadásokban szerepel. Ilyen műveletek pl. a visszterhes támogatások vagy a tulajdoni részesedések megszerzése és eladása.
A 2005-ös adatra vonatkozó első becslést még a 2002-es közétávú gazdasági program tartalmazta, amely három éves előretekintésben mintegy 2,5 százalékos GDP-arányos hiányt várt az Európai Unióban hivatalosnak tekintett ESA ’95 elszámolási rend szerint. A jelenlegi világggazdasági környezetben természetesen rendkívül nehéz három évre előre pontos becsléseket tenni, de a makropálya többek között 5-5,5 százalékos GDP-növekedési prognózisa már akkor is kétségekkel tölthette el a megfigyelőket. A PM akkori felfogására jellemző, hogy még a „pesszimista” forgatókönyv szerint is 4,5-5 százalékos növekedést várt.
Makropálya anno 2002
Ami a 2002-es várakozások esetében még érdekes, az hogy a 2,5 százalékos 2005-ös hiánycél esetében még szó sincs a magánnyugdíjpénztári befizetésekkel való korrekcióról. A 2002-es év katasztrófálisan sikerült, a 100 napos program és benne a közszféra béremeléseinek hatása mellett a kvázi-fiskális szektort (pl. Magyar Fejlesztési Bank) is „konszolidálni” kellett az államháztartási elszámolásokban. Az 5,5-6 százalékos vállalás helyett 9,2 százalékos lett az ESA szerinti hiány, de a kormány 2003-ra már ismét csak 4,8 százalékos mutatót várt.
Makropálya anno 2003
A 2003-as középtávú programban a 2005-ös tervszám három tized százalékponttal 2,8 százalékra nőtt, és a PM már ekkor megkezdte a különböző alternatív mutatókkal való trükközést: a közgazdaságilag értelmes, de az ESA-számbavétel szempontjából nem releváns ciklikusan kiigazított hiány például épp az eredeti tervben szereplő 2,5 százalék lett volna. Még László Csaba miniszterségének korát éljük, amikor megjelenik a nyugdíjpénztári korrekció is a hivatalos számbavételben: a reform hatásával korrigált 2005-ös prognózis mindössze 1,9 százalékos volt. A 2004 május elsejei csatlakozás után már nem középtávú hanem konvergencia-programot kellett készíteni, a tervezett eurózóna-csatlakozásra való tekintettel. A 2003-as tényadat már ekkor 1,1 százalékponttal meghaladta a tervezettet, és 5,9 százalék lett. Ennek megfelelően a 2004-es terv is 4,6 százalékra módosult.
Makropálya anno 2004
A 2005-ös prognózis közeledve a céldátumhoz már a realitás jegyeit mutatja: az egy évvel korábbi 2,8 százalékról 4,1 százalékra emelkedik. A nyugdíjreform továbbra a PM szakértői szerint továbbra is mintegy 0,8 százalékpontos kiesést jelent, a korrigál mutató így 2005-re vonatkozóan 3,3 százalékos. A makrogazdasági előrejelzés is óvatosabban kalkulál: a GDP-növekedés 3,5-4 százalékos lehet, míg az éves átlagos inflációt kicsit felül is lövik a 4,5 százalékos számmal. Optimista eseteben a PM még a 2009-es eurócsatlakozást sem tartja elképzelhetetlennek, de a cél továbbra is a 2003-as 2008-ról felfelé módosított 2010.
A sok szempontból irreális vállalásokat tartalmazó 2004 májusi első konvergencia programot azután már decemberben módosítani kellett. Ekkor tűzték ki az egészen a legutóbbi időkig védelmezett 4,7 százalékos 2005-ös ESA-hiánycélt, melyhez 3,8 százalékos nyugdíjreform-korrekciós szám járult. A 2006-os előrejelzés ugyanezen kategóriákra 4,1 illetve 3,1 százalékot tartalmazott.
Makropálya anno 2004 (második verzió)
A 2005-ös költségvetési folyamatok semmi változást nem mutattak a korábbi évekhez képest: a felültervezett bevételek és alultervezett kiadások az újításnak számító monstre államháztartási tartalék (erről bővebben: /Gazdasag/2005/09/08/kisgomboc_tartalek)
ellenére is kezelhetetlen problémák elé állították a PM-et. Mindemellett a tárca hosszú évek óta tartó opportunizmusa, melynek során számos törvényes és utólag törvénytelennek bizonyult lehetőséget felhasznált a hiányszám szebbre festéséhez jelentős áldozatot követelt.
Ezek közül is a legnagyobb hadművelet az autópálya-építés finanszírozásához kapcsolódott, melynek során egy számviteli kiskaput kihasználva próbált a GDP közel 2 százalékát kitevő „előnyre” szert tenni a kormány. Kérdéses, hogy az Eurostat döntései nyomán lesz-e még kedve a jövő évi választások előtt hasonlóan kockázatos és potenciálisan imázsromboló akciókba bonyolódnia a kabinetnek.
Nem csak a PM-en múlott
Miközben tagadhatatlan, hogy a kormány és benne elsősorban az aktuális pénzügyminiszterek vállalhatatlan vállalásaikkal mindent megtettek a költségvetési politika hitelének erodálódása érdekében, számos kedvezőtlen külső tényező is szerepet játszott a vártnál nagyobb GDP-arányos hiánymutatók kialakulásában. A teljesség igénye nélkül: a jegybank sokszor vitathatóan szigorú kamatpolitikája az államadósság után a vártnál lényegesen nagyobb kamatkiadást okozott az elmúlt években. Az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb bíróság számos ítélete érintette kedvezőtlenül az államháztartási egyenleget, ezek közül volt amely váratlan volt (kismamák jövedelempótléka), de olyan is, amely eleve kétséges műveletnek számított (a 13. havi fizetések átsorolása decemberről januárra). Az uniós csatlakozás talán legkedvezőtlenebb hatása a költségvetés szempontjából az import-áfa körüli mizéria volt, a bajt (kisebb bevétel) azonban a PM és Draskovics Tibor akkori miniszter az Állami Számvevőszék által is bírált fokozott ellenőrzésről szóló utasításai csak tovább tetézték. A művelet ugyan végeredményben hozhatott néhány milliárd forintos többletet, de a tárca többi válságkezelő-csomagjához hasonlóan nem tudott érdemben enyhíteni az elhibázott tervezés okozta károkon.
