Komoly belpolitikai vihart kavar már hónapok óta Olaszországban Antonio Fazio, az olasz jegybank elnöke, aki Silvio Berlusconi miniszterelnöknek a lemondására irányuló felszólítása ellenére a hét végére az IMF és Világban szokásos éves értekezletére utazott Washingtonba.
Berlusconi azok után szólította fel a jegybankárt távozásra, hogy lemondott posztjáról Fazio heves kritikusának számító Domenico Siniscalco gazdasági és pénzügyminiszter, s helyét a szintén jegybank-kritikusnak számító Giulio Tremonti, helyettes miniszterelnök vette át.
A hétvégét szintén a washingtoni rendezvényen töltő Tremonti a Corriere della Sera országos napilapnak nyilatkozva azt állította, teljesen negligálni fogja a jegybankelnököt. A felvetést Fazionak szegező újságíróknak a jegybankelnök nem kommentálta a gazdasági miniszter kijelentését – írja a BBC.
A már korábban is sokat támadott Fazio most úgy került ismét reflektorfénybe, hogy egyes feltételezések szerint jogtalanul adott engedélyt a Banca Popolare Italiananak, hogy megvegye a Banca Antonvenetat, egy nagyobb olasz bankot, kiütve ezzel a nyeregből az ABN Amrot, a másik esélyes holland pályázót. Az engedélyt Fazio úgy adta meg, hogy közben nyomozás zajlott a – főkönyvi problémákkal is küzdő – BPI ellen.
Az olasz média nyilvánosságra hozott egy felvételt, amint egy júliusi éjszakán a nem sokkal éjfél után telefonáló Fazio baráti hangnemben elújságolja a BPI akkori vezetőjének Gianpiero Fioraninak, hogy aláírta az akvizíció engedélyét. Fiorani a felvételek nyilvánosságra kerülése, majd az azt követő vizsgálat után távozott posztjáról, de Fazio minden korrupcióra vonatkozó vádat tagad és az őt támadó Siniscalcot szólította fel távozásra.
Az ezt követő erőpróba – a központi bank vezére és a gazdasági miniszter között – egyre lehangolóbbá vált – írja az Economist. Majd a gondolat, hogy Fazioval utazzon együtt a minisztert végül lemondásra késztette. De Siniscalco szerint a legnagyobb probléma az volt, hogy a kormánya tagjai nem álltak ki mellette bankárral folytatott harcában, és nem kényszerítették Faziot lemondásra.
Siniscalco lemondásának másik oka az volt, hogy a jelenleg a GDP 120 százalékára rúgó államadósság mérséklésére jelentős megszoraító intézkedésekre tett kísérletet a 2006-os büdzsében. Azonban a 21 milliárd eurós kiadáscsökkentés a koalíciós partner ellenállásán bukott meg.
Az ügy különös utójátéka, hogy az Antonvene végül mégis csak az AMB Amro kezébe kerül, miután a BPI igazgatósága kedden úgy döntött: eladja riválisának a Antonveneben levő 30 százalékos részesedését.
