Gazdaság

Nem szabad tologatni

admin
admin

2005. 09. 22. 08:00

A MÁV 3-6 hónap múlva működésképtelen lesz, ha a kormány nem hajt végre alaptőke-emelést, ám ha csak ennyi történik, akkor a pénz eltűnik - mondja a szervezet korszerűsítése mellett elkötelezett, frissen kinevezett vezérigazgató-helyettes, Heinczinger István.

Egy jól működő multinacionális vállalattól, konkrétan a Siemenstől, miért megy el valaki a MÁV-hoz vezérigazgató-helyettesnek?

– Kevesen értik ezt családon, baráti körön belül is. Én közgazdász vagyok, így amikor a Siemenshez jöttem, nemcsak a környezetem, hanem a német kollégáim közül is sokan nem hittek abban, hogy eredményt fogok elérni ezen a zárt piacon. Ez a fajta kihívás fogott meg a MÁV-nál is. Ha azt mondják nekem tíz hónap múlva, hogy személycserék miatt fel kell állnom, de addigra elindult a MÁV rekonstrukciója, a társaság nem a csőd felé megy, hanem valamiféle fejlődés felé, akkor elégedett leszek. A szakmában ezt a sikert biztosan el fogják ismerni. Ha pedig nem tudok semmit sem elérni, akkor újra kell értékelni a pályafutásomat és jövőmet.

– Van valami köze, kötődése a vasúthoz?


– A Siemens közlekedési ágazatának már öt és fél éve a vasút a legnagyobb vevője. Ugyanakkor családi vonalon is van kapcsolatom a vasúttal, ükapám Győrben vasutas volt. Gyerekkoromban volt időszak, amikor vasutas szerettem volna lenni, a TT vasútmodelljeim, amelyeket akkoriban kaptam, máig megvannak.

– Ez azt jelenti, hogy tisztában van vele, mire vállalkozik?

– Nagyjából tudom, mert a Siemensen keresztül is sok mindenbe beleláttam. A MÁV helyzetét össze tudom hasonlítani az osztrák, a német, vagy a holland vasutak helyzetével. Hollandiában éppen a vasúti reform idején töltöttem négy és fél évet. De azt majd csak belülről fogom pontosan látni, hogy mi vár rám.

– Milyennek tartja a MÁV helyzetét?

– Az eszközei tényleg el vannak maradva az európai színvonaltól, az átlagéletkoruk 30-35 év, de vannak olyan biztosító berendezések, amelyek 70-75 évesek. Ezek mindenképpen cserére szorulnak. Kívülről a MÁV gazdasági helyzetét megítélni nagyon nehéz, de azt azért érzékelem, hogy vannak még tartalékok a társaságon belül. Látni kell pontosan, hogy a költségek, a veszteségek hol keletkeznek, miként lehet ezeket csökkenteni, illetve a nem csökkenthető veszteségeket – például a személyszállításban – közszolgáltatási szerződés alapján az államnak kell finanszíroznia. E mellett olyan beruházásokra van szükség, olyan folyamatokat kell elindítani, amelyek a modernizáció felé viszik a MÁV-ot.

– Az árufuvarozás azzal, hogy január elsejétől önállósul, már sínen van?

– Ezzel az üzletág helyzete nem oldódott meg. Ma nincs korszerű járműparkja, elavult, 35-40 éves eszközökkel dolgozik. Forrás hiányában nem tudta a járműveit felújítani, ugyanakkor nem önálló társaságként nem tudott más finanszírozási megoldásokat bevonni. Ha önállósul, nyereséges vállalatként a bankok számára vállalható kockázatot jelent a finanszírozás. Az önállósulás tehát jó lépés, de csak az első lépés. Sokat segítene, ha a szlovák vasúti, árufuvarozási cég privatizációja során a nyertesek között lehetnénk, mert ezzel kelet felé megnőne a versenyelőnyünk más, térségbeli vasúttársaságokkal szemben.

– Néhányan úgy vélik, hogy a MÁV helyzetének rendezéséhez semmi más nem kell, csak további jókora állami támogatás. Ön mit gondol?

Henczinger István

45 éves, közgazdász. Pályáját a Magyar Nemzeti Banknál kezdte. Onnan a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium jogelődjéhez „igazolt”, egyebek mellett ő volt a KGST Atomenergia Bizottságának magyar árszakértője. 1991-től egy évig az East West Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója, majd 1992-től két éven át a Demexco GmbH. képviseletének vezetője. A következő két évben előbb a De’mark Rt. vezérigazgatója, majd a Boma-H Kft. gazdasági igazgatója.

1995-től Hollandiában dolgozott, előbb kereskedelmi titkárként az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hágai kirendeltségén, majd az ITDH Rt. irodavezetőjeként. Öt évvel ezelőtt került a Siemens Rt.-hez a közlekedési ágazat ügyvezető igazgatójának. 2005. szeptember 19-étől a MÁV vezérigazgató-helyettese.


– Ha most a MÁV helyzetét állami tőkejuttatással nem stabilizáljuk, akkor nem lehet előrelépni. Úgy látom, a kormány tudomásul vette, hogy ha nem hajt végre alaptőke-emelést, akkor 3-6 hónap múlva a társaság működésképtelen lesz. De nem az a megoldás, hogy 100-200 milliárdot egyszerűen beleöntenek a MÁV-ba. Ha csak ez történik, és semmi nem változik, akkor ez a pénz eltűnik, és a szervezet újratermeli a veszteséget. Szeretném elérni például, hogy minden utas vásároljon jegyet. A statisztikák szerint ugyanis az utasok 30-35 százaléka bliccel. Racionalizálás címszóval munkahelyek szűntek meg, ugyanakkor az infrastruktúra korszerűsítése ezzel nem tartott lépést, így a biztonságos vasúti üzem kerülhet veszélybe. Másrészt arra kellene gondolni, hogy a felszabaduló embereket hogyan lehetne a MÁV-on belül más szolgáltatási területre átirányítani, ahol esetleg munkaerőhiány van.

– Többen úgy vélik, a MÁV átalakításához generációváltásra van szükség. Egyetért ezzel?

– Igen, csak ezt óvatosan kell kezelni, éppen azért, mert a közlekedéshez mint infrastruktúrához értő szakember egyre kevesebb van. Őket nem szabad csak azért elküldeni, mert idősebbek nálunk.

– Felkészült arra, hogy az egyébként jól fizetett szakszervezeti vezetők keresztülhúzzák néhány számítását?

– Ez benne van a pakliban. Azt hiszem, csak úgy lehet előrelépni, ha kommunikálunk a szakszervezetekkel. Az ő érdekük is az, hogy a MÁV jól működő társaság legyen, mert csak akkor lehet megvédelmezni azokat az értékeket, amelyekért ők is jogosan küzdenek.

– Jó fél év múlva választások lesznek. Amikor elfogadta a felkérést, számolt azzal, hogy esetleg mennie kell?

– Hogyne.

– Lesznek még személycserék?

– Valószínűleg váltani kell egyes területeken. A beszerzési politikát elég sok kritika érte az elmúlt hónapokban, majdnem minden tender a Közbeszerzési Döntőbizottságnál landolt, sok büntetést róttak ki a MÁV-ra, ennek a felelősségét vállalni kell.

– Milyen határidőt szabott magának ahhoz, hogy legalább az látszódjon, valami megmozdult?

– A belső szervezet felállítása legfeljebb egy-másfél hónap. A stratégia megvalósításához szükséges eszközrendszer felállítása is csak pár hónap. Szeretnék az új vezetéssel, a szakszervezetekkel közösen kidolgozni egy olyan programot, amely egyrészt már rövid távon eredményt hozhat, másrészt az általános közlekedéspolitikába is beépíthető. Ezeket a lépéseket nem szabad azért tologatni, mert hamarosan választások lesznek, ugyanis a vasúti beruházások eredménye csak 3-4 év múlva látható.

– Mivel kezdi a munkát?

– Az első időszakban a központi vezérigazgatóságban dolgozó munkatársak mellett szeretnék a vidéki vasutas kollégákkal is megismerkedni. Szeretném hallani a vasutasok véleményét arról, hogyan látják a MÁV, illetve a saját helyzetüket, mire volna szükség, mi a javaslatuk a cég új vezetése számára.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.