Ernst Wastl, a magyar és külföldi festményekkel, bútorokkal és kerámiákkal kereskedő budapesti galériatulajdonos annak örülne leginkább, ha a kép hazakerülne Magyarországra.
A tavalyi EU-csatlakozáskor Magyarországnak hatályon kívül kellett helyeznie a külföldről behozott műtárgyak vámmentességéről szóló törvényt. Most – bár vám továbbra sem terheli az Amerikában vásárolt képet – az általános forgalmi adót ki kell fizetnie a tulajdonosnak. Ez a vételár huszonöt százaléka, azaz körülbelül harmincmillió forint. A tulajdonosok ennek kifizetéséhez az államtól kérnek segítséget, hiszen – mint mondják – a Rippl-Rónai-festmény hazakerülése nemcsak nekik kedvez, magyar nemzeti érdek.
Alig néhány napja, hogy Kieselbach Tamás, a budapesti Kieselbach Galéria tulajdonosa sajtóközleményben tájékoztatta a hazai médiumokat: a Párizsban készült és Magyarországon száz éve nem látott Rippl-Rónai-mű, a híres Kalitkás nő című képhez készült tanulmány bukkant fel egy chicagói aukciós ház, a Leslie Hindman Auctioneers tételei között.
A vasárnapi – majdnem öt percig tartó, azaz kifejezetten hosszúnak számító – licitben 50 ezerről 20 ezrenként “tornázta” feljebb és feljebb az árat a tizenhárom érdeklődő, köztük hét-nyolc magyar – egészen 520 ezerig.
Hétfő délelőtt a jó ideje Rippl-Rónai életmű-katalóguson dolgozó Kieselbach – akit más magyar szakértőkkel együtt idén nyáron a Kalitkás nő I. megvizsgálására kért fel Leslie Hindman – a leütési áron kívül csak annyit tudott a vasárnapi árverés eredményéről, hogy telefonos licitáló szerezte meg a tanulmányt. Azt meg csak valószínűsítette a galerista, hogy ilyen magas árat magyar állampolgár vagy magyar “kötődésű” személy fizethetett a műért. Azt azonban még a chicagói aukció előtt kijelentette: biztos abban, ha Magyarországon árvereznék el a Kalitkás nő I-et, magasabb áron kelne el, mint Amerikában. Kieselbach pedig ma, a leütési ár ismeretében is megismételte korábbi véleményét: a nemzeti kincsnek számító és Magyarországon egy teljes évszázada nem látott Rippl-Rónai-képért itthoni árverésen még többet adtak volna.
Ernst Wastl azt tervezi, hogy – miután V. kerületi galériájában egy időre kiállítja a Kalitkás nő I-et – továbbadja egy magyar magángyűjtőnek. Az már a tanulmánykép leendő tulajdonosán múlik, mikor adja legközelebb aukcióra szerzeményét, illetve elhelyezi-e valamelyik hazai múzeum gyűjteményében, hogy újabb értékesítéséig a közönség is gyönyörködhessen a képben. Ez a távoli terv azonban Ernst Wastl szerint egyelőre azon múlik, sikerül-e állami támogatást szereznie a Kalitkás nő I. hazaszállításához.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
