– a jelek szerint a jelenlegi kormányzat szintén eljutott eddig az egykor Orbán Viktor által szállóigévé tett felismerésig. Igaz, egészen más előjellel, mint ahogyan mindezt a volt miniszterelnök megállapította néhány esztendeje. Arról van szó, hogy a magyar exportnak már az unió tavalyi bővítése előtt is több mint 70 százalékban az akkori tizenötök voltak a címzettjei, amióta pedig a tagok száma huszonötre nőtt, ez az arány a 80 százalékot is elérte.
Ebből a piacból tehát Magyarország aligha képes sokkal többet kihozni. Mi több, ez a függőség valamelyest bénít is, mivel az Európai Unió nyugati fele éppen gazdasági stagnálás elől próbál menekülni. A növekedés övezetei ma túlnyomórészt az öreg kontinensen kívül találhatók – Közép- és Kelet-Európa persze kivétel, nem véletlen, hogy tavaly bő 30 százalékkal nőtt az új tagországokba irányuló magyar kivitel -, mindenekelőtt Ázsiában, azon belül is Kínában.
Budapest az elmúlt években szinte mindent az uniós csatlakozásnak rendelt alá, akár azon az áron is, hogy az egyéb külkereskedelmi viszonylatokról mintegy meg is feledkezett. Többé-kevésbé így lehetett ezzel persze a többi EU-aspiráns is. Máskülönben aligha fogalmazhatott volna úgy múlt heti kínai látogatásán Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, hogy a régióban Magyarország élen jár a Kínához fűződő kapcsolatok kiépítésében – amely pillanatnyi helyzeti előnyt jó volna konkrét gazdasági előnnyé is változtatni.
Kicsit későn ébredtünk – a világ vezető gazdasági hatalmai és multinacionális vállalatóriásai már évek óta mind ott tolonganak Kínában -, de talán későn is jobb, mint soha. Hogy mennyire, azt máris bizonyítja az első nagy üzlet ígérete. A kormányfői vizithez időzítve megszűnt a magyar búzára vonatkozó, huszonnyolc esztendeje érvényben lévő kínai beviteli tilalom, így, ha minden jól megy, Peking akár már jövőre fél-egymillió tonnát vehet meg a magyar készletekből. Ez a fordulat az évi 6-7 millió tonnás hazai termés mellett azonnal látványosan enyhítené az itthoni túltermelési és raktározási gondokat.
Remélhetőleg a „nagy menetelés” ezzel az üzlettel nem torpan meg. A lelkesedés ugyanis hamar lelohad; a februári kormányfői látogatás idején például Moszkvában is számos ígéret hangzott el az orosz-magyar gazdasági kapcsolatok fejlesztésére vonatkozóan, de konkrét üzletek azóta sem köttettek, a projektek azóta is csak körvonalazódnak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
