Vastag betűs tájékozató bosszantja az Auchan áruházak pénztáránál a spórolós háziasszonyokat. A hazai termelők érdekében ugyanis 10 forinttal drágult a tej. Gráf József agrárminiszternek az importdömpinggel szemben vállalt missziójának egyelőre ez – a fogyasztói áremelkedés – a látható eredménye a hipermarketekben. Az csak remélhető, hogy a magyar feldolgozók és a gazdák is többet kapnak a leszállított tejért.
Késő – gondolhatja Pécsett az Új Mizo Rt.-nek az a 238 dolgozója, akinek elbocsátását szeptember 13-án jelentette be Gerry Lenihan, a formálódó Sole-Új Mizo-csoport ír származású vezetője. A Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató magánportfóliójába tartozó cég pécsi törzsgyárában leáll a termelés. A gyártást a megmaradt csornai gyárba és a júniusban megvásárolt szegedi Soléhoz telepítik, ám a Mizo márkanév megmarad. Szilveszterig a háromszázat is súrolhatja a szélnek eresztettek száma, mert elküldik a félszáz irodistát is, bár száz főt állítólag átvesz a Csányi-birodalom hús divíziójához tartozó Délhús Rt.
A VESSZŐFUTÁS VÉGE. A nemrég a Corvinus Egyetem díszdoktorává választott Csányi Sándor így Pécsett várhatóan nem lesz egyhamar díszpolgár -, különösen, hogy Toller László polgármester kérésére nem adta át a gyárat ingyen a városnak – ám a munkavállalóknak fájdalmas lépés szakmailag nagyon is indokolt volt, évek óta „érett”. Ezzel véget ér a hajdani Baranyatej-csoportból lett Mizo vesszőfutása. A multinacionális versenytársak árnyékában nem tudott erőre kapni a pécsi feldolgozó, amely évek óta veszteséges. Elmaradtak a fejlesztések is. Ezzel szemben a Csányi-birodalom idei szerzeménye, a Sole nagy véráldozatok árán elvégezte a szigorú uniós szabályok teljesítéséhez szükséges fejlesztéseket, s bezárta az elavult pásztói gyárát is.
Gerry Lenihannek nem is volt más választása a cégcsoport uniós versenypozíciójának erősítésére, mint a könyörtelen költségracionalizálás, amelynek része volt az idén a pécsi cég kecskeméti üzemének bezárása is. A Soléval júniustól egy csónakban evező Új Mizo vezetése próbálkozott a kiskereskedelmi láncoknál áremeléssel, de nem sok eredménnyel. Nem maradt más hátra, mint lefaragni a költségeket, tovább koncentrálni a termelést és az értékesítést, megválni a felesleges kapacitásoktól és létszámtól.
A versenytársakat sem lepte meg a lépés. Kiss Pál István, a piacvezető Friesland-csoport kelet-európai elnöke szerint egyre kisebb a piaci torta. Nemcsak a Mizo, minden hazai feldolgozó rákényszerül a piac már egytizedét adó olcsó import, a kereskedelmi láncok szorítása miatt arra, hogy javítson a termelés gazdaságosságán. Így tett a Friesland is.
Hasonló a véleménye Fórián Zoltánnak, az Agrár Európa tanácsadó cég igazgatójának, aki a piaci kényszerben racionálisnak tartja a pécsi gyárbezárást. A tejiparban legalább 40 százalékos a felesleges kapacitás, a mintegy 7 százalékos piaci részesedésű Új Mizo leállításával 33 százalék maradna a felesleg, miközben egyenletesen növekszik az olcsóbb import, főleg az ultrapasztőrözött termékekből, amelyek az Új Mizo termelésének is nagy részét adták. A verseny hatására Európa-szerte folyamatosan csökken a tej felvásárlási ára, jelenleg 100 kilogrammonként átlagosan mintegy 26,6 euró, azaz mintegy 64 forint literenként.
A kereskedelmi láncok koncentrációját tehát logikusan követi a feldolgozók koncentrációja, ami várhatóan néhány hónap alatt lezárul. A hazai termelésnek csaknem felét már a piaci első Friesland és a második Sole-Új Mizo adja (körülbelül 24, illetve 22 százalékkal). Lassan a tejtermelők koncentrációja is felgyorsul, amit a Parmalatot – és a hazai tejkvóta ötödét, 350 millió kilogrammot – megszerző Alföldi Tej termelői csoport folyamatos növekedése is mutat. Ennek ellenére még sem a tejtermelők, sem a feldolgozók nem olyan erősek, hogy érdemi sikereket érjenek el a kereskedelmi láncok ártárgyalásain.
HANG A MÚLTBÓL. Fájdalommal értesült viszont a pécsi gyárbezárásáról Bajczi Zoltán, a Mizo márka egyik szülőatyja, aki – Jederán Miklós mellett – a cég tulajdonosa volt. Mint mondja, Csányi döntésének különös hátteret ad, hogy annak idején, 1996 és 2000 között az OTP Bank Rt. is finanszírozója volt a Mizónak, vagyis akkor, amikor a bankok 2000 februárjában Bajczi szerint „lenyúlták” a céget. Az OTP akkor mintegy 300 millió forint hosszú lejáratú hitellel finanszírozta a társaságot. Ma az Új Mizo összesített csoportszintű hitelállománya csaknem 8 milliárd forint. A Bajczi-Jederán páros által az OTP Banknak beadott üzleti terv szerint 2004-re már 48 milliárdos árbevételt terveztek (ezzel szemben az Új-Mizo Rt. 2003-as árbevétele 23,6 milliárd forint volt, 4,2 milliárdos veszteséggel). Bajczi meggyőződése, hogy a bezárás rossz döntés, mert a Csányi Sándor dalmandi cégében termelt 10 millió liternél is több nyerstejet napi két fordulóban, sok-sok pluszkilométert utaztatva át kell majd szállítani a Sole szegedi üzemébe, majd a készterméket onnan vissza abba a régióba, ahol a Mizo a mai napig piacvezető, részesedése az országos részesedésének háromszorosa. Azt is hibának tartja, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) végleges döntése előtt zárták be a gyárat – információink szerint a hivatal még el sem indíthatta a vizsgálatot, mert az augusztusi beadványhoz hiánypótlást kért -, visszafordíthatatlan helyzetet teremtve. Ha a GVH nem vagy csak részben engedélyezné a befolyásszerzést, akkor a leállított és bezárt pécsi és kecskeméti üzem töredékét éri annak, mintha működne. Igaz viszont, hogy a hatósági tiltás valószínűsége nem túl nagy, s ha mégis erre kerülne sor, akkor az már az új tulajdonos gondja lesz.
