A múlt héten emlékezett meg a világ a földkerekség egyetlen szuperhatalmát ért két szeptemberi katasztrófáról. 2001. szeptember 11-én az amerikai történelem máig legnagyobb terrorista merénylete romba döntötte New Yorkban a World Trade Center ikertornyait, valamint Washingtonban a Pentagon egyik szárnyát, háromezer ember pusztulását okozva. Most, négy évvel később, a Katrina hurrikán áldozatait gyászoljuk, noha nem tudjuk még, hány holttestet rejt a New Orleans utcáin hömpölygő áradat.
A kettős együttérzés kifejezését nem könnyítette meg Bush elnök vasárnapi nyilatkozata, amely szerint „ismét idegen erő támadt az Egyesült Államokra”. Ez a mondat menekülési kísérlet volt a felelősség alól. Hiszen csak görcsös retorikai trükkel lehet az al-Kaida átgondolt gaztettét és a Katrina-hurrikán nyers természeti erejének pusztítását ugyanazzal a jelzővel illetni. Ezt az elnök is tudja, hiszen személyében érzékeli a két esemény politikai hatása közötti különbséget.
Oszama bin Laden embereinek merénylete nemzeti sokkhatást okozott, és ez a sokk hozta meg az akkor empátiát és határozottságot mutató elnök számára a népszerűséget. Ennek a hatására minősíthette magát Bush „háborús elnöknek” és érvényesíthette komoly belső ellenállás nélkül a terrorizmus elleni harcra hivatkozva a megelőző háború Irakhoz vezető doktrínáját.
FENYEGETŐ KUDARC. Most látványosan más a visszhang. Katrinát megállítani persze nem lehetett, de rombolásának méreteiért és kezeléséért az elnök személyét és az általa létrehozott intézményrendszert teszik felelőssé. Még a Bush-kományzatot feltétlenül támogató Wall Street Journal is úgy véli, hogy a következmények „az elnök egész második hivatali idejét kudarccal fenyegetik”.
Lássuk először az elnök és közvetlen környezetének viselkedését és annak hatását. Az elnök csak négy nappal a katasztrófa után hagyta el texasi farmját és jelent meg a helyszínen. Cheney alelnök nem szakította meg szabadságát. Condoleezza Rice külügyminiszter – az Economist fogalmazásával – „az ország legmagasabb rangú fekete hivatalnoka a New York-i Broadwayn a Spamalot című musicalt nézte, miközben New Orleans szegény feketéi az árvizet bámulták”. Barbara Bush, az elnök édesanyja, a városi stadionba szorult, förtelmes körülmények között sínylődő emberek helyzetéről így beszélt: „Hiszen azok amúgy is igen szegények. Így számukra az ottani elhelyezés kielégítő lehet.”
Maga Bush, megtudván, hogy az ár elsodorta Trent Lott szenátor házát, megígérte, hogy újjáépítteti: „Fantasztikus ház lesz. Alig várom, hogy ott ülhessek a tornácon.”
TÖKSÜKET. Ez a teljes érzéketlenség (a Time az elnököt „töksüketnek” nevezi) egy olyan város tragédiájával szemben, amelyet 63 százalékban feketék laknak, s ahol minden harmadik ember a szegénységi küszöb alatt él, az érintett területen újra kiélezte a faji ellentéteket.
Az intézményrendszer csődje kevesebb személyes leleplezést kínál, de mégis ez adja a tömegeket érintő katasztrófa méreteinek magyarázatát. Mint tudjuk, New Orleans egy „mélytányérban” épült. Alacsonyabban a határos Pontchartrain-tó szintjénél. A várost védő gátrendszer átszakadása nélkül sokkal elviselhetőbb lett volna Katrina pusztítása. A tó gátjai azért szakadtak át, mert a városi árvízelhárításra előirányzott költségvetési pénzeket a kormány elvonta. (Financial Times: „Ha Bush nem költötte volna a gátak megerősítésére szánt pénzeket az iraki háborúra, New Orleans nem vált volna hullákkal teli szennycsatornává.”) E mögött pedig szervezeti zűrzavar húzódik meg. Még az al-Kaida támadása előtt létrehoztak egy hivatalt (FEMA) az országos szükséghelyzetek kezelésére. A támadás után megalakították a belbiztonsági minisztériumot, anélkül azonban, hogy tisztázták volna a kettős bürokratikus szervezet viszonyát. A következmény: mindkét hivatal úgy értelmezte a „szükséghelyzet” definícióját, hogy az a terrorizmus elleni harcra korlátozódik. Így napokig tétlenül szemlélték a tragédia kibontakozását.
Az intézményrendszer e páros összeomlása következtében a „háborús elnök” tekintélye mélypontra zuhant, ami befolyásolhatja a jövő évi kongresszusi választások kimenetelét is. Hurrikán szele rázza az Oval Office ablakait.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
