Gazdaság

Katrina látogatása a Fehér Házban

admin
admin

2005. 09. 15. 08:00

A Katrina hurrikán megtépázta Bush elnök népszerűségét. A kormány az iraki háborúra költötte a védőgátak erősítésére szánt pénzt. A szükséghelyzetek kezelésével megbízott bürokrácia csődöt mondott. A számlát a jövő évi kongresszusi választáson kell majd megfizetni.

A múlt héten emlékezett meg a világ a földkerekség egyetlen szuperhatalmát ért két szeptemberi katasztrófáról. 2001. szeptember 11-én az amerikai történelem máig legnagyobb terrorista merénylete romba döntötte New Yorkban a World Trade Center ikertornyait, valamint Washingtonban a Pentagon egyik szárnyát, háromezer ember pusztulását okozva. Most, négy évvel később, a Katrina hurrikán áldozatait gyászoljuk, noha nem tudjuk még, hány holttestet rejt a New Orleans utcáin hömpölygő áradat.

A kettős együttérzés kifejezését nem könnyítette meg Bush elnök vasárnapi nyilatkozata, amely szerint „ismét idegen erő támadt az Egyesült Államokra”. Ez a mondat menekülési kísérlet volt a felelősség alól. Hiszen csak görcsös retorikai trükkel lehet az al-Kaida átgondolt gaztettét és a Katrina-hurrikán nyers természeti erejének pusztítását ugyanazzal a jelzővel illetni. Ezt az elnök is tudja, hiszen személyében érzékeli a két esemény politikai hatása közötti különbséget.

Oszama bin Laden embereinek merénylete nemzeti sokkhatást okozott, és ez a sokk hozta meg az akkor empátiát és határozottságot mutató elnök számára a népszerűséget. Ennek a hatására minősíthette magát Bush „háborús elnöknek” és érvényesíthette komoly belső ellenállás nélkül a terrorizmus elleni harcra hivatkozva a megelőző háború Irakhoz vezető doktrínáját.

FENYEGETŐ KUDARC. Most látványosan más a visszhang. Katrinát megállítani persze nem lehetett, de rombolásának méreteiért és kezeléséért az elnök személyét és az általa létrehozott intézményrendszert teszik felelőssé. Még a Bush-kományzatot feltétlenül támogató Wall Street Journal is úgy véli, hogy a következmények „az elnök egész második hivatali idejét kudarccal fenyegetik”.

Lássuk először az elnök és közvetlen környezetének viselkedését és annak hatását. Az elnök csak négy nappal a katasztrófa után hagyta el texasi farmját és jelent meg a helyszínen. Cheney alelnök nem szakította meg szabadságát. Condoleezza Rice külügyminiszter – az Economist fogalmazásával – „az ország legmagasabb rangú fekete hivatalnoka a New York-i Broadwayn a Spamalot című musicalt nézte, miközben New Orleans szegény feketéi az árvizet bámulták”. Barbara Bush, az elnök édesanyja, a városi stadionba szorult, förtelmes körülmények között sínylődő emberek helyzetéről így beszélt: „Hiszen azok amúgy is igen szegények. Így számukra az ottani elhelyezés kielégítő lehet.”

Maga Bush, megtudván, hogy az ár elsodorta Trent Lott szenátor házát, megígérte, hogy újjáépítteti: „Fantasztikus ház lesz. Alig várom, hogy ott ülhessek a tornácon.”

TÖKSÜKET. Ez a teljes érzéketlenség (a Time az elnököt „töksüketnek” nevezi) egy olyan város tragédiájával szemben, amelyet 63 százalékban feketék laknak, s ahol minden harmadik ember a szegénységi küszöb alatt él, az érintett területen újra kiélezte a faji ellentéteket.

Az intézményrendszer csődje kevesebb személyes leleplezést kínál, de mégis ez adja a tömegeket érintő katasztrófa méreteinek magyarázatát. Mint tudjuk, New Orleans egy „mélytányérban” épült. Alacsonyabban a határos Pontchartrain-tó szintjénél. A várost védő gátrendszer átszakadása nélkül sokkal elviselhetőbb lett volna Katrina pusztítása. A tó gátjai azért szakadtak át, mert a városi árvízelhárításra előirányzott költségvetési pénzeket a kormány elvonta. (Financial Times: „Ha Bush nem költötte volna a gátak megerősítésére szánt pénzeket az iraki háborúra, New Orleans nem vált volna hullákkal teli szennycsatornává.”) E mögött pedig szervezeti zűrzavar húzódik meg. Még az al-Kaida támadása előtt létrehoztak egy hivatalt (FEMA) az országos szükséghelyzetek kezelésére. A támadás után megalakították a belbiztonsági minisztériumot, anélkül azonban, hogy tisztázták volna a kettős bürokratikus szervezet viszonyát. A következmény: mindkét hivatal úgy értelmezte a „szükséghelyzet” definícióját, hogy az a terrorizmus elleni harcra korlátozódik. Így napokig tétlenül szemlélték a tragédia kibontakozását.

Az intézményrendszer e páros összeomlása következtében a „háborús elnök” tekintélye mélypontra zuhant, ami befolyásolhatja a jövő évi kongresszusi választások kimenetelét is. Hurrikán szele rázza az Oval Office ablakait.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.