Már szeptember 3-án, szombaton, a T-Mobile sportnapján eljutott a vezérigazgató távozásának híre az alkalmazottakhoz. Sugár András, miután az irodavezetőknek tartott reggeli eligazítását követően kiszivárogtatta az információt, úgy hagyta el a helyszínt, hogy nem is húzott sportmezt, amit pedig korábban mindig megtett. A hétfői hivatalos bejelentés e-mail formájában a T-Mobile összes dolgozójának postafiókjába behullott, a rövid írás Sugár búcsúgondolatait rögzítette. A pátoszos hangvételű levél végszava buzdítást is tartalmaz. „Vigyétek tovább a lángot, őrizzétek szívetekben a megtörhetetlen hitet és kollegiális szeretetet, amivel a nehezebb helyzeteken is úrrá tudtunk és tudunk lenni” – írta a vezérigazgató, aki hivatalosan másnap, szeptember 6-án dolgozott a T-Mobile-nál utoljára.
Sugár András és Straub Elek. Eddig egy csónakban eveztek.
KONVERGENCIA. A szakítással kapcsolatban az érintettek hallgatásba burkolóznak. A Figyelő úgy tudja, a személyi ellentétek távolról sem estek olyan súlyal a latba, ahogy azt a magyar sajtó tálalta, hiszen a két vezető felismerte, elemi érdeke az együttműködés (Figyelő, 2003/14. szám). Hivatalos információnak csak az a közlemény számít, amelyben Sugár úgy nyilatkozik, hogy nem tudott azonosulni a tulajdonosi kör jövőképével, ám ennek mibenlétéről már nem szól. A T-Mobile Rt. és a Magyar Telekom (MT) Rt. egybeolvasztása már június közepén komolyabban napirendre került. Akkor Sugár András azért maradt, mert úgy tűnt, a mobiltelefonos cég meg tudja tartani függetlenségét, ám szeptemberre a vállalatcsoporton belül mégis az egybeolvasztási elképzelések nyertek teret. Nem tudni, hogy az összevonás terve először az MT vagy anyavállalata, a Deutsche Telekom (DT) székházában merült-e fel, annyi azonban bizonyos, hogy a németek hamar véglegesítették, illetve felkarolták az elképzelést. A DT (és így az MT) üzleti érdeke ugyanis egyértelműen azt diktálja, hogy a világ számos pontján működő mobilos és vezetékes távközlési érdekeltségek cégjogi helyzete és szakmai együttműködése letisztuljon. Mélyrehatóbb változásokra van szükség, mint hogy az érintett cégek többsége az egységes T márkanevet használja.
Erre elsősorban az informatikában és távközlésben évek óta beharangozott, mára azonban egyre inkább mindennapi valósággá váló konvergencia (vagyis a különböző technológiai megoldások egységesülése, egybeolvadása) készteti a DT-t. Jellemző például, hogy néhány évvel ezelőtt a németek még négy fő pillérrel képzelték el a jövőt (a vezetékes lakossági telefonálás a T-Com, az üzleti előfizetőknek nyújtott komplex távközlési-informatikai szolgáltatások a T-Systems, a mobiltávközlés a T-Mobile és az internetes megoldások a T-Online márkanév alatt), mára viszont kissé módosítottak ezen a felálláson. A „birodalom” a mostani szakmai elképzelések szerint a jövőben inkább csak három lábon fog állni, mivel egyre nyilvánvalóbb, hogy a T-Online és a T-Com egységek szétválasztása nem indokolt.
A piaci változásoknak megfelelően átalakított DT sémát az MT is átvette, és ez egyáltalán nem véletlen. A technológiai fejlődés közepette ugyanis a magyarországi cégnek is egyre gyakrabban kell szembenéznie azzal a jelenséggel, hogy szétválasztott üzletágai gyakorlatilag egymással is versenyeznek. A társaságnak évek óta az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a vezetékes fővonalak számának csökkenését megállítsa. A vezetékes hangátvitel üzleti lehetőségeinek beszűkülését elsősorban a mobiltelefon népszerűsége (újabban pedig az internetes telefonálás) okozza, a cégcsoport azonban a T-Mobile révén csak a vezetékes előfizetésüket lemondó ügyfelek egy részét tudja megtartani. Valójában tehát a T-Mobile és a T-Com ebben a piaci szegmensben egymással is versenyez már évek óta.
Kínálkozik az a megoldás, hogy olyan összegyúrt telefonos csomagokkal álljanak elő, amelyek egyesítik a vezetékes és a mobil technológia előnyeit. Több nyugat-európai telefoncégnek van már például olyan szolgáltatása, ahol az előfizetők a mobiljukat otthon vezetékes telefonként, vezetékes díjszabással használhatják, ehhez technológiai oldalon természetesen egy hagyományos telefonvonal megtartása is szükséges. Lényeges, hogy az ügyfélnek egyetlen telefonszáma van, és egyetlen számlát fizet havonta, tehát amellett, hogy olcsóbban telefonálhat, egyúttal egyszerűsödik is a kapott szolgáltatás.
KIHASZNÁLATLAN ELŐNY. A hasonló együttműködésen alapuló csomagok bevezetéséhez persze nem kell feltétlenül cégjogilag is egyesülni a társaságoknak, de a szolgáltatás összehangolása mindenképpen gördülékenyebb, ha egy központi menedzsment irányítja, nem pedig két, eltérő szakmai véleményen lévő erős embernek kell állandóan kompromisszumokat kötni érte. Figyelemre méltó egyébként, hogy Magyarországon csak az MT van abban a helyzetben, hogy hasonló szolgáltatásokat kínáljon, ám ezt eddig mégsem tette meg, és ezt csupán részben indokolja a technológia viszonylagos kiforratlansága. Egyetlen más társaság sem tud felmutatni portfóliójában egy mobil és egy vezetékes távközlési érdekeltséget, a versenyelőny ezért egyértelmű lenne. A sokkal szorosabb együttműködés a konvergencia miatt elkerülhetetlen, a lépés így csak idő kérdése volt.
A T-Online és a T-Com esetében az egymással is vívott verseny megléte szintén szembetűnő. Elvileg nem egy internetes pályán mozogna a két üzletág, hiszen a T-Com-nak nagykereskedelmi világhálós termékei vannak, a T-Online pedig csak egy a sok kiskereskedő közül. Ugyanakkor T-Com is kínál kiskereskedelmi internetszolgáltatást (ez „nyílt internet” név alatt fut), tehát a cégcsoporton belül ez is egy olyan pont, ahol két üzletág között „párhuzamosság” van. A hasonló – kevésbé nyilvánvaló, ám üzletileg komoly fejtörést okozó – jelenségeket még lehetne sorolni, a „racionalizálás” logikusnak tűnik és minden bizonnyal be is következik.
Felmerül a kérdés, hogy az egybeolvadást eddig mi gátolta, ha üzleti előnyei ennyire nyilvánvalóak? Sugár és a T-Mobile alkupozícióit korábban az erősítette, hogy évek óta a mobilcég adta a csoportszintű bevétel és nyereség meghatározó részét, emellett a fejlődése is dinamikus volt. Ez azonban oda vezetett, hogy amikor az MT-nél tavaly leépítéseket és egyéb költséghatékonyság-növelő intézkedéseket vezettek be, a csoporton belül mindenki számára feltűnő lett, hogy a T-Mobile szervezetében még jókora tartalékok vannak. Nem véletlen, hogy Sugár távozását az MT dolgozói többnyire most a pozícióik javulásaként értékelik, a T-Mobile háza táján viszont nagy a bizonytalanság, leépítésektől tartanak. Hasonlóan nem aludhatnak nyugodtan a T-Online alkalmazottai sem, akik aggódó kíváncsisággal várják a fejleményeket.
Megoszlanak ugyanakkor a szakmai vélemények arról, hogy a két cég összevonása a hatékonyság növelésén túl mekkora pénzügyi előnnyel jár. Felmerül a társasági adó esetleges csökkenésének lehetősége. Tény, hogy a csoportszintű nyereség túlnyomó részét a T-Mobile adja, amely eddig önálló cégként adózott saját profitja alapján (lásd táblázatunkat). Az egybeolvasztással viszont csak akkor lehetne adót csökkenteni, ha a csoport T-Mobile-on kívüli összesített eredménye negatív lenne, vagyis a mobilos egység kivételével veszteség keletkezne. Ebben az esetben a fúzió után a T-Mobile jó eredménye „lenyelhetné” a T-Com esetleges veszteségeit, és csökkenne az adóalap. A konszolidált csoportszintű adatokból azonban egyelőre nem tűnik ki, hogy ilyen értelemben fenyegeti-e a veszteséges működés az MT-t. Az viszont elképzelhető, hogy a menedzsment a hosszabb távú üzleti tervekben egy ilyen forgatókönyvvel is számol, és előre be kívánja biztosítani az adóoptimalizálás lehetőségét.
Könnyes búcsú
Amikor a cégen belül híre ment, hogy Sugár András szeptember 6-án délután kettőkor hagyja el az épületet, nagy tömeg gyűlt össze a T-Mobile udvarán. Sugárt véget nem érő tapssal búcsúztatták a dolgozók. A vezérigazgató meghajlássokkal fogadta munkatársai szeretetnyilvánítását, s a búcsúról készült belső videófelvétel tanúsága szerint kollégái közül többen megkönnyezték a távozását. Sugár akkor azt mondta, ő azért nem sír, mert két nappal azelőtt már megtette. Ezután kívánkozott ki belőle, hogy „Szeretlek benneteket!”, mire a taps felerősödött, majd a „Ti is?” kérdésre még hangosabban szólt, amit Sugár az „Akkor már ezért megérte!” mondattal jutalmazott. Mikor távozni készült, hirtelen mégis visszafordult, és az őt körülvevő tömeg első sorában állókkal „pacsizott” egyet, majd ezt követően Audijával végleg elhagyta az épületet.
Az egybeolvasztás érveivel Sugár András nem, Straub Elek viszont annál inkább azonosulni tudott. Olyannyira, hogy a Magyar Telekom vezetője az egyesülés érdekében lobbizni kezdett a szakminisztériumban. Információnk szerint ezt tette Sugár András is, csak ellenkező előjellel, ami magyarázatot adhat a menesztésére. Mint ismeretes, az állam aranyrészvény-tulajdonos az MT-ben, és ezért elvileg megvétózhatja a tranzakciót. A vétójog fegyverét az állam egyébként vélhetően csak akkor vetné be, ha a fent vázolt logika alapján a későbbi adóbefizetések csökkentésétől lehetne tartani. Szakmai berkekben nem tartják elképzelhetetlennek, hogy a jelenlegi kormány élni fog a vétójogával.
Hogy Sugárral mi lesz, szintén kérdéses. Esetében elképzelhető a politikai karrier – beszélik, hogy kacérkodik a főpolgármester-jelöltség gondolatával -, de szóba jöhet saját tanácsadói vagy lobbicég létrehozása is, önmagát azonban nem valószínű, hogy nyugdíjba küldené. Jellemző a T-Mobile dolgozóinak hangulatára, hogy sokan úgy tekintik, mintha csak szabadságra ment volna, és visszavárják, ám ez a forgatókönyv nyilvánvaló képtelenség.
