Sugár Andrást, a T-Mobile Magyarország (korábban Westel) Rt. vezérigazgatóját az elmúlt években sokszor látták feldúlt arccal kijönni a Magyar Telekom (korábban Matáv) csoport egy-egy ügyvezető bizottsági üléséről. A „lila gőz” általában azért keletkezett, mert a mobilos leányvállalat első emberének szakmai véleménye különbözött Straub Elek elnök-vezérigazgatóétól. Szakmai berkekben köztudott, hogy a két erős ember gyakran nehezen tudott kompromisszumot kötni egymással. Ez most oda vezetett, hogy Sugárnál betelt a pohár, és – közös megegyezéssel – vette a kalapját.
NYOMÁS ALATT. A piacvezető mobilcég első embere valószínűleg már korábban felállt volna, ha nem tekintené „édes gyermekének” a T-Mobile-t. A cég elődje Westel 900 néven 1993 őszén alakult, a Matáv 45,9, illetve a szintén Matáv érdekeltségű Westel Rádiótelefon Kft. 10 százalékos részesedésével. A maradék 44,1 százalék az amerikai US West tulajdonában volt. És bár az amerikaiak szerepvállalása inkább formai, mintsem szakmai volt, Sugár – aki az alapítás óta vezette a céget – kezdetben a mainál nagyobb szabadsággal hozhatta meg döntéseit. Ám 2001 után a helyzet kezdett „fokozódni”, akkor ugyanis a német Deutsche Telekom (DT) többségi tulajdonában lévő Matáv 100 százalékos Westel-tulajdonossá vált.
A DT, miután kiheverte az ezredforduló éveiben jórészt a dotcom lufi kipukkanása, és a harmadik generációs mobilengedélyek csillagászati ára miatt elszenvedett pénzügyi válságát, az utóbbi néhány évben – a hatékonyság növelésének jegyében – globális egységesítő stratégiát hirdetett meg. Ennek részeként váltott például a Westel a T-Mobile névre. Emlékezetes, hogy a lépést Sugár alapvetően nem pártolta, Straub viszont nem tehette meg, hogy szembemenjen a tulajdonos stratégiájával. Ez a séma azonban nem egyedi jelenség volt, a Németországból kiinduló egységesítési törekvések a Magyar Telekomon keresztül sorra lecsapódtak a T-Mobile-nál is. Jellemző példa, hogy a kezdeti amerikai kötődés miatt a Westelnél az amerikai Oracle cég vállalatirányítási rendszerét használták, ezt azonban – dacára Sugár ellenkezésének – a német SAP szisztémájára cserélték, mivel a csoportszintű hatékonyság így kívánta.
Minden bizonnyal a cégvezetők közötti súrlódások kapcsán az utolsó cseppet jelentette a pohárban, hogy a német terveknek megfelelően most várhatóan a csoport eddig önállóan működő leányvállalatainak beolvasztása kezdődik el. A Magyar Telekomon belül jelenleg a T-Com és a T-Systems üzletágak működnek, ám valószínű, hogy a T-Mobile Rt.-ből, a T-Online Rt.-ből, és a T-Kábel Kft.-ből is hamarosan ehhez hasonló üzletágak válnak. Sugárnak tehát két választása maradt, vagy beáll az üzletágakat vezető vezérigazgató-helyettesek sorába (vagyis közvetlenül Straub Elek alá), vagy elhagyja a csoportot.
TÖRZSGÁRDA. A vezérigazgató kiválása után most az a fő kérdés, mennyire sínyli meg a váltást a mobiltársaság. A magabiztos arculat gyengülése nagyon érzékenyen érintheti a céget, mivel két versenytársa kapva-kaphat az alkalmon, hogy a helyzetet kihasználja. Sugár gyakorlatilag a T-Mobile „atyja” volt, a társaságon belül megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel bírt, ez azonban azt is jelenti, hogy kiválása után nehéz lehet majd megfelelő utódot találni. A cégvezető megbízatása 2007-ig szólt, a váratlan távozás pedig nem hagyott elég időt az utód felkutatására vagy kinevelésére. A második vonalban tapasztalt, összeszokott T-Mobile-os gárda áll, akiket szinte kivétel nélkül Sugár „toborzott” az indulás éveiben. Az ő lojalitásukat az első évek közös hétvégi túlórái alapozták meg, hiszen az indulás után a Westel még korántsem volt a maihoz hasonlóan tekintélyes társaság, inkább egyfajta szűk körű szakmai műhely. Nagy csapás lenne, ha ez a törzsgárda követné a „vezérét”, vagy esetleg kevésbé lenne hajlandó együttműködni a Sugár helyére átmenetileg beálló Straub Elekkel. Bár az üzleti logika nem ezt diktálja, a T-Mobile eddigi történetét nézve nem lenne meglepő, ha „érzelmi elemek” is előtérbe kerülnének a következő hetekben.
