Ezek a napok: szörnyűségek bősége. Megmutatták, mit tud tenni a természet az emberrel; mi történik, ha az ember segít a természetnek – és azt is, hogy mit tud tenni ember az emberrel. Katrinát, a hurrikánt nem lehetett megállítani. New Orleans soha többé nem lehet Big Easy, a könnyed élet városa. A Tajvant letaroló tájfun végigrohant Japánon, majd a kínai partokon, mit sem törődve a Peking-Tajpej-Tokió háromszög belső feszültségeivel.
Második változat: az átázott motyón feltűnik rossz helyesírással kartonra róva: „U loot, we shoot” (Te fosztogatsz, mi lövünk). A hatalom egy dolgot tehet csak: statáriumot hirdet, és katonaságot vezényel New Orleansba a rablók megfékezésére, majd iraki veteránokat is, nyílt tűzparanccsal.
Irak említésével elérkeztünk a harmadik „műfajhoz”: mit tud tenni ember az emberrel. Irakban a múlt héten az invázió amerikai katonai áldozatainak száma 1800 fölé emelkedett. Ugyanott a fokozatosan kibontakozó polgárháború eddigi legnagyobb terrorcselekménye szinte percek alatt ezer halottat követelt.
ÉVEZREDES VÉRBOSSZÚ. A színhely: Bagdad, a Tigris folyó felett átívelő Imámok hídja. A híd két oldalán az iszlám két halálosan ellenséges testvérágának, a síitának és a szunnitának két városa néz egymással farkasszemet. Az egyik oldalon Kadimija, a síiták lakta negyed. Itt emelkedik a 800 körül, tehát vagy 1200 éve meggyilkolt Musa Khadim imám (szent ember) emlékhelye. Ide tartott a végzetes napon sok tízezernyi síita zarándok. A híd másik oldalán épült a szunniták városa, Adamijah, középpontjában egy ugyancsak 800 táján élt szunni jogtudós, Abu Hanifa tiszteletére épült mecsettel. Gyanítják, hogy itt rejtőztek a katasztrófához vezető merénylet szervezői. Az évszámok pedig mutatják, hogy évezredes, de máig tartó vérbosszú színhelye lett az Imámok hídja.
A viszály a mecsetépítésnél még két századdal korábban, 632-ben, Mohamed próféta, a vallásalapító halála után kezdődött. A világvallások között egyedülálló, s az iszlám harci karakterét sokak szerint meghatározó véres családi háborúval. A harc az utódlás körül robbant ki. Mohamed két fia korán meghalt. Leányát, Fatimát a próféta unokatestvére, Ali vette feleségül, akit Mohamed fiává fogadott. Ali párthíveit nevezték síitáknak. A riválisok vezetői a próféta sógorai voltak. Az oldalági szárny követői a szunniták. A két évszázadon keresztül húzódó véres utódlási küzdelemben a szunniták győztek, s az arab világ államainak többsége máig szunnita. Alit, aki az „első imám” volt, már 661-ben, a párharc elején meggyilkolták.
JELKÉPEK. A síita hittételek szerint Alit még 11 imám követte. (Az utolsó, a tizenkettedik imám e tételek szerint eltűnt egy barlangban, és a végítélet közeledtével mint Mahdi – megváltó – tér majd vissza.) Musza Khadim – akinek tiszteletére a múlt heti zarándoklatot tartották, e sorban a hetedik imám volt. Őt a síiták hite szerint Bagdad mesés hírű szunnita kalifája, Harun al Rasid elfogatta, majd 15 évi kínzás után a Tigris folyóba dobatta egy ősi hídról – arról, amelynek helyére a mai Imámok hídja épült. A Hetedik Imám így az iraki síiták szemében a bagdadi szunnita uralkodók – legutóbb Szaddam – elnyomása alatt elszenvedett megaláztatások szimbóluma lett.
De nem csak az. Amikor Perzsiában – a mai Iránban – 1500 táján a Szafavita-ház császárai a síita ágazatot államvallássá tették, a Hetedik Imám leszármazottainak nyilvánították magukat. Musza Khadim tehát ma Irán, a síita klerikális állam, és az Irak lakosságának háromötödét alkotó és a hosszú szunnita elnyomás után a hatalom centrumába emelkedett síiták szövetségének jelképe is.
Ez a mély háttere az Imámok hídján lezajlott tragédiának. Az első menetben gránátok csapódtak a tömegbe, tucatnyi áldozatot követelve. A másodikban elterjedt, hogy öngyilkos merénylők vannak a zarándokok között. Ekkor tört ki az a pánik, amelyben százakat tapostak halálra és százak zuhantak – vagy ugrottak – a Tigris folyóba. Végül 1200 év után ezren váltak a Hetedik Imám történetének (vagy meséjének?) késői mártírjaivá.
Nincs józan „szakértő” aki vállalná, hogy megjósolja a közvetlen következményeket. A kilátások azonban két okból is sötétek. Először is, az Irakot föderatív állammá formáló alkotmánytervet a síiták és a kurdok támogatják, a szunniták ellenzik. Ezért valószínű, hogy az október 15-i népszavazás után az egész folyamatot újra kell kezdeni. Másodszor: ilyen helyzetben érthetetlen, sőt provokáció-ízű döntés, hogy négy nappal később, 19-én megkezdik a szunnita elit nevében kormányzó ex-diktátor, Szaddam perének tárgyalását.
Mintha a középkor rég halott, s az alig elkezdődött XXI. század igen eleven hatalmasságai összeesküdtek volna, hogy Irak politikai válságát polgárháborúba kell fojtani…
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
