Kutyaeledelnek való, csökkentett értékű, olcsó, uniós baromfihúst árulnak emberi fogyasztásra egyes hazai kereskedelmi cégek – állítja Magyar József, a Hungerit Rt. vezérigazgatója. Ez a humán „kutyakaja” töri le szerinte itthon a baromfitermékek árát. Olaj volt a tűzre a baromfipiacon, hogy a Lidl székesfehérvári logisztikai központjában, illetve a szentendrei áruházában szalmonellás lengyel csirke- és kacsahúst találtak. A piaci kudarcok után a magyar baromfitermelők eddig is ferde szemmel néztek a kereskedőkre, mert egyik-másik lánc kirekeszti a magyar portékát.
A Baromfi Terméktanács a fogyasztóvédelmi főfelügyelettől és az agrártárcától kért segítséget, mert egy német tulajdonú lánc, a Plus csak német és holland (a magyarnál olcsóbb, de nem rosszabb) tojást árusít, kizárva a hazai termelőket. Olcsóbb ugyanis a külföldi beszerzés, amióta a nyugati tagországokban árapályt okoz a felesleg. Ennek oka, hogy az uniós élelmiszer-feldolgozók – a fejlődő országoknak adott importkedvezményekkel az EU-ba tömegestül érkező dél-amerikai, távol-keleti sózott baromfi- és sertéshús miatt – átmeneti veszteségeket is vállalva, ár alatt zúdítják a frissen csatlakozottak piacára az egyre nehezebben eladható termékeiket. A magyar élelmiszerimport drámaian megugrott a csatlakozás óta. Már 2004 első három hónapjában csaknem egynegyedével nőtt az agrárbehozatal, és az idei első negyedévben a magasabb bázisról további 17,5 százalékkal emelkedett, 4,5 százalékkal haladva meg az agrárkivitel bővülését.
A piacukat vesztő cégvezetők tehát üdvözlik a silány import korlátozását ígérő politikai szólamokat. Nem is kívánnának mást a konkurenciának, csak legalább olyan fogadtatást, erős ellenőrzést, mint amilyet a magyar áru kap külföldön. Nagy-Britanniában például több, mint 30 igazolást kell csatolnia a magyar csirkeszállítónak a termékéhez.
Számonkérés
Mindenesetre Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, megérezve a politikai lépéskényszert, az uniós piacokon versenyhátrányba került magyar termelők és a vevők védelmében a napokban hadat is üzent a rossz minőségű termékeknek. „Magyarország nem lesz a silány külföldi élelmiszerek lerakóhelye” – nyilatkozta a miniszter, aki számon fogja kérni a láncokon, hová lett a pultokról a magyar áru, és a kereskedőkkel közösen becsületkódexet akar kidolgozni. A szaktárca vezetője a Krónika háttérműsorában azt ígérte, ha nem tudnak megegyezni, jönnek a „lépések”. Azt ugyan nem fejtette ki, mire gondol, de a hat láncnál beígért ár- és értékarányosság-ellenőrzés a borok esetében, továbbá a tejimport szigorúbb nyomon követése azért sejtet valamit.
Gráf József agrárminiszter. Lépéskényszerbe került, de nincs túl nagy mozgástere.
Sok lépésre nincs mód, mivel egyik uniós tag sem korlátozhatja belpiacán más EU-ország termékének a forgalmát. Legfeljebb az egészséghez való jog alapján, kirívó esetben (amilyen a BSE, vagy a dioxinos csirke esetében volt) eresztheti le átmenetileg egy-egy áru előtt a sorompót. Piacvédelmi célt nem szolgálhat a fogyasztóvédelmi hivatkozás, ha erre azért volt is külföldi példa. A silány import elleni hangos elszántság így inkább a két hónapja munkába állt miniszter politikai üzenete, hogy akár a konfliktusokat is vállalva, még a külföldi óriásokkal szemben is keményebben áll ki a tárca a hazai gazdákért, vállalkozókért.
Annyi következménye már ma is van az elszánt miniszteri és kormányzati fellépésnek, hogy a láncok aggódni kezdtek. Úgy érzik, kereskedőellenessé vált a közhangulat. Veszélyesnek tartják, hogy más európai termékek rovására a kormányzat közvetlenül bele akar avatkozni a piaci folyamatokba. „Miért rajtuk kérik számon a magyar gazdák piaci versenyhátrányát?” – teszik fel a kérdést a kereskedők. Ám nem csak ők, hanem a hazai gyártók is félnek attól, hogy boszorkányüldözéssé fajul a külföldi áruk elleni fellépés – pusztán azért, mert egy-egy termék nem magyar és olcsóbb. Magyar József tudja, ha nálunk fellépnének az importárukkal szemben, akkor válaszképpen a magyar termékekre is hasonló diszkrimináció várna külföldön valamilyen mondvacsinált hivatkozással.
Tompítás
A rutinos politikusok igyekeznek is tompítani a miniszteri kijelentés élét. „Szó sincs arról, hogy hátrányosan megkülönböztetnénk a külföldi élelmiszereket, de azt a terméket, amelyik nem felel meg az előírásoknak, a fogyasztók érdekében ne engedjék a piacra” – követeli Karakas János MSZP-s-képviselő, a parlament élelmiszer-minőségi és élelmiszer-biztonsági albizottságának vezetője.
Gráf József megnyilatkozása azért is érdekes, mivel a miniszterelnök a következő száz lépés részeként inkább a felesleges akadályok lebontásával akarja javítani a mezőgazdaság versenyképességét, nem pedig protekcionizmussal. Gyurcsány Ferenc Gyöngyösön jelentette be, hogy az uniós előírások teljesítésében csak a minimumfeltételek betartása lesz szigorúan kötelező, mert ha más tagok is lazábban kezelik a követelményeket, akkor hátrányos az itthoni „keménykedés”.
Az „akadálymentesítésben”; például az olykor irreális állatjóléti előírások újragondolásában pedig legalább akkora lépéseket tehet az agrártárca, mint – származási helytől függetlenül – a feltételeket nem teljesítő élelmiszerek kiszűrésében. Jogosan emlékeztet viszont az élelmiszerlobbi arra, hogy ez utóbbinak – a hatékony ellenőrzéseknek – eddig sem lett volna semmi akadálya.
