Banki gyakorlat
HVB Az ügyfelet néhány nappal a késedelem után tájékoztatják a tartozás összegéről, és kölcsönös egyeztetést kezdenek vele. A cél egy áthidaló megoldás, amelynek során akár a hitel átütemezése is lehetséges. A kölcsön felmondására csak teljesen reménytelen esetben kerül sor, ezt követően gyakran követelést vásárló cégek számára értékesítik az adósságot. Más a helyzet a jelzáloggal fedezett ügyletek esetében, ezek kezelését a bank minden esetben saját hatáskörben végzi.
OTP A pénzintézet 30 nappal a törlesztési határidő lejárta után levélben figyelmezteti az adóst, majd a második levelet a 47. napon postázzák. A kézbesítést követő 15. napon felmondják a hitelszerződést és a követelést értékesítik, illetve amennyiben az nem eladható, behajtásra átadják a vagyonkezelőnek. Az ingatlanfedezetet lehetőleg végrehajtáson kívül próbálják értékesíteni. Mint Bruder Mártontól, az OTP Faktoring vezérigazgatójától megtudtuk, az utóbbi három esztendő átlagát tekintve évi 2 ezer lakáshitel felmondására került sor. Azonban a felmondás után, rendszerint kényszerintézkedés nélkül, új fizetési megállapodást kötnek.
ERSTE A vállalati hitelezésben különösen érdekelt pénzintézet 30 napon belül küldi ki az első figyelmeztető levelet, majd személyes tárgyalásokat kezdeményez, és 90 napos eredménytelenség után még megpróbálkozik az ügylet átalakításával. A felmondást, a jogi útra terelést itt is csak végső esetben választják, ahogy a jelzálog árverezését sem tartják üdvözítőnek, miután tapasztalatok szerint legfeljebb a követelések felére elegendőek a kényszer-árverezés bevételei.
CIB Harminc nappal az esedékességet megelőzően itt az ügyfél maga kérhet halasztást, vagy akár a teljes futamidő meghosszabbítását. A részlet eredeti esedékessége előtt 5 nappal a bank értesíti az ügyfelet a döntésről, aki ezt az utat csak egyszeri alkalommal választhatja. Amúgy a problémás esetekben ez a bank is a többiekhez hasonlóan jár el, igénybe vesz behajtó céget is, és esetenként értékesíti a követelést.
CETELEM. A kizárólag fogyasztási hitelekre specializálódott bank nagymennyiségű, ám kisösszegű hitelállománnyal rendelkezik. Már egyhavi késlekedés után felveszik a kapcsolatot az ügyféllel. A hitel felmondására csak hat havi egyezkedés után szánják el magukat, de ekkor is inkább békés kiegyezésre törekszenek. Előfordul, hogy eladják a követelést, esetleg három hónapos kezelésre kiadják, már csak azért is, mert van olyan tapasztalat, hogy egy idő után az ügyfél jobban mozdul, ha nem a banktól, hanem mástól kapja a hívást. „Tévhit, hogy a kölcsönökhöz látszólag könnyen hozzájutó ügyfelek nemfizetési hajlama nagyobb, mint a nagy összegű jelzáloggal fedezett hitelfelvevőké” – állítja Szepesi József kockázatkezelési igazgató.
Legyen ügyvéd, diplomata, pszichológus, mediátor, számviteli szakember, pénzügyi és üzletviteli tanácsadó, s nem utolsósorban adatbank – mindössze ennyi a tudomány, amit elvárnak egy profitól a követeléskezelői szakmában. E mellett még egy tulajdonság nélkülözhetetlen: a kitartás. „Kevesen vagyunk, és inkább kistermetűek” – teszi hozzá némi iróniával az ágazat egyik képviselője, akinek a cégénél mellesleg két hölgy számít a legsikeresebb munkaerőnek.
Pedig ha kiejtjük szánkon a követelésbehajtás szót, tíz ember közül kilencnek tetovált karú szekrényemberek jutnak az eszébe, akik kíméletlen erőszakkal próbálnak érvényt szerezni háttérben maradó megbízóik akaratának. Persze nyilván előfordul ilyen is, lapunk azonban az üzletágnak a „szofisztikált” műfajával foglalkozik. A követelésbehajtás ugyanis tekintélyes múltra tekint vissza a civilizált világban, és egyre nagyobb teret kap Magyarországon is a klasszikus pénzügyi szolgáltatások körében.
Jobb hatásfokkal
E vállalkozások segítségét bankok, lízingcégek, közhivatalok, közműszolgáltatók egyaránt igénybe veszik, felmérve azt, hogy lejárt kintlévőségeket jobb hatásfokkal képes behajtani egy független, erre specializálódott társaság, mint ők maguk. Ily módon sokféle, és értékét tekintve is igen széles skálát felölelő ügy kerül a szakma képviselőihez. Magyarországon összesen közel 200 cég szakosodott erre a területre, ebből 20 az igazán számottevő, de csak néhány társaság dicsekedhet milliárdos eszközállománnyal. Köztük van az elsősorban a ketyegő lakáshitelek rendezését felvállaló OTP Faktoring Követeléskezelő Rt., amelynél a felvásárolt követeléseket közel 8 milliárdos értéken tartják nyilván. A másik nagy az állami alapítású Magyar Követeléskezelő Rt., amely az adóhatóság kintlévőségeinek hajdani kizárólagos vevőjeként jutott portfóliójához. A magáncégek, egy-két kivételtől eltekintve, maximum néhány százmilliós, de inkább tízmilliós nagyságrendben érdekeltek a piacon. Pontos számok nincsenek, többnyire ugyanis titkosak az adósságkezelő, behajtó cégek e tevékenységből származó jövedelmei. Mérlegadatokat a szakma egy csoportját, vélhetően a legnagyobbakat egy szervezetbe tömörítő Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (Makisz) sem hoz nyilvánosságra, így maradnak a becslések, amelyekhez azért némi támpontot nyújt néhány vállalkozás publikált adata. Pongrác László, a Makisz elnöke – a hazai piac egyik legrégebben működő szereplője, a Sigma Követeléskezelő Rt. vezérigazgatója – például 500-600 ezerre becsüli a követeléskezelő társaságok aktuális megbízásainak számát. Ezen ügyek aktuális értékét mintegy 50 milliárd forintra teszi, hangsúlyozva, hogy ennek többszörösére is rúghat a nem látható követelések összege.
A tendenciára azért a kevés számból is lehet következtetni: a vállalkozások által kezelt kintlévőségek egyértelműen növekednek. Erre két kézenfekvő magyarázat van. Az egyik a rossz hitelállomány mennyiségi gyarapodása, a másik pedig, hogy a hazai hitelintézetek is egyre gyakrabban fordulnak külső vállalkozásokhoz rossz hiteleik problémáival.
Az adósságbehajtó lehetőségeit szigorú szabályok határolják be, így – a pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó jogszabályok mellett – eleget kell tennie az adatvédelmi, a személyi jogi, és a számviteli előírásoknak is. „Minden ügyben a legfontosabb az előrelátás” – hangsúlyozza Pongrác László, aki szerint kulcskérdés az adós „életben tartása”, legyen szó akár vállalati, akár magántartozásról. Itt szempont lehet, hogy a pillanatnyi pénzzavarba került partnerből később jó ügyfél lehet, és persze a hosszú távú üzleti kapcsolatokat sem szoríthatja háttérbe egy esetleges átmeneti likviditászavar, azaz a tapintat ugyancsak fontos eszköz. Kerülendő, hogy a követelésrendezés jogi útra terelődjön, egy bírósági eljárás ugyanis évekig elhúzódhat, a végrehajtás kimenetele pedig nagyon is kétes. Az árverezés és felszámolás ugyancsak nem jó megoldás, hiszen az első esetben a realizált összeg általában elmarad az adósság értékétől, míg az utóbbiban, sokszor hónapokig tartó eljárást követően, megkezdődik a sorban állás, ahol a hitelrendezés nincs „nyerő pozícióban”. (A statisztikák szerint felszámolás útján a hitelkövetelések alig 2 százaléka térül meg, és a beszállítók még ennél is rosszabb helyzetben vannak.)
Banki próba
A banki hitelbehajtás általános gyakorlata szerint először maga a pénzintézet kísérli meg a pénzhez jutást. A tapasztalatok szerint saját erőből és 90 napon belül sikerül behozni a kétes követelések mintegy 30 százalékát. A fennmaradó hányad ezután kerül külső kezelésre, ahol több különböző forma terjedt el. Vagy jutalék fejében – ennek összege 2,5 százaléktól 25 százalékig változik, az összeg nagyságától és a követelés keletkezésének időpontjától függően – kiadják behajtásra, vagy egyszerűen eladják a követelést. A harmadik forma a faktorálás, ami halasztott futamidejű számlakövetelések eladását takarja az eredetileg adott futamidő lejárata előtt. A követeléskezelők a statisztika szerint a kihelyezett adósságok 30-40 százalékát behozzák 3-6 hónap alatt, és a faktorálás még további 20 százalékos esélyt jelent. „Azaz a profin kezelt kétes hitelek 60-80 százaléka jó eséllyel befolyik a kasszába” – állítja Pongrác László.
A követeléskezelési piac kilátásai, úgy tűnik, meglehetősen jók. A hitelezési boom és a problémás kölcsönök arányának várható növekedése aggasztó lehet a pénzügyi rendszer szempontjából, a követeléskezelők viszont nemigen bánkódnak miatta. Noha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szóvivője, Binder István szerint inkább pozitív irányú átrendeződés tapasztalható a hazai hitelállomány szerkezetében és a kockázatos hitelek aránya sem rosszabb az uniós átlagnál, vannak másra utaló jelek is. Tény, hogy a PSZÁF statisztikája szerint a mérlegen kívüli tételek minőségjavulásának köszönhetően az első negyedévben nem növekedett a ténylegesen problémás hitelállomány aránya. Szigorúan a mérlegtételeket vizsgálva viszont a problémás kihelyezések a 2004. végi 2,86 százalékról 3,05 százalékra emelkedtek. Negatív jelenség a lejárt követelések 0,2 százalékpontos gyarapodása is, ezen belül a vállalkozói körben 2,3 százalékról 2,7-re emelkedett az arány, míg a háztartások ilyen jellegű adóssága a tavaly év végi 3,5 százalékról 4 százalékra nőtt. A PSZÁF is kockázatosnak látja a gépkocsi-finanszírozás dinamikus emelkedését. E szegmensben már ma is laza a törlesztési fegyelem: a jegybank adatai szerint 2004-ben 81 milliárd forintra rúgtak a banki gépjárműhitelek, s ezek 16,3 százaléka minősült problémásnak.
